Szoros összefüggés van az adott térség gazdasági teljesítőképessége és a között, hogy a megváltozott munkaképességűek mekkora hányadát lehet visszavezetni a munka világába. Észak-Kelet-Magyarországon nagyságrendekkel nagyobb azok aránya, akik egészségi állapotuk alapján munkába állíthatóak volnának – hangsúlyozta Soltész Miklós.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár győri sajtótájékoztatóján példaként említette, hogy míg Győr-Moson-Sopron megyében csak az új kérelmezők 17 százalékának nagyobb hatvan százaléknál a megmaradt munkaképessége, ezért nem részesülnek ellátásban, addig ez a mutató országosan 23, Északkelet-Magyarországon pedig mintegy 30 százalékos. Hozzátette: azok aránya, akiket rehabilitálhatónak minősítettek, az új kérelmezők közül a megyében 51, míg országosan 25 százalék.
Az MTI kérdésére az államtitkár úgy nyilatkozott: Észak-Kelet-Magyarországon nagyságrendekkel nagyobb azok aránya, akik egészségi állapotuk alapján munkába állíthatóak volnának, de szociális okok – például évtizedes állástalanságuk – miatt nem, mint Budapesten, Pest vagy Győr-Moson-Sopron megyében.
Egy jobb gazdasági helyzetben lévő területén az országnak jóval kevesebben jelentkeznek eleve a rehabilitációs vizsgálatokra, és ez azt mutatja, hogy sok helyen a rokkantsági ellátásra, a rehabilitációs ellátásra való igény az szociális kérdés és nem egészségügyi – fogalmazott Soltész Miklós.
Az államtitkár kitért arra, hogy a 2002-es kormányváltáskor az államadósság a GDP 52 százalékára, két és fél éve pedig több mint 81 százalékára rúgott, emellett katasztrofális gazdasági helyzetben vette át az irányítást az Orbán-kabinet.
Hozzátette: ez olyan mértékű eladósodottságot jelentett, hogy szinte minden területen hitelből, kölcsönből fizette az ország azokat a pénzeket, amelyeket a rászorultak részben jogosan, részben jogosulatlanul igényeltek, ezért el kellett kezdeni a nagy ellátórendszerek átalakítását.
