Megütközve tapasztaltuk azt az alantas egyházellenességet, amely Mendrey László szakszervezeti vezető szavaiból árad. A PDSZ elnökének Népszabadság-beli nyilatkozata a választható hit- és erkölcstanról a Rákosi–Révai-idők antiklerikális, hitetlen, egyoldalú, diktatórikus világképére emlékeztet, amelyet közös akarattal küldtek az ideológiák szemétdombjára a magyarok.
A Mendrey által idézett eszmék jegyében kommunizálták 1948-ban magyarországi iskolák ezreit, üldözték el a keresztény oktatókat, indítottak koncepciós pereket, és zárták börtönbe egyházi személyek százait. A pedagógusok elenyésző részét „tömörítő” törpeszakszervezet vezetője maga is elismeri, hogy a választható erkölcs- és hittannal kapcsolatban sehova semmiféle panasz nem érkezett, ezért minden konkrétum nélkül vádaskodik. Hamis az a beállítás, hogy a pedagógusok kevesellnék az erkölcstanra való felkészítés idejét, hiszen a szakmai rangsorban a magyar pedagógusok erkölcsi szintje igen magas; bírnak azzal a morális érzékkel, amellyel az erkölcsi nevelést az iskolában folytatniuk kell.
A KDNP biztos abban, hogy a pedagógusok és a hitoktatók magas színvonalon fogják ellátni feladatukat, akár erkölcsös viselkedésre és magatartásra, akár hittanra oktatják a diákokat. A felnövő generáció világlátása, morális tartása és hite ezeken az oktatókon fog múlni, akiket már soha többé nem félemlíthet meg sem a PDSZ, sem a balliberális világnézeti diktatúra.
