Hoffmann Rózsa szerint rossz ötlet lenne központi intézkedéssel radikálisan csökkenteni az érettségiző fiatalok számát, azt mondta: ha az iskolatípusok közti létszámarányokon változtat az oktatásirányítás, akkor nem a satupad mellé, hanem az érettségihez kötött szakmák irányába kellene terelni a diákokat.

A kereszténydemokrata oktatáspolitikus felidézte, már államtitkárként fontolgatta, hogy könyvben ossza meg a nyilvánossággal a köznevelés átalakításának eseményeit és indokait. A ciklus végén fokozatosan készült az államtitkári tevékenység befejezésére, és ezzel párhuzamosan egyre erősebb volt a késztetése, hogy ezt a négy évet lezárja és összefoglalja.

Arra a kérdésre, hogy az oktatáspolitikai átalakítások között van-e még olyan, amit magyarázni Hoffmann Rózsa kifejtette: a köznevelésben annyi változás történt négy év alatt, mint talán egyetlen más területen sem. Ráadásul mindezt akkora lárma kísérte a médiában és a közbeszédben, hogy a sok félremagyarázás és félreértés gyakran elfedte a valóságot. Épp emiatt érezte úgy, hogy nem ártana önmaga az iskolák iránt érdeklődők és az utókor számára is tisztázni, hogy mit végeztek el. Vagyis: Mit? Miért?

Hangsúlyozta: a 15. fejezetnek Emberi vonatkozások a címe, ez az események személyes megéléséről szól. Aki arra gondolna, hogy pikáns titkokat árul el, az csalódni fog, mert ilyenek nincsenek benne. De arról beszámol, hogy mi szerzett örömet, vagy mi volt gyötrelmesebb. Itt igyekezett személyes megvilágításban bemutatni az államtitkári munkát. Megjegyezte: műfajilag nehéz behatárolni a könyvet: közérthető nyelven és stílusban megírt szakmai kiadvány. Igyekezett tiszta magyar nyelven mindenki számára érthetően fogalmazni akkor is, amikor komoly neveléstudományi és társadalmi kérdéseket is boncolgat.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit tart a legnagyobb eredménynek, és melyek azok az intézkedések, amelyek félresikerültek, amelyeket ma már másképp csinálna Hoffmann Rózsa úgy fogalmazott: eredmény sok van, ezek közül a pedagógus-életpályát, az iskolák állami fenntartásba vételét, a nevelésközpontú szemlélet elterjedését, a mindennapos testnevelés bevezetését, a pedagógusképzés megújítását és a közösségi munkát tartja a legfontosabbaknak. Olyan nincs, amit megbánt volna, de olyan igen, amit nem tudtak

A volt államtitkár reményét fejezte ki, hogy az életpálya bevezetésekor kidolgozott bérrendszer nem változik lényegesen. Arra a felvetésre reagálva, hogy a kormány megváltoztatná, hogy a számítás alapjául a mindenkori minimálbér szolgáljon kijelentette: a minimálbér elsősorban a gazdaság szereplőire vonatkozik. A közszférában lehet más is a bérszámítás alapja. A minden évben megalkotandó költségvetési törvénynél kell figyelni arra, hogy ne devalválódjék a pedagógusbérek értéke. Korábban, ha voltak is alkalmi béremelések, értékállóságukat nem biztosították. A további növekményt két tényező szolgálja: egyfelől a kormány ígéretet tett arra, hogy 2017-ig folytatódik a pedagógusfizetések emelése, miközben már az eddigieknek is érzékelhető eredményei vannak. Másfelől mostantól a jövedelmek döntő módon a minősítések eredményeként fognak növekedni, mégpedig jelentős mértékben. Talán nem kerülte el senki figyelmét, hogy egyedül a pedagógusoknál kezdődött meg az elmúlt ciklusban egy bérrendezési sorozat. Most viszont sorra születnek kormányzati döntések a többi ágazat életpályarendszerének kidolgozásáról. Miután a pedagógusok megelőzték az összes foglalkozási ág képviselőit, néhány éven belül nagyobb, lökésszerű emelés itt már nem várható. Az viszont megkerülhetetlen, hogy a mostani fizetéseket karbantartsa és a jövedelmeket az ígéretnek megfelelően tovább emelje a kormány. Álláspontja szerint az örvendetesen megkezdődött gazdasági fejlődés alapot teremt majd a további emelésekhez is. Hangsúlyozta: a pedagógusoknak belátható időn belül a legjobban fizetett réteghez kell tartozniuk.

Hoffmann Rózsa szerint nem szükséges az utódnak rendszeresen konzultálnia az előddel, de ő rendszeresen beszél az új államtitkárral. Kijelentette: tökéletesen bízik az államtitkár asszonyban, aki teljes azonosulással folytatja, amit az elmúlt négy évben elkezdtek. Mint mondta: nincs semmiféle oka feltételezni, hogy ellentmondás lenne a volt és jelenlegi irányítás között, hiszen még apró részletkérdésekben is egyeztetnek. Emlékezetett rá, hogy nyilvánosságra hozott elköszönéssel fejezte be államtitkári munkáját, amelyben kijelentette, hogy utódját mindenben támogatni és segíteni fogja. Ez így is történik. Hozzátette: az ő esetében ez sajnos nem így volt.

Azzal kapcsolatban, hogy a közelmúltban a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) tiszteletbeli tagjává választotta elmondta: élő kapcsolata van az NPK-val. A kar elnöksége értékeli, amit elvégezett, ő pedig él minden lehetőséggel azért, hogy mielőbb olyan helyzetbe hozzák a testületet, hogy betölthesse a neki szánt hivatását.

Megjegyezte: a pedagógusok nagyobb aktivitását nem lehet törvénnyel kikényszeríteni. Nem titkolta, szeretné, ha mielőbb minden pedagógus bekapcsolódna a szakmai közélet eme új lehetőségébe.

Arra a kérdésre, hogy milyennek látja a jövő évi költségvetés köznevelési fejezetének számait Hoffmann Rózsa elmondta: annyival több a jövő évi forrás, amennyire szükség van. Reális számítások szerint elég lesz. Jelen pillanatban nincs olyan ok, amely miatt nagyobb összeget kellett volna odatenni a Klikhez. Ha viszont közbejön valamilyen váratlan esemény, akkor – éppen az állami garancia miatt – a tartalékból mindig ki fogja segíteni a kormány az iskolarendszert. Véleménye szerint ebben a gazdasági helyzetben elégedettek lehetünk a köznevelés költségvetésével. Mint mondta: nem is érti azokat a kijelentéseket, amelyek megszorításról szólnak. Tételesen kiszámolta a többletet az alapfokú, a középfokú és a felsőoktatásra, valamint az oktatás egészére, és mindegyikben milliárdos nagyságrendű növekmény van a tavalyihoz képest. A középfoknál, amellyel kapcsolatban a vészharangot kongatja az ellenzék, megközelítőleg tízmilliárdos a többlet. Hiába próbálják meg egyesek a kormányt a költségvetés kapcsán kritizálni, a számok mást mondanak. Sehonnan nem olvasható ki például az sem, hogy a kormány radikálisan csökkentené a gimnáziumok számát.

Arra a felvetésre, hogy a szakképzés preferálása egyértelmű kormányzati szándék, ami nyilván ki fog hatni a gimnáziumi létszámokra a szakpolitikus úgy reagált, hogy amennyiben többen választják a szakiskolát, abból logikusan következik, hogy kevesebb lesz a gimnazista. Nem rossz irány a szakképzés preferálása, de nagyon óvatosan kell hozzányúlni. Ezt a „hogyant” még nem látja. Azt nagyon rossznak tartaná, ha központi intézkedéssel radikálisan csökkentenék az érettségiző fiatalok számát. Ugyanis, miközben tény, hogy jól képzett szakmunkásokra szükség van, az is tény, hogy a szakmunkáskép megváltozott. Ma már sokoldalúan képzett, vállalkozói ismeretekkel rendelkező, nyelveket beszélő szakemberek kellenek a gazdaságnak, akiknek az ismeretei és kompetenciái megközelítik akár egy üzemmérnökéit. Az ilyen szakmunkások pedig nem a satupad mellett képződnek három év alatt – fűzte hozzá. Ha már az arányokon változtat az oktatási rendszer, azt tartaná helyesnek, ha az érettségihez kötött szakmák felé terelnék a diákokat.

Az újságíró felvetésére, hogy nagy a csend a vizsgarendszer korábban beharangozott reformjáról a volt köznevelési államtitkár úgy fogalmazott: attól tart, hogy nem elég gyorsan, de halad az új érettség rendszer kidolgozása. Emlékezetett rá, hogy az volt a terv, hogy 2017-ben debütáljon az új érettségirendszer. Ezt most még nem látja biztosítottnak.

Az aktuálpolitikai kérdésnek számító vasárnapi zárva tartással kapcsolatban kifejtette: könnyű belátni, hogy ha az édesanya vasárnap dolgozik, akkor gyerekei hátrányba kerülnek, amiért nem tud velük foglalkozni a hétvégén. Sok család van, ahol a munkahely elvesztésének félelme miatt nem mernek tiltakozni a hét végi beosztás ellen. A másik oldalon meg ott van az elkényelmesedés. Régen még szombaton is dolgozott mindenki, és szombat délután kellett bevásárolni, mert vasárnap semmi nem volt nyitva. Mégis mindenki tudott e helyzethez alkalmazkodni. Álláspontja szerint a családok szempontjából kell lennie egy napnak, amikor elmehetnek együtt sétálni, kirándulni, a nagymamát meglátogatni. Hiszen a vasárnapnak az a küldetése, hogy kiemelkedjék a munkás hétköznapok közül azáltal, hogy együtt lehetnek, akik összetartoznak. Mellesleg sok nyugati országban zárva vannak az üzletek éppen emiatt.

Azzal kapcsolatban, hogy a Miniszterelnökségen tízórás munkaidőt vezettek be kifejtette: nem tartja jó ötletnek az intézkedést, mert kizsigereli az embereket. Megjegyezte: amíg kormányzati szereplő volt, ő és munkatársai is gyakran napi 12-14 órát dolgoztak. Sokszor a hétvége is áldozatul esett. „De nem azért, mert köteleztek rá, hanem mert belső késztetésünk volt, hogy a feladatokat el kell végezni” – tette hozzá. A munkaidő emelését szabállyal, kötelezően előírni nemcsak szerencsétlen lépés, de törvény- és családellenes is. Azoktól a munkavállalóktól különösen embertelen ilyesmit elvárni, akik kisgyereket nevelnek. Másfelől a szellemi tevékenységek soha nem értek, és nem is érnek véget a hivatalos munkaidő végeztével: az ügyek iránt elkötelezett ember sokszor folytatja otthon, akár éjszaka is, amibe belefogott, mert nem nyugszik, amíg meg nem oldja a problémákat – jelentette ki Hoffmann Rózsa.