A rendezvényt – amelynek résztvevőit Károlyi György, a kastélyépítő főúr ükunokája, az épületegyüttes mai működtetője köszöntötte, s amelyen jelen volt Franciaország magyarországi nagykövete is – Magyarország európai uniós soros elnökségének hivatalos programjai között szerepel.

A miniszterelnök-helyettes a Károlyi József Alapítvány, a Budapesti Francia Intézet és a Forum Carolus által szervezett eszmecserén úgy fogalmazott, hogy „nagyon szomorú és szegény világ lenne az, ahol nem lennének nemzetek és nemzeti közösségek.” Mint mondta, amikor egy nemzet, nemzeti közösség megőrzi saját értékeit, kultúráját, nyelvét, identitását „azt az ajándékot adja az egyetemes emberiségnek, amit csak ő adhat, s rajta kívül senki.” A politikus úgy vélte, mindannyiunk érdeke, hogy minden nemzeti közösség, amely a történelem során létrejött, fennmaradjon, gazdagodjon.

Szólt a kisebbséggel kapcsolatos problémákról is, amelyekkel őszintén szembe kell nézni azért, hogy a nemzeti közösségek értékeit meg tudjuk védeni és értékelni. Azok között említette az olyan ál-kisebbségek megjelenését, amelyek üzleti vállalkozásszerűen, etnobiznisz-szerűen működnek. Ezzel kapcsolatban kifejtette: „sajnos Magyarországon túlságosan liberális az a törvény, amely a nemzeti kisebbségekről szól, a nemzeti kisebbségi önkormányzatokat szabályozza, ugyanis nincs semmi megkötés abban a tekintetben, hogy az illetőnek bizonyítania kell, (...) az adott nemzetiséghez tartozik.” Ezért előfordul, hogy egyes kisebbségi képviselők választásonként más, más kisebbséghez tartozónak vallják magukat, mondván, „öndefiníció kérdése”, hogy milyen nemzetiséginek mondják magukat. Az ilyen visszaélések rombolják a nemzeti közösségek értékét és hitelét, ezért az államnak fel kell lépnie az ilyen etnobizniszes törekvésekkel szemben – tette hozzá Semjén Zsolt.

A miniszterelnök-helyettes egy másik „neuralgikus kérdést” érintve, arról mondta el véleményét, hogy a kisebbségeket eleve egyenlő támogatás, védelem illeti-e meg. Mint mondta, minden kisebbségnek, legyen akár őshonos, akár bevándorló, joga van a védelemre, s arra, hogy őrizze saját kultúráját. „De ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy legitim egy állam részéről az, hogy más támogatási formákat biztosít az őshonos kisebbségeknek, mint a néhány évvel korábban odavetődött, vagy hirtelen bevándorolt nemzetiségi, etnikai csoportoknak” – fogalmazott.

Harmadik problémaként említette a kisebbség szóval való visszaélést, azt, amikor különböző csoportok alkalmazzák azt magukra. Úgy vélte, egyformán diszkrimináció az, ha azonos dolgokat különbözőképpen, illetve ha különböző dolgokat azonosképpen bírálnak el. Az államnak alapvető küldetése a nemzeti kisebbségek védelme, s joga van ahhoz, sőt feladata is, hogy „a történelmi munkát, az őshonosságot kiemelten értékelje, s, hogy az etnobizniszt (...)lehetőség szerint kiszűrje” – mondta a miniszterelnök-helyettes.