Miként értékeli az új parlament és kormány felállása óta eltelt időszakot?

Örömmel gondolok vissza az elmúlt hónapokra, kifejezetten élveztem a munkát. Nem volt könnyű feladat, de végre nyolc év után átgondoltan és jó irányba tettünk lépéseket, nem kis tempóban. Nyilvánvalóvá vált, hogy pénz nélkül is lehet lényeges változásokat elérni, új szemlélet kell hozzá és felelős magatartás. A legfontosabbak a nemzetpolitikai törvények voltak, a kettős állampolgárságról és a trianoni emléknapról szólók. A kormány az IMF-fel határozottan és bátran viselkedett, a bankadóról szóló döntés pedig a társadalmi igazságosság minimális követelményét valósította meg.

Milyen főbb irányvonalakban folytatódik a törvényalkotói munka, mire számíthatunk az ősszel?

Mindegyik tárca készül az őszi törvényalkotásra. A pénzügyi tárgyú törvények közül a legnagyobb figyelmet természetesen a költségvetés fogja kivívni, de az egykulcsos jövedelemadó bevezetése vagy a lakás-takarékpénztár vonzóbbá tétele és a kilakoltatásokat megelőző Nemzeti Eszközkezelő Társaság alapítása is jelentős lépés lesz. Fontos módosítás még a közigazgatás átszervezéséről, egyebek mellett a megyei kormányhivatalok létrehozásáról szóló előterjesztés. A vidék számára különösen jó hír lesz a mezőgazdasági támogatások változásáról intézkedő döntés.

Mely témákban kíván hangsúlyosan állást foglalni a KDNP-frakció?

Képviselőcsoportunknak különösen fontosak a nemzetpolitikai témák, ezek közül várhatóan a határon túli magyarok támogatásának egységes rendszerbe foglalása kerül leghamarabb napirendre. Nem kevésbé fontosak a szociális és családpolitikai módosítások, különösen a gyes és a gyed újraszabályozása. Természetesen támogatni fogjuk az egyházi intézmények visszatartott normatív támogatásának rendezését, de a nyugdíjügy is kereszténydemokrata téma.

Október 3-án lesz az önkormányzati választás. Miről fog szólni a kampány?

A kormányoldal okkal mutat rá az elmúlt nyolc év kártételeire és az új kormány teljesítményére. Az MSZP-nek már nincs vesztenivalója, úgy vélem, nem lesznek gátlásai. A Jobbik merész ötletekkel próbálja visszaszerezni megnyirbált népszerűségét, az LMP tovább gyűjti a „lehet más”-okat. Az eredmény nem kétséges, csak a mértéke kérdés.

Megkezdődött az alkotmányozás folyamata. A kritikusok azt is vitatják, hogy egyáltalán új alaptörvényre lenne szükség. Minek kell szerepelnie feltétlenül a preambulumban? Helyénvalónak tartja-e, hogy legyen benne utalás a kereszténységre és a Szent Koronára?

Alkotmányunk rossz időben született, s bár hosszú és eredményesnek mondható módosítási folyamaton esett át, hiányzik belőle egy emelkedett hangú és hiteles preambulum. Ennek tartalmaznia kell ember- és társadalomképünket, a nemzetről, a hazáról és a történelmünkről vallott gondolatainkat, európaiságunkat, az értékek és normák tiszteletét, közösségeink megbecsülését. Mindezt nehéz úgy megtenni, hogy ne szóljunk a kereszténységről és ne utaljunk a Szent Koronára. Természetesen a megfogalmazás egyértelműsége mellett tekintettel kell lennünk arra, hogy sokszínű világban élünk. Célunk a nemzeti egység megteremtése.

Szanyi Tibor kampányfőnök szerint az MSZP a becsületes emberek pártja, Hagyó vagy Hunvald csupán „sztereotípiák”, akiket a Fidesz–KDNP az egész pártra kíván vonatkoztatni. Mit szól ehhez a véleményhez?

Tegyünk különbséget az egy­szerű baloldali emberek és az MSZP-t megkaparintó gátlástalan figurák között. Az utóbbiak irányultságukban liberálisok, törekvéseikben önzők. A hatalom megszerzése érdekében manipulálják a tömegeket, átgázolnak ellenfeleiken, a közvagyont sajátjuknak tekintik, a normákat cinikusan semmibe veszik. A baloldali kisember először nem hitt a szemének, aztán csalódott, majd dühös lett. Csalódottságában nem ment el szavazni, vagy dühében jobbra szavazott. Itt van az a pont, ahol egy percre meg kell állnunk. Megszületett egy centrális politikai erő, amely idejétmúlttá tette a politikában a bal és jobb fogalmát, és ezzel megteremtette a nemzeti egység lehetőségét. Számunkra, akik ennek a szövetségnek tagjai vagyunk, ez a tény nagy felelősséget tesz a vállunkra. Sokkal nehezebb együttműködésben gondolkodni, mint küzdelemben. Pedig a széthúzás korszaka után az együttműködés kora következik. Mellesleg ennek a nemzetnek ez az egyetlen esélye.

A KDNP már évekkel ezelőtt elindította a Szabad vasárnapért elnevezésű mozgalmat, amelyhez több civil- és érdekvédelmi szervezet is csatlakozott. Hogy áll ez a kezdeményezés?

A multinacionális cégek éppen mostanában indítottak egy igen jól pénzelt ellenkampányt, a liberálisokra jellemzően a szabadság nevében, de egy hagyományos érték ellen. A vásárlók szabadságára hivatkoznak, és légből kapott adatokkal manipulálnak. Közben profitéhségükben saját alkalmazottaikat kihasználják, és erőfölényükkel visszaélve tönkreteszik a magyar kisvállalkozásokat. Ha a munkaügyi felügyelet határozottabb lenne, javulna a helyzet. Olyan javaslatot tettünk az asztalra, amely védi a munkavállalókat és családjukat, esélyt ad a családi vállalkozásoknak, és közben biztosítja a vásárlás lehetőségét. A kisboltok mindig, míg a nagyok évente tizenkét vasárnapon lehetnének nyitva – üdülőhelyen szezonban, vagy ünnepek előtt a városokban. A korlátozás természetesen nem érinti például a benzinkutakat, a virágüzleteket és az éttermeket. A mozgalmat támogatják a szakszervezetek és több, kisüzletekkel dolgozó üzletlánc.

Az elmúlt nyolc évben rengeteg, az egyházi fenntartású oktatási intézményeket diszkriminatívan érintő intézkedésről hallhattunk. Lát-e lehetőséget arra, hogy az állam visszaadja a felekezeti iskoláktól igazságtalanul megvont támogatást?

Arra van lehetőségünk, amit fontosnak tartunk. A kiéheztetés kora lejárt, a visszatartott támogatást folyósítani kell. A liberálisok gyakran emlegetik az egyház és az állam szétválasztását. Erre hivatkoznak mindig, amikor az egyházak társadalmi tevékenységét korlátozzák. Pedig a szétválasztás már régen megtörtént. Az egyházak és a társadalom szétválasztását viszont nem szabad megengedni, hiszen ezzel mindnyájan rosszul járnánk. Egy felelős kormányzat megteremti az emberekért dolgozó egyházak társadalmi tevékenységének lehetőségét. A viszony normális lesz, olyan, amilyennek lennie kell.

Többször felvetődött már az egyház-alapítási feltételek szigorí­tása. Miként látja ezt a kérdést?

Különböztessük meg a nemzetünk történetében és mai életünkben komoly szerepet játszó történelmi egyházakat, a kisebb vagy fiatalabb hívő közösségeket és az egyházi státusban rejlő lehetőségeket kihasználó ügyeskedőket. Az utóbbiakat ki kell szűrni, és eltávolítani ebből a körből. Az egyházalapítás feltételeit szigorítani kell, és az egyenjogúság mellett érvényesíteni kell az eltérő súlyú közösségek különbözőségét.