A horvátországi reformátusság ősi telephelyeiről gyülekezett össze közel kilencven presbiter nő és férfi a karancsi konferencia központba meghirdetett tavaszi konferenciára április 21-én. Az előadások a Kálvin évek rendezvény sorozatához kapcsolódtak. Ezeket, majd a vasárnap hat gyülekezetben tartott istentiszteletet vendégelőadóként és igehirdetőként Dr. PhD Békefy Lajos lelkipásztor, felelős szerkesztő és Dr. Békefy-Röhrig Klaudia lelkésznő végezte. A fotókat Hájek János és Szenn Péter lelkipásztor készítette.
Sztárai Mihály Dráva-, és Duna-parti zsoltárhegedülése, meg szervező munkája nyomán a Drávaszögben már 1544-ben megjelentek a hitújító tanítások, zsoltárok és magyar nyelvű Bibliák. 1576-ban a Hercegszőlősön megtartott kánonalkotó zsinat törvényi keretet adott a reformált hitű eklézsiák életének azon a tájon, majd beljebb, a folyón túli szlavón területeken is. A jó 400 évvel később a dél-szláv háború borzalmaiban megpróbált magyar reformátusság bár megfogyatkozva, de rendíthetetlen hittel és példás egyházszeretettel őrzi Krisztusra tekintő megtartó hitét. Kizendült ez abból az erőteljes éneklésből is, ahogyan a karancsi gyülekezeti teremben zengték a zsoltárt. Csáti-Szabó Lajos laskói lelkipásztor, a Horvátországi Református Keresztyén-Kálvini Egyház nemrég beiktatott püspöke köszöntötte a tavaszi konferencia résztvevőit és előadóit. A gyülekezeti tagok, presbiterek szinte valamennyi egyházközséget képviselték, lelkipásztoruk kíséretében. Az alkalmon jelen volt a zágrábi horvát nyelvű kis református házi gyülekezet pásztora, Branimir Bučanović, Sepséről pedig Darko Turšić lelkész is. Dr. PhD Békefy Lajos két vetítettképes előadást tartott. Először Kálvin imaéletéről szólt. Nagy ívű reformátori szolgálatának belső erőműveként jellemezte az imádságot, amit Kálvin naponta, már hajnali négy órakor térdre ereszkedve gyakorolt. Több alkalomhoz, napszakhoz, igehirdetési szolgálathoz kapcsolódó imáiból mutatott be néhányat az előadó. Második, szintén sok képpel illusztrált előadásában reformátorunk időszerűségéről szólt: az imádkozó Kálvin lelki arcképére felkerült a Szentlélektől vezérelt, bibliás, énekszerető, szociálisan érzékeny, és igazságos, a menekültekért még a helyi bankárokkal is vitázó-tárgyaló, majd az életkezdési támogatást elérő, Isten ügyéért, s a rábízottakért magát égő áldozatul Istennek szentelő reformátorunk több jellemvonása. Néhány mondatban átadta a Presbiteri Szövetség és a lap szerkesztőbizottságának testvéri köszöntését is, és elmondta: imával és szakértelemmel készül immáron 21 éve a Presbiter című lap. Dr. Békefy-Röhrig Klaudia lelkésznő, akinek előbb édesapja szolgált ezen a vidéken, majd ő maga is több szentföldi és világimanapi alkalmat tartott az itteni gyülekezetekben, ismerősként köszönthetett több résztvevőt, magyar és horvát nyelven. Előadásában a nők világimanapjának európai és kárpát-medencei előkészületeiről, fontosságáról, helyéről szólt. Az előadásokat követő beszélgetésekben a résztvevők személyes imatapasztalataikat osztották meg egymással. A Hájek János karancsi lelkész, és felesége, valamint özvegy papné édesanyja, Hájek Rózsika nagy odafigyeléssel igyekezett mindenkinek megteremteni az otthonosság érzését.
Szombat délután még jutott idő arra is, hogy Laskón a vendégek látogatást tegyenek a lelkészcsaládjával ott élő Csáti-Szabó Lajos püspöknél, valamint az ott honos Dr. Lábadi Károly néprajzkutató egyetemi tanárnál, írónál, és feleségénél, a kopácsi eredetű Kedves Kláránál. Lábadi professzor úr több könyvében is feldolgozta Drávaszög istenes népének történetét, Kopács, és Laskó gazdag egyházi és néprajzi múltját. Felelevenítette Ács Zsigmond tudós prédikátor szellemiségét, aki akadémiai szinten fordította az egyszerű parókia csendjében, a vizek partján Shakespeare drámáit, színműveit is.
Vasárnap három-három különböző helyen végzett igehirdetői szolgálatot a lelkész-házaspár. A lelkésznő Pélmonostor, Karancs, majd Kopács gyülekezetében szólt Mária és Márta Jézus által is fontosnak tartott szolgálatáról, az igehallgatás elsőbbségének fontosságáról (Luk 10,38-42). Idézte Túrmezei Erzsébet „Maradj a helyeden” című versét. Lapunk főszerkesztője Haraszti, Kórógy és Rétfalu reformátusai között tett bizonyságot Isten „kezének” erejéről, amire a zsoltárok (31,6;16) és Urunk szavai (Luk 23,46) értelmében életünknek idejét és lelkünket is bizton rábízhatjuk. Ő pedig Szabolcska Mihály papköltő „Uram, maradj velünk!” című versével illusztrálta mondanivalóját. A kórógyi, háborúviselt, menekülő, majd újra hazatérő hívek hálás szívvel és szóval emlékeztek meg arról, hogy az anyaországba menekülésük során a Budapest-nagyvárad téri gyülekezetben kórógyi szolidaritási istentiszteletek is voltak a balkáni válság idején, és a Békefy lelkészházaspárral a zánkai táborban is találkoztak. A rétfalui parókián a szolgálatok végén kisebb „lelkésztestületi” összejövetel volt, Kanalas János kórógyi lelkész és felesége, Póth Erzsébet, Szenn Péter és felesége, Vanda lelkészek, Andel Károly és Ilona lelkészek szíves vendéglátásával. Hájek János és édesanyja később csatlakozott a „gyülekezethez”.
Legyen megtartó Urunk áldása Istennek horvátországi magyar és horvát református népén, lelkipásztorain, presbiterein, őrizze meg, s növelje hitüket, egyházszeretetüket, testvéri összetartozásukat, a kívül valók iránt pedig józan emberségüket! „Maradj a helyeden, ahol Isten látni akar! Ő tudja, mi használ, s mi fenyeget, elrejt, ha kell, be is takar!”. (drbl-drb-rkl)
