A liturgia az idők teljességéről szól és az egyház arra tanít bennünket, hogy az évet, csakúgy mint napjainkat, lelkiismeretvizsgálattal fejezzük be. Ez az amit ma is teszünk az év végén: dicsérjük az Urat és ugyanakkor bocsánatot kérünk tőle. A dicsőítés része annak a nagy ajándéknak, amit kaptunk: az Úr, gyermekeivé tett bennünket. Az eredeti bűn miatt azonban ez a kapcsolat súlyosan megsérült, de Jézus megváltott bennünket a rabszolgaságból. Az ajándék tehát, amit kaptunk, arra késztet bennünket, hogy feltegyük a kérdést: Isten gyermekeiként, vagy rabszolgákként élünk-e?

Létünk folyamán mindig van bennünk egyfajta hajlam, hogy ellenálljunk a szabadulásnak; félünk a szabadságtól és paradox módon jobban szeretjük – többé-kevésbé öntudatlanul – a rabszolgaságot. A szabadság megrémít, mert az elé a felelősség elé állít bennünket, hogy jól éljük meg a rendelkezésünkre álló időt.

A rabszolgaság az időt pillanatokká fokozza le. Úgy éljük meg a perceket, hogy azok nem kapcsolódnak sem a múlthoz, sem a jövőhöz és ez megakadályoz bennünket abban, hogy maradéktalanul megéljük a jelent – fejtette ki Ferenc pápa homíliájában.

A pápa utalt egy nagy olasz színészre (Roberto Benigni - a Szerk.), aki néhány nappal ezelőtt (a mózesi Tízparancsolatot magyarázó tv műsorban) megállapította: „könnyebb az izraelitákat kivinni Egyiptomból, mint Egyiptomot kiűzni az izraeliták szívéből”.

Szívünkbe befészkeli magát a rabszolgaság utáni nosztalgia, mert látszólag nagyobb biztonságot ad, mint a szabadság, ami sokkal inkább kockázatos. Mennyire szeretjük gúzsba kötni magunkat olyan sok látszólag szép, de valójában csak néhány pillanatig tartó tűzijáték kedvéért! Ez a pillanat világa, a pillanat vonzása!

A pápa arra is emlékeztette a híveket, hogy lelkiismeretvizsgálatunktól függ cselekvésünk minősége is. Rómában a közelmúltban kirobbant korrupciós botrányra utalva megállapította, hogy ezek a súlyos események a szívek komoly és tudatos megtérését igénylik, szükség van spirituális és erkölcsi újjászületésre, valamint meg kell újítani azt az elkötelezettséget, hogy Róma igazságosabb, a szegényekkel szolidárisabb város legyen. „A szegények álljanak aggodalmaink és mindennapi cselekvésünk középpontjában" – hangsúlyozta a Szentatya.

„Szükség van rá, hogy nagy keresztény szabadsággal minden nap bátran hirdessük Róma városában, hogy meg kell védeni a szegényeket, nem pedig magunkat kell védelmeznünk a szegényektől. Szolgálni kell a gyengéket, nem pedig kihasználni őket!” – hangzott a pápa felhívása.

Ferenc pápa hozzátette, hogy amikor egy városban a gyengéket segítik a társadalmi előrehaladásban, akkor ők mind az egyház, mind a társadalom kincsévé válnak.

Amikor azonban egy társadalom nem vesz tudomást a szegényekről, üldözi és arra kényszeríti őket, hogy bűnözőkké, maffiózókká váljanak, akkor az a társadalom teljesen elszegényedik, nyomorba süllyed, elveszíti szabadságát. Amikor jobban szereti a rabszolgaság „fokhagymáját és hagymáját”, önzése rabszolgaságát, gyávasága rabszolgaságát akkor megszűnik keresztény társadalom lenni.

Visszatérve a liturgia szavaihoz, a pápa az év utolsó napján emlékeztetett rá, hogy létezik „egy utolsó óra” és „az idők teljessége”. Arra buzdította homíliájában a híveket: kérjék a kegyelmet, hogy szabadságban haladhassanak előre, hogy jóvá tehessék az okozott károkat és meg tudják védeni magukat a rabszolgaság nosztalgiájától.

A vesperás végén a hívek szentségimádást tartottak és elénekelték a „Te Deum" imádságot a hálaadás jegyében a 2014-es év kegyelmeiért. A szertartás a Szentatya szentségi áldásával zárult. Ferenc pápa a liturgia befejezése után megtekintette a Szent Péter téren felállított betlehemi jászolt.