A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese szerint a népesség csökkenése feltartóztathatatlan, optimális esetben mérsékelni lehet, de megállítani majdnem kizárt. Pongrácz Tiborné az Országgyűlés nemzeti összetartozásának bizottságának ülésén elomndta: 1981 óta csökken a népesség száma, Európában nálunk indult meg elsőként ez a folyamat. Úgy fogalmazott, hogy a határon túli magyar területeken az elvándorlás és az asszimiláció a népességfogyás elsődleges oka.
Az igazgatóhelyettes kifejtette: Romániában a legutóbbi népszámláláson 1,5 millióan vallották magukat magyarnak, ami 180 ezres csökkenést jelentett a korábbi adatokhoz képest. A csökkenés 33 százaléka a Magyarországra történő végleges, 23 százaléka az ideiglenes elvándorlásból fakadt, és itt az asszimilációt csupán 5 százalék volt. Reménykeltőnek tartotta ugyanakkor, hogy az itt élő magyarság természetes szaporulata jobb, mint a románságé.
Szlovákiában a rendkívül erős asszimilációra hívta fel a figyelmet, és azt mondta, hogy a mostani népszámláláson a pesszimista verzió szerint 60 ezerrel, az optimista szerint 34-35 ezerrel csökkenhet a magyarság száma.
Ukrajnában, ahol 156 ezer magyar él, túlnyomó többségük Kárpátalján, az asszimiláció mellett a főveszélyt az jelenti, hogy szórványosodik a magyarság.
Pongrácz Tiborné Magyarországról szólva elmondta: 1981 óta csökken a népesség száma, Európában nálunk indult meg elsőként ez a folyamat, és évente egy kisvárosnyi lakosság tűnik el. Ennek okát egyrészt abban jelölte meg, hogy nagyon rossz a halálozási és születési mutató, a férfiak születéskor várható élettartama 70 év, aminél csak Oroszországban és Romániában rosszabb a helyzet, míg Svédországban közel 80 év. A nőknél 77-78 év, amivel Romániát, Bulgáriát és Oroszországot sikerül csak megelőzni.
Kardinális kérdésnek nevezte még a születésszámot, és ezzel összefüggésben azon félelmének adott hangot, hogy az jövőre 90 ezer alá fog csökkenni. A csökkenés oka szerinte, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot, jelenleg 40 százalék a valószínűsége annak, hogy egy nő élete során házasságra lép. Ugyanakkor a házasságokból több gyermek születik, mint az élettársi kapcsolatokból – jegyezte meg.
Kitért arra is, hogy napjainkban egyre elfogadottabbá válik az élettársi kapcsolat, ami demográfiai szempontból nagyon negatív tendencia. Míg 1991-ben az emberek mintegy negyede értett azzal egyet, hogy a társadalom szempontjából mindegy, hogy valaki házasságban, vagy élettársi kapcsolatban él, mostanra ez az arány 71 százalékra nőtt. Ugyanakkor – folytatta – az élettársi kapcsolatok sokkal labilisabbak, mint a házasságok, a felbomlásuk aránya 60-70 százalék, és az ilyen kapcsolatban élők életkilátásai sokkal rosszabbak, mint a házasságban élőké.
Pongrácz Tiborné beszélt arról is, hogy egyre későbbre tolódik a házasságkötések és az első gyermek vállalásának ideje. A nők későn szülnek és kevesebb gyermeket - összegezte, hozzátéve: a 30 évesek 48 százaléka, míg a 30-34 évesek 35 százaléka gyermektelen. Ilyen magas arány még soha nem volt.
Az igazgatóhelyettes attól tart, hogy egyre elfogadottabbá válik, ha valakinek nincs gyermeke, és szerinte ezt az értékváltozást mindenképpen meg kell akadályozni.
Kopp Mária, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese azt mondta, hogy Európában Magyarországon szeretnének a fiatalok legtöbb gyermeket, de mégis itt születik meg a legkevesebb. Mint megjegyezte nagyon alacsony, mindössze 3 százalék azoknak az aránya, akik nem szeretnének gyermeket.
Hozzátette: azokban az országokban jó a népesedési helyzet, mint például a skandináv államok, ahol a hivatást és a gyermekvállalást össze lehet hangolni.
