A Jobbik újpogány értetlensége egyházi ügyekben nem újdonság, de egybemosni bűnöst és áldozatot, a történelem teljes félreértéséről árulkodik. A Kereszténydemokrata Néppárt a Nemzeti Emlékezet Bizottságára bízza, hogy megállapítsa bárki szerepét, vagy érintettségét a kommunista hatalom működtetésében, nem prejudikál és nem sért meg személyeket, vagy társadalmi csoportokat ostobaságból vagy előítélettel, ahogy azt a Jobbik teszi.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága működése és vizsgálódása ki fog terjedni minden olyan személyre, akik a múltban a kommunista diktatúrát működtették, vagy a kommunista hatalommal az elnyomásban együttműködtek. Éppen ezért durva támadás az egyházakkal szemben az a módosító javaslat, amelyet a Jobbik adott be a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló törvényjavaslathoz. A Jobbik egyenlőségjelet akar tenni a kommunista hatalom birtokosai, a rendszer működtetői és a kommunista hatalom által meghurcolt, megfélemlített egyházak és azok vezetői között, akik a diktatúrában igyekeztek megvédeni és megőrizni szervezeteiket. A kommunisták és az elnyomó rendszer működtetői papokat gyilkoltak meg, szerzeteseket végeztek ki, egyházi személyeket vetettek börtönbe és a besúgó hálózatokon keresztül ott voltak minden család életében, amelyik vállalta hitét, bátran kiállt a keresztény értékek mellett, és nem adta fel a reményt, hogy egyszer véget érnek a kommunista borzalmak. Nemrég ünnepeltük Sándor István szalézi szerzetes boldoggá avatását, az ő életútja a legfényesebb bizonyíték arra, hogy a kommunisták a legbrutálisabb eszközöket és a legaljasabb módszereket is bevetették az egyházak és híveik ellen. Ezért papi és világi személyeket berángatni a terror fenntartói közé méltatlan az áldozatok emlékéhez, méltatlan a ma még élő sokat szenvedett emberekhez.
