„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból – itt-ott, mintha ringben lennénk, a zajokat is jelezve – szolidan és „stilizálva" tallózunk. 

Miért költ százmilliókat a kormány saját alkalmatlanságának bizonyítására, amikor az már köztudott?

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): – Immáron két és fél éve tart az Orbán-kormány kétharmados ámokfutása. Először ennek az ámokfutásnak volt még iránya, mert legalább azt lehetett látni, hogy tervszerű volt: a célja az volt, hogy leépítse a jogállamot, és hogy a szegényebb rétegektől a gazdagabb rétegekhez csoportosítsa át a pénzeket. (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Ne beszélj már! – Hazudsz!)

– Azon kívül olyan beteges képzelgése is van a kormánynak, hogy ők nem miniszterelnökök, nem kormánytagok, nem miniszterek, nem állami vezetők, hanem valamifajta szabadságharcosok. Csakhogy  ebből a gazdasági szabadságharcból évente több százmilliárd forint kára van az országnak, és minden ellenkező híreszteléssel szemben ennek a több százmilliárd forintos kárnak az emberek isszák meg a levét.  Ezeket a pénzeket különböző áthárított terhek formájában – hiába mondják, hogy a bankokkal, hiába mondják, hogy a multikkal –, az emberekkel fizettetik meg. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Megint hazudsz!)

– A legújabb küzdelemben most új csodafegyvert vetettek be: a reklámszabadságharcot. Ez azt jelenti, hogy egy képzelt IMF-listát állítottak elő, és utána hirdetéseket adtak föl, amiben bemutatták, hogy egyébként miért nem igaz az, ami egyébként nem is létezik, már hogy ez az IMF-lista. (Közbeszólás: Szégyen!) Vállalkozói szerződést kötöttek az Inter Media Group Kft.-vel, hogy különböző felületeken különböző hirdetéseket adjanak föl arról, hogy egyébként mit fognak abból végrehajtani, amit nem is kértek maguktól. Képesek voltak erre 200 millió forintot elkölteni.

– A tartalma tulajdonképpen arról szól, hogy mik azok a megszorító elképzelései a kormánynak, amit most még egyelőre nem fog végrehajtani, de nem vállal garanciát arra, hogy ezt a jövőben sem fogja megtenni. Sok helyen elolvashattuk őket. Egyébként hozzáteszem: semmifajta újdonságot nem tartalmaztak, abban sem, hogy önök 200 millió forintot ilyen badarságokra tudnak elkölteni.

– Én azért még javasoltam volna még egy hirdetést, mert ha azt a hirdetést tették volna fel bárhova, hogy alkalmas-e az Orbán-kormány a feladata ellátására azt sokan megnézték volna. Talán ezt a hirdetést is legyenek szívesek feltenni, és akkor majd tulajdonképpen lesz is valami értelme. (Felmutat egy plakátot, az alábbi szöveggel: „Kormányinformáció. Alkalmas a Fidesz a kormányzásra? Nem! Nem hisz már nektek senki!”) Azt kérdezem tehát az államtitkár úrtól:

• Mennyibe kerültek ezek a hirdetések, és miből finanszírozták?
• Ön szerint egyébként kell-e erre 200 millió forintot költeni, volt-e egyáltalán ennek értelme?
• Vajon ön szerint van-e jobb helye ennek a 200 millió forintnak, mint bugyuta hirdetésekre költeni?
• Nem lenne-e egyszerűbb nyilvánosságra hozni azt az ajánlatot, amit önök az IMF-nek tettek, és akkor tiszta és világos lenne a helyzet?

+

VARGA MIHÁLY, tárca nélküli miniszter: – Képviselőtársaim! (Folyamatos zaj. – Az elnök csenget.) Lukács képviselő úr természetesen nem azt az interpellációs szöveget mondta el önöknek, amit írásban beadott. Abban például az a tacepao, amit itt felmutatott, egyáltalán nem szerepelt. Mégis engedje meg, képviselő úr, hogy ennek ellenére válaszoljak a kérdésére. 

– Mindenekelőtt hadd mondjam: önnek bizonyára szokatlan az, hogy egy kormány tájékoztatni kívánja az embereket. Az önök kormányzása alatt erre nem sok példát láttunk, mégis az az időszak az embereknek túlságosan sokba került. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból. – Az elnök csenget) Mi ad erre alapot a kormánynak? Az Országgyűlés 2011-ben döntött így, és hatalmazta fel a kormányt arra vonatkozóan, hogy a közvéleményt is tájékoztathassa. Ebből a keretből történt meg ez a tájékoztatás. Hozzá kell tennem: nyilván nem került volna erre sor, hogyha az ellenzék, többek között ön is, képviselő úr, az elmúlt időszakban, több alkalommal, nem fogalmaz meg olyan manipulatív állításokat, amelyek köszönő viszonyban sem voltak az igazsággal.

– Képviselő úr! Sokkal egyszerűbb lenne persze, hogyha az ellenzék is támogatná azokban a kérdésekben a kormányt, amelyeket ezekben a hirdetésekben megfogalmazunk, például, ha ön is azt mondaná, képviselő úr, hogy igen, nem értek egyet azzal, hogy csökkenteni kell a nyugdíjakat. Ha azt mondaná: igen, nem értek egyet azzal, hogy a családi támogatásokat nem lehet csökkenteni, még akkor sem, hogy ha bármelyik más külföldi intézmény ezt kéri. De önök nem mondanak ilyet! 

– Képviselő úr! Miről beszél? Önök még mindig azon a pályán vannak, amelyet a 2008-as, akkori IMF-megállapodás során kötöttek, és amit akkor rögzítettek. Mibe is került az akkor a magyar lakosságnak? Egyhavi nyugdíj elvétele 170 milliárd forintjába került 2010-ben a magyar nyugdíjasoknak. A családtámogatások elvétele 39 milliárd forintjába került akkor a magyar családoknak. (Babák Mihály Lukács Zoltán felé: Hallod?) A közszférában történő bérek csökkentése és elvétele 90 milliárd forintjába került 2010-ben a magyar közszférában dolgozók családjainak. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Szomorú!)

– Képviselő úr! Az új kormány, nem ezt a megoldást választja. Igenis tájékoztatni kívánjuk nemcsak azokat a partnereket, akikkel tárgyalunk és tárgyalásban vagyunk, hanem a magyar családokat és a magyar embereket is, akik joggal várják el tőlünk, hogy ne csak a megállapodás végeredményéről számoljunk csak be, hanem a reális üzenetekről is tájékoztassuk őket. Azt kell tehát önnek mondanom: jelenleg a javaslatok egyeztetése zajlik. Tárgyalunk ezekkel a nemzetközi intézményekkel, és nekem sok esetben úgy tűnik, hogy a külföldi elemzők már értik azt távolról, amit itt ön helyben, Magyarországról sem ért. Ugyanis ha elolvassa a mai híreket például, akkor azt olvashatja, hogy többek között a Morgan Stanley-bankcsoport londoni részlegének szakértői úgy fogalmaznak: „Egyértelműnek tűnik, hogy a kormány éppen a megállapodáshoz készíti elő a terepet a választók számára.” Ebből a szempontból tehát igen, a magyar kormány ragaszkodik azokhoz az elvárásokhoz, amiket megfogalmazott; nem kívánunk bércsökkentésben és nyugdíjcsökkentésben gondolkozni, mint ahogy nem kívánunk ingatlanadó bevezetésében vagy a gyermekek utáni támogatások elvonásában sem gondolkodni.

– Képviselő úr! Én a gazdasági bizottságban tájékoztatást adtam arról a parlamenti képviselőknek, hogy mi a magyar kormány álláspontja, és beszámoltam arról is, hogy milyen tájékoztató anyagokat küldtünk eddig a Valutaalapnak és az Európai Bizottságnak. Ön 2006 óta parlamenti képviselő, és ott ült Balatonőszödön azon a frakcióülésen is akkor, amikor arról beszélt az ön miniszterelnöke (Moraj és hangok az MSZP padsoraiból, többek között: Huh! – Simon Gábor: Ez már úgy hiányzott! – Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Úgy van!), hogy: hazudtunk reggel, éjjel, meg este. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Ott ült a frakcióülésen, amikor azt mondták, hogy trükkök százait követték el. Miért nem kérte ki ezt magának? Miért nem mondta azt, hogy miniszterelnök úr, én nem hazudtam egy percet sem. (Lukács Zoltán: Honnan tudod, mit mondtam?)

– Képviselő Úr! Azt kérem, hogy fejezze be hazudozást, a válaszomat pedig fogadja el! (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. – Közbeszólás ugyanonnan: Szégyen! – Az elnök csenget, újra csenget.)

+

LUKÁCS ZOLTÁN: – Hát, Varga államtitkár úr, régen volt ennyire földszintes! (Jelzésre: nem ez a tisztje.) Miniszter? Hát ez elég nagy baj! (Moraj, felzúdulás és hangok a kormányzó pártok padsoraiban, többek között: Jaj!) Szóval, az a probléma, hogy semmilyen választ nem adott arra, hogy 200 millió forintot miért költenek hülyeségekre. Erre semmiféle választ nem adott! Ez több mint 4 ezer munkás egyhavi bére! Az pedig megint hazugság, hogy nincs ingatlanadó. Például nálunk, Tatabányán most vezette be a Fideszes többség az ingatlanadót: úgy hívják, hogy kommunális adó, és még arra is figyeltek, hogy minél nagyobb lakásban lakik valaki, annál kevesebbet fizessen. (Folyamatos közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.) Ezek is az önök Fideszes barátai. Úgyhogy van ingatlanadó! Az a helyzet, hogy önök összevissza hazudoznak, két kézzel szórják a százmilliókat.

– A kérdéseimre semmiféle érdemi választ nem kaptam. Ezért feladok önnek egy hirdetést.. Mutatom. (Felmutat egy plakátot, amelyen az alábbi szöveg olvasható: „Kormányinformáció. Elfogadja a választ? Nem. Nem hisz már nektek senki!” – Taps az MSZP padsoraiból. – Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból, többek között Kőszegi Zoltán: Nagyon gyenge volt! – Az elnök csenget, újra csenget.)

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont a miniszteri választ 217 igen szavazattal, 68 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Van-e példa Európában a magyarhoz hasonló munkahelyvédelmi akciótervre?

BALLA MIHÁLY (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! Magyarország 2010-ig óriási mértékben eladósodott, a pénzügyi szakadék szélén állt, hajszálnyira az államcsődtől. A polgári kormány ezért új eszközöket vetett be és tabukat döntött le. A cél az volt, hogy a bankokat, a nagyvállalatokat bevonják a tehermegosztásba, a bajba jutott devizahiteleseket kimenekítsék az adósságcsapdából, és a válság ellenére is jelentős, a középosztály felerősítését segítő adósságcsökkentést hajtsanak végre.

– Tisztelt Államtitkár úr! A válságkezelés új megközelítése nemzetközi vitát is előidézett. Az Európai Unió különböző fórumain többen ellenezték a lépéseket, miközben több országban pedig átvették a magyar kormány megoldásait. Úgy tűnik, ez az út járható és sikeres. Egyre több európai országban hoznak hasonló döntéseket a válság kezelésére. Ma az Európai Unióban 14 országban csökken a foglalkozatási ráta és nő a munkanélküliség: Spanyolországban 24,6, Görögországban 22, Portugáliában 15,4, Olaszországban és Franciaországban 11vszázalékos. Magyarországon ezzel szemben a válságkezelés közepette is nőtt a foglalkoztatás és csökkent a munkanélküliség. 120vezerrel nőtt az adózó foglalkoztatottak száma két év alatt, miközben 2002 és 2010 között ugyanez a szám 240 ezerrel csökkent. A sikeres foglalkoztatási politika továbbvitelét a munkahelyvédelmi akcióterv is lehetővé teszi. Ez egy világos, közérthető, jelentős adóelőnyt biztosító program a munkáltatók és a vállalkozások számára. A munkaerőpiacon a fiatalok, az idősebbek, a szakképzetlenek, a tartós munkanélküliek és a kisgyermekes anyák elhelyezési esélyei a legkedvezőtlenebbek, így a jövő évtől foglalkoztatásuk fenntartására alacsonyabb adók mellett sokkal nagyobb esély mutatkozik.

– Tisztelt Államtitkár úr! A munkahelyvédelmi akcióterv célja másfél millió munkahely megvédése és több százezer új munkahely létesítése. Kérdezem: 

• Van-e példa a magyarhoz hasonló munkahelyvédelmi akciótervre Európában?
• Ha igen, miben egyeznek vagy különböznek a magyar akciótervtől?
• Külföldi példák mennyiben segíthetik a munkahelyek megtartását, illetve mennyiben segítették a munkahelyek megtartását?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ön által említett adatok is, amelyek a munkanélküliségre utalnak, azt jelzik, hogy az európai adósságválság és euróválság egyre inkább foglalkoztatási válsággá alakul át. Kétségtelen, hogy Spanyolországban és Görögországban most már 25 százalék körüli a munkanélküliségi ráta, de ennél talán súlyosabb a fiatalokat érintő munkanélküliségi ráta, amely Görögországban 55 százalék, Spanyolországban 53 százalék vagy Portugáliában 34 százalék. Ezek olyan hatalmas számok, amelyek számunkra szinte felfoghatatlannak tűnnek, miként a 25 százalékos munkanélküliségi ráta is. Magyarországon ez most 10,7 százalék, csökkenő tendenciát mutat.

Nos, összevetve az európai képet, azt láthatjuk, hogy azért is magas ezekben az országokban a munkanélküliségi ráta, merthogy nem hajtották végre azokat a munkaerő-piaci reformokat, amelyeket Magyarország végrehajtott. Spanyolország, Olaszország vagy Portugália még mindig azzal a problémával küszködik, hogy miként lehetne rugalmasabbá tenni a munkaerőpiacot, és bevallom őszintén, helyenként magyar fülnek megmosolyogtató, amikor a munkaerőpiacot azzal próbálják rugalmassá tenni, hogy például a taxisok számára liberalizálják a taxis drosztok helyeit, ami Magyarországon vagy más országokban teljesen bevett dolog. Tehát részben azért is kedvezőbbek a magyarországi adatok, mert nálunk egy nagyon erős, rugalmas munkaerő-piaci átalakulás ment végbe.

– Képviselő úr! Nemcsak a kínálati oldalon tett a kormány lépéseket, hanem a keresleti oldalon is, és ennek része az a munkahelyvédelmi akcióterv, aminek ön is említette a részleteit. Láttam hasonlót,  furcsa módon olyan országokban, amelyek már részben munkaerő-piaci liberalizáláson átestek. Svédország 2007-ben és 2009-ben két lépcsőben csökkentette a fiatalok foglalkoztatásához kapcsolódó adóterheket, és az eredmények azt mutatják, hogy ez másfél százalékkal növelte a fiatalok foglalkoztatását. Franciaországban létezik egy olyan megoldás, amely a képzettséget nem igénylő, egyszerű munkakörökben a rárakódó terheket csökkentik. Számításaik szerint ez a foglalkoztatás jelentős bővítéséhez vezetett. Ezzel számol a kormány is az akciótervben.

– Képviselő úr! Hadd idézzek egy másik számítást, nem a kormányét, a Gazdaságkutató Intézetét, amely azt mondja: az akciótervnek a tb-járulékkedvezményt érintő része közel 1 millió 200 ezer munkavállaló számára hozhat könnyítést, segítheti elő munkahelyének megőrzését. Számításaik szerint ez 200-270 milliárd forintos könnyítés, ennyivel könnyebb a vállalkozások számára a foglalkoztatás. A kisadózók tételes adójánál például 15-20 milliárd forintos tehercsökkenést, a kisvállalkozói adónál pedig 30-35 milliárd forintos tehercsökkenést jelent. Szándékosan nem a kormány adatait idéztem, utalva arra, hogy más számítások szerint is jelentős foglalkoztatást megőrző hatással rendelkezik a kormányzati program.

+

BALLA MIHÁLY: – Tisztelt Államtitkár úr! Két évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy meg fogjuk védeni a magyar emberek munkahelyeit és mindenkit, akit csak lehet, vissza fogunk segíteni a munka világába. Úgy tűnik, hogy Magyarország ezen az úton és a foglalkoztatás terén is meghaladja a válság előtti szinteket. Válaszából kitűnt, hogy a nemzetközi célkitűzésekkel összhangban, a külföldi példákat is figyelembe véve, azokat a magyar sajátosságokhoz igazítva olyan intézkedéssort állított össze a kormány, amely hatását tekintve összességében egyedülálló. A kormánynak a foglalkoztatás növelésére irányuló intézkedéseit a Fidesz a jövőben is prioritásként kezeli és támogatni fogja. Válaszát köszönöm, és természetesen elfogadom!

Ki állítja meg a sofőr nélküli buldózert?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – A napokban beköszöntött a fűtési szezon eleje. Számos nehéz helyzetben lévő, nehéz körülmények között élő család most szembesül azzal igazán, hogy ezen társadalmi és szociális összeomlás közepette, amely Magyarországot éri, még az is előfordulhat, hogy a téli időszak végét fűtés nélkül kell, hogy megéljék.

– Államtitkár úr! A tavalyi év hasonló időszaka óta nemhogy nem csökkent a nyomorgók száma, hanem élesen emelkedett. Tavaly októberben mintegy 144 ezer család fizetési elmaradása nyúlt túl a 90 napon, mára tízezrekkel növekedett ez a létszám. Ezt fejeli meg a sárga csekkek tengere és a közszolgáltatásokat nyújtó, azokat részben kiprivatizáló magáncégeknek az adott esetben előforduló könyörtelensége, ami az ügyfeleket illeti. Látni kell azt is, hogy mára a közüzemi elmaradással bírók óriási csoportja milliós nagyságrendű, összességében pedig kimondható: a kabinet nem volt képes betartani saját ígéretét, nem nyújtott minden önhibáján kívül bajba jutott károsultnak, hitelkárosultnak érzékelhető segítséget. Ezzel szemben arcátlan módon a jelen társadalmi és szociális összeomlás, kataklizma szélén újabb megszorításokról hallani: a saját pénzünk felvétele, átutalása, de még a számlák rendezése is adózik. Legyen szó tranzakciós díjról, legyen szó ATM-adóról, teljesen mindegy, hogyan nevezik ezeket, közvetlenül vagy közvetve a családok, az állampolgárok, az ügyfelek fizetik meg.

– Államtitkár úr! Szeretném azt kérni: ne beszéljenek nekünk arról, hogy majd Ócsára kerülnek a hitelkárosultak, és majd ott menedéket nyújtanak számukra, mert ez nem igaz. Egy éve húzódik ez a fejlesztés. Ne beszéljenek nekünk Nemzeti Eszközkezelőről, amely nyár közepéig csupán nyolc ingatlant mentett meg, miközben 8 ezer családnak ígértek segítséget erre az évre, és ennek a 8 ezer családnak semmit nem adtak.

– Államtitkár úr! Ne beszéljenek nekünk árfolyamgátról, ami bár néha levegőhöz juttathatja a hitelkárosultakat, de a hitel alapkamatával való játszadozás által a későbbiekben ezt kamatostul fizettetik vissza. Ne beszéljenek nekünk a végtörlesztésről sem, aminek nagyon örülünk, hogy pár szerencsésebb és tehetősebb, a tartozástömegnek csak az ötöde, a károsultaknak a hatoda szabadult. El kell mondanunk azt is: nagyon sokan forinthitelekbe kényszerültek, nagyon sokan teljesen ki kellett, hogy ürítsék a családi kasszát. Tehát Magyarországon egy társadalmi, szociális összeomlás közepette adódik a kérdés:

• A széles tömegeknek, akiknek senki nem segített, milyen segítő kezet nyújtana a kormány?
• Ha pedig nem képes erre, miért nem látja be, hogy a helyzet rendezéséig szükség lenne egy teljes körű kilakoltatási és végrehajtási moratóriumra, mégpedig egy olyanra, ami alatt nem szaporodhatnak föl a tartozások, a banki praktikákat betiltják, és végre valaki segítő kezet nyújt a nélkülözőknek?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Amit ön mond, az valós, igazolt és aktuális volt két évvel ezelőtt, csak mostanra lejárt lemezzé vált! Önnek is be kell látnia, hogy nem lehet korlátlan ideig a végrehajtásokat szüneteltetni. Jobban örülnék, ha a Jobbiknak olyan javaslatai lennének, amelyek az orruk hegyén túllátnának, és hosszú távú megoldásokat keresnének. Felhívnám a figyelmét arra is: míg az előző kormányzati ciklus, a szocialista ciklus alatt 195 százalékkal, 39 forintról 115 forintra emelkedett a gáz ára, addig nálunk vagy tizedszázalékos, vagy az infláció alatti emelkedés volt. Az áram ára az önök időszaka alatt 90 százalékkal emelkedett, a vízé pedig 87 százalékkal, ehhez képest a mostani áremelkedések az infláció alatt maradnak.

– Képviselő úr! Talán ön is tudja: a lakosság 94 százaléka számára idén sem fog nőni a gáz ára, az energia ára. Pontosan azért, hogy ezt a 94 százalékot megvédjük, ezért lesz egy olyasfajta elképzelés, hogy az átlagfogyasztás két és félszeresénél többet fogyasztóknál jelentkezzen az árnövekedés, és az az alatt fogyasztóknál nem. Sőt, a legkisebb fogyasztóknál így akár árcsökkenésre is – nem nagy, körülbelül egyszázalékos, de árcsökkenésre is – lehet számítani.

– Képviselő úr!  Emlékezzen! A bankoknak kötelezően bevezettük a deviza-középárfolyamot, amikor az adósoknak ingyenes lehetőséget biztosítottunk évente az előtörlesztésre, amikor díjmentessé tettük a futamidő öt évvel történő meghosszabbítását. Aztán jött a végtörlesztés lehetősége. Az adósok majdnem egynegyedének sikerült élni a végtörlesztéssel. Összesen 169 256 honfitársunk szabadult meg az adósságcsapdából. Óriási, milliárdos összegekről van szó: 984 milliárd forint volt az, amitől megszabadultak. Ha oszt és szoroz tisztelt képviselő úr, akkor jól láthatja: ötmillió forint fölötti összeget kapnak, mint az átlagos visszafizetett végtörlesztést. Tehát nem tíz-, húsz-, harmincmillió forintokat, hanem körülbelül 5 millió forintot vettek  föl egy 10-12 millió forintos lakáshoz, hogy ezt meg tudja vásárolni. Fontos lenne látnia: ez nem a legtehetősebb emberek közé tartozó csoportokon, hanem az átlagfizetésből élőkön próbáltak így valamelyest javítani. Nyilvánvalóan többen fognak élni ezzel a lehetőséggel. Havi félmilliárd forintot spórolunk ezzel az embereknek.

– Képviselő úr! Az árfolyamgát, az otthonvédelmi támogatások és a limitált árverezés pontosan arra jó, hogy ne álljon meg a végrehajtások folyamata, hiszen ön is tudja, hogy milyen igazságtalan, ha egyvalaki nem fizet egy társasházban, az egész társasháznak ezért ne kapcsolják ki a közműszolgáltatásait. De a buldózerek, tisztelt képviselő úr, nem a parlamentben, nem a törvényalkotásban, hanem az ócsai lakóparkban fognak elindulni.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár úr! Ez nagyon-nagyon gyenge volt! Legalább annyival tiszteljen meg bennünket, hogy ha beadunk, ráadásul írásban beadunk egy kérdést, olvassa el, és próbáljon meg arra reagálni, ne feltétlenül csak az előre megírt szöveget mantrázni! Példának okáért: a gázárakról, amiről most ön értekezett én nem beszéltem De jó, máskor beszéljünk erről is. Magyarországon ma az a helyzet, hogy a törlesztőrészletek kifizetése vagy a sárga csekkek rendezése között választ a többség – szó szerint is sárga veszedelemben élnek. Erről kellett volna választ adnia. Most pontosan arról nem beszélt, hogy a széles tömegek, amelyek semmilyen segítséget nem kapnak, mire számíthatnak a jövőben.

– Államtitkár úr! Egyébként a KDNP családi csődvédelmet illető javaslatát is végre leporolhatnák, végre megtárgyalhatnánk. Százezreknek nyújthatna segítséget. Javaslatuk volt 2010 előtt, a kampányidőszakban. Miért nem verték keresztül a T. Házon két és fél év alatt? Mi kell még hozzá? Talán az kellene, hogy ne a Bankszövetséggel alkudozzanak, hanem legyen bátorságuk azt a saját utat járni, amire olyan büszkék voltak 2010 előtt!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont a miniszteri választ 203 igen szavazattal, 59 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta. Nem kis meglepetésre Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kereszténydemokrata államtitkára is a nemmel voksolókkal tartott.

Miért rúgnak bele ismét a legnehezebb helyzetben lévőkbe?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! Az elmúlt hetekben különböző elképzelések kerültek napvilágra, mégpedig a legszegényebb, leginkább nélkülöző családok és állampolgárok ellátásainak a megnyirbálásáról, konkrétan a segélyplafon összegéről van itt szó! Az államtitkárság érvelése szerint azért kell bevezetni a segélyplafont Magyarországon, hogy ne lehessen nagyobb bevételre szert tenni a segélyekből, mint a munkából. Ez, kérem szépen, egy teljes szakpolitikai nonszensz. Az esetek döntő többségében itt egyhavi 20-30 ezer forintos ellátásról van szó, és ahhoz, hogy a minimálbér szintjét egyáltalán elérje ez a juttatás, az kell, hogy a különböző hónapokra ütemezett összegek valamilyen okból kifolyólag összetorlódjanak, és egy hónap alatt érkezzenek meg.

– Államtitkár úr! Matolcsy György asztalfiókjából újabb megszorítás ugrott elő. Szerepel is a legújabb csomagban, hogy 10-20, egyesek szerint 8 milliárdos megszorítást szeretnének azzal elérni, hogy a legszegényebb, a legnélkülözőbb emberektől elveszik a segélyek egy részét. Itt hát a tárca egy nagyon rosszindulatú és szakpolitikailag teljesen vállalhatatlan pénzbeszedést kíván végrehajtani. Ismét hangsúlyozom: már megint a legkiszolgáltatottabb emberek kárára, és főleg azért irreleváns az, amit önök mondanak, mert itt már választásról egyáltalán nincs szó. Ha valaki tartósan munkanélküli ebben az országban, akkor, ha van közmunka a környezetében, akkor elviszik, ha nem fogadja el, akkor viszont egyáltalán nem kap semmiféle segélyt. Így tehát gyakorlatilag arról van szó, hogy ha van közmunka, ott a segélyezés nem alternatíva, ott, ahol pedig nincsen közmunka és nincsen piaci munka, ott marad a segély.

– Államtitkár úr! Látva tehát azt, hogy önök mennyire tarthatatlan szakpolitikai érveket sorakoztatnak fel, itt nyilvánvaló, hogy egy leplezetlen pénzbeszedési szándékkal rukkoltak elő. Kérdezem tehát önöktől:

• Ugye nem ezektől az emberektől akarják elvenni az utolsó fillérjeiket?

• Pontosan kire céloznak, a munkaképtelen emberekre?
• Azokra, akik betegek és ezért nem dolgozhatnak?
• Azokra a kisgyermekes anyákra, akiknek nincsen bölcsőde a falujukban, és ezért nem tudnak elmenni közmunkára, mert nem tudják kire hagyni a gyereküket?
• Vagy olyan emberekre, akiknek a falujában, településén nincsen közmunka, és ha megszakad, konkrétan akkor sem tud találni magának munkát?
• Miért nem azon dolgoznak önök ott, a tárcánál, hogy végre kijussunk a szociális válságból, a nyomorból?
• Miért ilyen ötletekre futja csak önöktől?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Ön szerint normális állapot, ha valaki szociális segélyből él éveken és évtizedeken át? Ön szerint normális állapot, hogy szociális segélyből jobban élhet valaki, mint az a dolgozó ember, aki nap mint nap dolgozik? Ön tényleg azt szeretné, ha több pénzhez lehetne hozzájutni segélyből, mint munkából? Ne haragudjon, képviselő asszony, ezzel mi nem tudunk egyetérteni! Ha tetszik önöknek, ha nem, a kormány visszaállítja a munka becsületét! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ajjaj!)

– Tisztelt Képviselő asszony! Emlékszik ön arra, amikor Pusztaottlakán volt? Sokat szóltak a hírek erről. Akkor több száz helyi lakos állt ki ott, a polgármesterünk mellett, demonstrációt tartottak, és petíciót is megfogalmaztak önnek. Ebben megkérték a vidékiek életéről semmit sem tudó LMPS-s politikusokat és az MSZP-hez közeli baloldali médiát, hogy hagyják békén az ő munkahelyüket és a pusztaottlakai önkormányzatot. Arra is megkérték önöket, hogy ha munkát nem tudnak hozni, akkor az ellenségeskedést se hozzák Békés megyébe.

– Tisztelt Képviselő asszony! Önök, LMP-sek már megint a tévedéseikből csinálnak ügyet. A nemzeti konzultáció igazolta, hogy ma Magyarországon az emberek 90 százaléka nem ért egyet az ön és az LMP álláspontjával. A kormány azért dolgozik, hogy Magyarországon mindenki becsületes munkából tudjon élni, és a társadalom hasznos tagjának érezhesse magát. A kormány önökkel ellentétben a munkára ösztönző politikában hisz. Az egész ország érdeke, hogy lehetőleg minden gyermek olyan családban nőjön fel, ahol a szülők dolgoznak. A kormány célja a szociális ellátórendszerben rendelkezésre álló források legracionálisabb és leghatékonyabb elosztása. A kormány olyan ellátórendszer létrehozásán dolgozik, amelyben a juttatások valóban az arra rászorulókhoz jutnak el. Ön azt is tudja, hogy Magyarországon a szociális védelem valamennyi korosztály számára biztosított. Az egészségügyi, szociális, családtámogatási ellátórendszeren keresztül nyújtható támogatások, a nyugdíj-biztosítási ellátások egymást kiegészítve teremtik meg a sérülékeny csoportok számára a szociális biztonságot. Ezek a fontos eszközök azt a célt szolgálják, hogy mindaddig, amíg a rászoruló magáról gondoskodni nem tud, a segélyek biztosítsák számára a megélhetéshez szükséges minimális feltételeket. Ám a cél mindenki számára a munkából biztosított megélhetés elérése. Azon személyek esetében, akiknek egészségi állapota, személyes körülménye lehetővé teszi a munkavégzést, a szegénységből való kiemelkedés elsődleges eszköze a munka kell, hogy legyen. Hangsúlyozom: a munka és nem a segélyezés!

– Tisztelt Képviselő asszony! A megújuló, átalakuló közfoglalkoztatási támogatási rendszer egyik alapvető célja, hogy növelje a munkaerőpiacon hátrányban lévők, köztük az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatását. A közfoglalkoztatásba bevont személyek száma, illetve az általuk közfoglalkoztatásban eltöltött időszak folyamatosan emelkedik. A tervek szerint 2013-ban 300 ezer álláskeresőt fogunk bevonni a közfoglalkoztatásba. Nagyon fontos, hogy a tavalyi adatokhoz viszonyítva jelentős javulás tapasztalható: 5 százalékról 13 százalékra emelkedett.

– Tisztelt Képviselő asszony! Nagyon hangsúlyozottan kérem: figyeljen a dolgozó, adót fizető magyar emberekre, és kérem, hogy válaszomat fogadja el.

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár úr! Ennyire demagóg szöveget legalább tíz perce nem hallottam itt a parlamentben. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Az az igazság, hogy ön egy fatális tévedésben van! Önöknek nem a munka becsületét kellene helyreállítani, hanem munkahelyeket kellene teremteniük, mert nem azzal van a gond, hogy itt, ebben az országban az emberek nem akarnak dolgozni, hanem azzal van a gond, hogy önök az asztalfiókból előrángatott ötleteikkel recesszióba döntötték az országot! (Taps az LMP soraiban. – Moraj a kormánypárti padsorokban. – Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Pfuj!) Két lehetőségük van az embereknek: vagy elmennek külföldre, vagy elmennek közmunkára. (Folyamatos moraj a kormánypárti padsorokban. – Az elnök csenget.). Önök ezt képtelenek belátni. Önöknek semmiféle foglalkoztatáspolitikai koncepciójuk nincsen. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ki a populista?) Gyakorlatilag hétről hétre a nemzeti együttműködés rendszerére hivatkozva adnak rosszabbnál rosszabb válaszokat a kérdéseinkre. (Az elnök csenget, újra csenget.) Köszönöm a válaszát, de igazából nem is válaszolt arra, hogy önök most éppen kiket akarnak megbüntetni?

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 202 igen szavazattal, 40 nem szavazat ellenében, 31 tartózkodással az államtitkári választ elfogadta. A nemmel voksoló ellenzékhez a Fidesz padsoraiból egyedül Mátrai Márta csatlakozott.

Turul a magyarok ősképe?

VADAI ÁGNES (független): – Miniszter úr! A kérdéseimet nem önhöz, a miniszterelnökhöz kívánom intézni. (Zaj. – Az elnök csenget, újra csenget.)

– Miniszterelnök úr! Az ön szeptember 29-én, Ópusztaszeren mondott beszéde néhány fordulatának értelmezéséhez szeretném segítségét kérni. A turul a magyarok ősképe, az őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik – mondotta ön. Jól értettük-e, miniszterelnök úr, hogy a turult, mint szimbólumot a vér és a szülőföld összekapcsolására használta föl? Véletlen-e, hogy ebben a képben a kapcsolatot létrehozó turul nemcsak a magyar mondavilág madara, de a magyar szélsőjobboldali fajvédő és nemzetiszocialista mozgalmak kedvelt jelképe is. (Felzúdulás a Jobbik és a kormánypártok padsoraiból .Közbeszólások a kormánypárti sorokból. – Az elnök csenget.) Véletlen-e, hogy a vér és a föld turul általi összekapcsolásából közvetlenül lehet asszociálni a vérrögvalóságra… (Zaj. Az elnök csenget, újra csenget.) Tehát véletlen-e, hogy a vér és a föld turul általi összekapcsolásából közvetlenül asszociálhatunk a vérrögvalóságra, Szálasi hungaristáinak igencsak zavaros, ám annál kedveltebb fogalmára? (Zaj és közbeszólások a Jobbik és a kormánypárti sorokból. – Az elnök csenget..) Jól értjük-e, hogy ez a mai szélsőjobboldalnak, a mai hungaristáknak, a mai náciknak szóló üzenet?

– Miniszterelnök úr! Szent Mihály napján szólok önökhöz. Amikor beszédében az országot régi szokása szerint kétfelé, a saját követőire és a többiekre osztotta, akkor saját magára, mint Szent Mihályra, a jók vezérére tekintett, akinek vezetésével a sátáni baloldalt ki kell taszítani a nemzetből? Beszédének vezérfonala, miniszterelnök úr, a jó pásztor példázata volt. Aki politikára adja a fejét, annak tudnia kell olvasni a jelekből. A jelekből olvasás képessége pedig a kormányzáshoz nélkülözhetetlen – hallhattuk öntől. Kérdezem:

• Saját magára úgy tekintett, mint a jó pásztorra, aki nem nyugszik, míg az elveszett birkát meg nem találja?
• Jól értettük-e, hogy az elveszett, de az ön által ismét megtalált birka a frissen állampolgársághoz jutott magyarság, míg a többi, el nem veszett birka a hazánkban élő magyarok?
• Jól értettük-e, hogy ezek szerint ön csakugyan birkának tekinti a választópolgárokat, akiknek ön a pásztora, mi több, Isten kegyelméből való vezetőnek tekinti magát, aki a nép fölött áll, és nem a választóinak tartozik elszámolni?
• Jól értettük-e, hogy ön nem racionális elemzésekre, emberi gyarlóságokkal megvert tanácsadókra és a Fidesz-frakcióra támaszkodva, hanem a mennybéliek akaratát közvetítő jelekből olvasva kormányoz?
• Jól értettük-e, hogy ön az a misztikus képességekkel megáldott, spirituális vezető, aki a mennyei akaratot tolmácsolja nekünk?
• Ha mindezt így értettük, és jól értettük, és csak így érthettük, akkor ön szerint ez nem valami olyasmi, amit az ön pártjának második embere, a mai házelnök, Kövér László 1992-ben még komplett náci alapvetésnek nevezett?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselő úr! (Zaj. Kacagás. – Az elnök csenget.) Bocs! Csak bízom benne, hogy nem politikai mondanivalójának hiánya az, ami hétről hétre álbalhék, interpellációs vagy azonnali kérdések megfogalmazásához vezeti önt. Mindenesetre lehet, hogy én vagyok a legoptimistább ember itt a Magyar Országgyűlésben, de én nem teszek le arról, hogy eljön még majd az az idő, amikor a Demokratikus Koalíció képviselői, illetve a Magyar Szocialista Párt képviselői is el fogják fogadni a nemzeti szimbólumokat és el fogják fogadni a nemzeti emlékhelyeket is.

– Ahogyan Ópusztaszer nemzeti emlékhely, úgy a turul nemzeti szimbólum is, ha tetszik önnek, ha nem, akkor is az! Az ezeréves magyar történelemben a turul mindig is megmaradt nemzeti szimbólumnak, amit egyébként ön is tud, mert gondolom, hogy nem szellemi restségből vagy gyávaságból nem kifogásolta a Nemzetvédelmi Egyetem címerében a turult. Akkor nem tette szóvá. Hasonlóképpen korábban, amikor ön volt a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, ha jól emlékszem, akkor egyszer sem tette szóvá a nemzetbiztonsági szolgálatnál, hogy a címerében szerepelteti a turult. Ön ezt elfogadta akkor, gondolom, nem szemlesütött gyávaságból, gondolom, nem azért, mert nem vette észre, gondolom, nem azért, mert nem talált szavakat rá, hanem gyanítom, hogy azért, mert elfogadta, hogy a turul része a magyar történelemnek. (Derültség és taps a kormánypárti sorokból.)

– Igen! Voltak olyan időszakok, amikor rossz célra használták, de sajnos nagyon kevés olyan magyar nemzeti szimbólum van, mint ahogyan egyébként más nemzetek szimbólumrendszeréből is nagyon nehéz találni olyan szimbólumot, amivel időről időre nem éltek vissza. De ez még nem ad nekünk okot arra, hogy akár lemondjunk róla, akár pedig egyetlen ideológia kizárólagos sajátosságának tekintsük.

– Igen!  A turul a magyar nemzet történelmének része, a magyar eredet- és mítoszrendszer részének a tagja. Én arra kérem, hogy ön is tisztelje a jövőben, és adja meg a kellő tiszteletet azoknak az embereknek, akik hisznek a turulban, akik hisznek a magyarok különböző eredetmítoszában. Persze nem kell egyetértenünk, sokszínű közösség vagyunk politikailag is, származás szempontjából is, vallás szempontjából is, de attól vagyunk magyarok itt Közép-Európában, hogy nem azt nézzük, hogy ki milyen származású, ki miben hisz, hanem mindenkit magyarnak tekintünk, aki jóra tör, aki jót akar, és aki a magyarok érdekét szolgálja. Ennek az eredetmítosznak a része a turul is! (Nagy taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

+

VADAI ÁGNES: – Tudja, miniszter úr, majdnem el is hittem volna az őszinte kifejezést az arcán, hogyha nem lenne ennek az egész ügynek előzménye az önök kormányzása a kezdetek óta. Önöknek sok szimbólumuk van, az egyik a páva. Nagyon szeretnek pávatáncot járni azokkal, akikkel valójában őszinte beszélgetést kellene folytatni. (Felzúdulás a kormánypárti sorokból.) Ámde azt hiszem, most elkezdtek újra lassúzni a szélsőjobboldallal. Csak szeretném felhívni a figyelmet, miniszter úr, arra, hogy ez bizony egy halálos ölelés. És ha abban gondolkodnak, hogy a végén csókot is váltanak, akkor az a halálos csók lesz. (Felzúdulás a Jobbik és a kormánypártok soraiban. Az elnök csenget, újra csenget.) Nem javasolnám ezt az utat, miniszter úr, mert az Magyarország számára végzetes út! Az, amiről ön beszélt, annak semmi köze nem volt az én interpellációmhoz. Konkrét náci beszédet mondott, náci részleteket mondott. (Közbekiáltások a Jobbik padsoraiból.) Itt a jobbikosok persze kiabálnak, mert nyilván egy részletben magukra ismernek. Ezekkel a parlamenti pártokkal, ezzel a parlamenti párttal szoktak önök együttműködni. miniszter úr! (Közbekiáltások a Jobbik soraiból, többek között: Hazaáruló! – Taps a függetlenek soraiból.)

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont 238 igen szavazattal 34 nem ellenében, 9 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.

Nem megy-e a betegellátás rovására az elmaradt béremelés a gyöngyösi Bugát Pál kórházban?

SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Az idén nyáron az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításakor megszületett a döntés: az egészségügyi dolgozók visszamenőleges, illetve beépülő béremelésben részesülnek. Rendkívül alacsony összeg volt, de legalább kaptak valamit. Persze nem mindenki: tucatnyi kórházban dolgozó nem részesült ebben a juttatásban. Gyakorlatilag a felvetésem is erre irányul: mikor kapják meg ezen kórházak is a visszamenőleges béremelést, beépítve a fizetésükbe?

– Gondolom, abban az államtitkár úr is egyetért, hogy nem tehetünk különbséget kórház és kórház között, orvos és orvos között, szakdolgozó és szakdolgozó között, annak ellenére, hogy 20, 30 vagy 50 kilométerre dolgoznak egymástól. Ezen rendelkezés alapján a 2009 óta magánüzemeltetésben lévő gyöngyösi Bugát Pál Kórház Nonprofit Kft. közel félezer – és egyúttal hasonló helyzetben lévő tucatnyi kórház – dolgozója nem kapta meg ezt a juttatást. Diszkriminatívnak tartják ezt az intézkedést! Számos lépést tettek annak érdekében, hogy megkapják a járandóságukat. A közelmúltban egy Heves megyei hírportál Szócska Miklós államtitkár urat idézve közölte: a tárca rangsorol. Tehát nem véletlenül kérdezem:

• Mikor kapják meg a juttatásukat, és mennyiben tudjuk megnyugtatni a gyöngyösi kórház dolgozóit és mindazokat a kórházi dolgozókat az ország más pontjain, akik magánműködtetőnél dolgoznak?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Közel 90 ezer egészségügyi dolgozó kapott béremelést, ráadásul visszamenőlegesen. Mindezen felül még az idén 27 ezer alapellátásban dolgozónak emeljük a kártyapénzét 14 százalékkal. És ne felejtsük: az egészségügyben keletkező források zömét bérfejlesztésre fordítjuk, és ezt fogjuk tenni a jövőben is.

– Képviselő úr! Önök 2003 óta egyszer sem emeltek bért az egészségügyben. (Háborgás, zaj az MSZP soraiban.) Sőt, csökkentették, hiszen elvették az egészségügyben dolgozók 13. havi bérét. Nemcsak az orvosoktól, nemcsak az ápolóktól, hanem mindenkitől, aki a közösség szolgálatában az emberek egészségéért dolgozott. Ön, mint megyei elnök még a szavazatával is támogatta a kórházak bezárását, privatizációját. Megszavazta a fizetős egészségügyet, a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésére is igennel voksolt, emellett egyszer sem tiltakozott a több százmilliárdos egészségügyi forráskivonás ellen.

– Képviselő úr! Az önök rendszere átláthatatlan és pazarló volt. Ha 2010-ben nem vettük volna át a kormányzást, rövid időn belül összeomlott volna az egészségügy. Ez volt tehát az örökség, amit nekünk hagytak. Az ön megyéjében pedig különösen nagy volt a baj, sokan emlékeznek még a hospinvestes időkre, amikor például a szocialista vezetés által támogatott átgondolatlan privatizációs kísérlet miatt az egri kórház is nagyon nehéz helyzetbe került. Önökkel, szocialistákkal ellentétben mi azonban nem hagyjuk magukra a betegeket, sem az egészségügyi dolgozókat. Az a célunk, hogy olyan egészségügye legyen Magyarországnak, amely kiszámítható, fenntartható, és amihez minden polgár egyenlő eséllyel fér hozzá.

– Képviselő úr! A béremelésről szóló törvény alapján most az állami, önkormányzati, egyházi, valamint felsőoktatási intézményi tulajdonban vagy fenntartásban álló fekvő- és járóbeteg-szolgáltatást nyújtó intézmények dolgozóit illeti meg a béremelés. Természetesen az egyéb működési formában működő szolgáltatónál dolgozó szakemberek munkája ugyanilyen fontos és elengedhetetlen. Mindezzel együtt az említett béremelés csak az első lépése volt az egészségügyi dolgozók méltó bérezését szolgáló kormányzati célkitűzésnek. A kormány megalakulása óta elkötelezett a rossz, fenntarthatatlan és államadósságot generáló rendszerek átalakítása mellett. Az egészségügy területén a törekvés az, hogy az orvosokat és a dolgozókat partnerként kezelve hatékonyabb ellátás jöjjön létre. A béremeléssel tehát olyan adósság törlesztését kezdtük meg, amivel mind az ágazatban dolgozóknak, mind a társadalomnak tartozott a politika.

– Képviselő úr! Folyamatosan azt nézzük, hogy az egészségügyi béremelés tekintetében milyen lehetőség van a kör bővítésére. Ez vonatkozik a gazdasági társasági formában működő intézmények dolgozóira is. Ennek jogszabályi és anyagi feltételeit vizsgáljuk jelenleg, és legyen nyugodt, lesz jó válaszunk. A kormány emellett megfelelő infrastruktúrát és képzési rendszert is kíván biztosítani az egészségügyi dolgozóknak. Ehhez az első lépéseket megtettük, amikor végrehajtottuk az említett béremelést. Jövőre az ideinél több pénz jut a gyógyító ágazatra, a többletforrásokból az elképzelések szerint pedig újabb béremelésekre is sor kerülhet.

+

SÓS TAMÁS: – Államtitkár úr! Ugye, azt ön is tudja: amikor önök 2002-ben átadták a kormányzást, akkor 71 ezer forint volt a dolgozók átlagkeresete. Amikor mi átadtuk a kormányzást 122 ezer volt. Az önök időszakában ez két év alatt 118 ezerre csökkent. Tehát nem mondott igazat.

– Államtitkár úr! Ugyanúgy kicsúszik önök alól az egészségügy irányítása, mint az ország irányítása. Sokkal tisztességesebb lett volna, ha azt mondja: illúziót keltettek, amikor a vizitdíj eltörléséről beszéltek. Önök sokkal több pénzt hajtanak be! A kórházaknál – az egrinél is – duplájára nőtt az adósság, ma gyakorlatilag 900 millió forint. Ilyen a rendszerváltás óta még nem volt. Szégyen!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 202 igen szavazattal, 60 nem ellenében, 13 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.