E cikk írója most megjelent könyvének, a Kereszttűzben c. kötetnek szerzői előszavában fogalmazta meg alkotói, személyes ars poeticáját: írói, újságírói, kutatói, teológusi, református lelkészi hitvallását. Benne több, mint 40 Istentől ajándékozott esztendő ezernyi írásának, könyvfordításának, saját könyvalkotásainak, s még több emberi találkozásnak, gyönyörű és személyes istenélményének lelki tapasztalatával ír a keresztyén írástudók felelősségéről. Ez az írás a szerzői előszó kibővített változata.
„Megismeritek majd az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8,32). Ő mondta ezt, Aki mély és teljes önismerettel, identitászavartól mentes tisztasággal így szólhatott: „Én vagyok… az igazság” (János 14,6). Ő olyan igazságról szól, ami nem elméleti, hanem a szó és a tett, az értelem és a valóság legteljesebb egysége e rész szerintiség alá rekesztett világban. Tényigazság, személyes sorsigazság és örök igazság találkozik és forr eggyé Őbenne, a tér-idő keretei között páratlanul megélt módon – 33 év alatt is örökké érvényesen. A teljesség elkötelezettje lesz az, aki találkozik Ővele. Én (is) találkozhattam Ővele. A gyötrelmes hazugságok huszadik századában írta le Emil Brunner svájci teológus: Az igazság találkozás. Ennek lehetek én is belső boldogsággal megajándékozott tanúja – immáron fél százada.
Számomra itt és ezzel kezdődik az írástudók felelőssége. Mert aki megismerte az Igazságot, Jézust, az a valóságot, a történő életet is úgy ismeri meg, írja le, közli másokkal, hogy annak szabadító ereje van, hiszen az írás és a felelősen író ember szemlélet-, és közlésmódjában is Ő van jelen. Évtizedek tapasztalatával vallom: minden jó írás mini szabadítás történet, mert megismertet az összefüggésekkel, az érem másik oldalával, sőt az érem belső szerkezetével, keletkezés-, és gyártástörténetével, alkotóival, stílusával, értékével. Ezért a Jézus Krisztus Lelkétől inspirált pneumatikus írás szabaddá tesz, de legalább is kimozdít a hitetlenségből, ál-, és tévhitekből, tudatlanságból, a féligazságokból, a manipulált tényközlésből, a parciális érdekek vezette tollforgatásból. A Lélektől inspirált íróember tolla, komputere az igazi teljességre, az örök dimenziók felé is megnyitja a lelkeket az itt és most konkrét valóságában. Mindig segít átlátni azt, ami van, s túllátni azon, ami van. Ezért minden keresztyén írás lényege szerint a remény távlatosságába emel, vonz, indít, segít. Isten felé – s az emberek felé. Mindenki érzi, hogy valójában az Igazságra, s az ilyen publicisztikára van szükség. Ami azért tiszta, és megtisztító, katartikus és szabadító erejű, mert soha nem ölti magára a manipuláció varázsköpenyét vagy bohócöltözetét. Egy ékessége van, az örökké „divatos” fehér ruha, amit a Bárány vére mosott tisztára. A többit letépi és elfújja az idő, megrágja a moly, elemészti a múlandóság.
A Kedves Olvasó által a KERESZTTŰZBEN c. kötetben fellapozható írások: a tudósítások, hírkommentárok, elemzések, tanulmányok, de még az imák is a teljesebb igazságról szólnak az Igazság előtti számadás szellemi-lelki alapállásából. Hiszen kegyelemből én is találkozhattam az Igazsággal, amikor 16 évesen egy hazámtól távoli templomban Isten hívó szava elindította szívemet, életemet szentséges Önmaga felé. Megváltó Krisztusom lelki ölelésébe, a spirituális kikötőbe érkeztem meg ott és akkor a svéd Malmö egyik hófehérfalú, a templomtérbe belógó hatalmas viking hajójának ég felé emelő látványfedélzetén. A megtérés titokzatos, nyelveken és földi tájakon túli, térdre roskasztó, életfordító pillanataiban kóstolhattam meg az örökkévalóság, az istenközösség és emberszeretet semmivel nem helyettesíthető jó ízeit. S azóta ennél kevesebbel nem érem, nem érhetem be. Ezért kellett, kell, s míg szívem dobog, fog kelleni szólnom az Igazságról, Krisztusom színe előtt és Igéje tükrében minden emberi igazságkeresésről a felfedezés örömével, az igazságkövetőkről tiszteletadással, vagy éppen együttérzéssel. Ha méltók arra, méltatással, még ha az sokba, az életükbe került, kerülhet is. De az emberi gazságról és a hazugságról, a bennünk is áldozatára leselkedő bűnről is írnom kell egyidejűleg, hogy ne maradjon leleplezetlenül. Meg a megtévesztés nagy történelmi álarcosbáljának szereplőiről is, vagy olykor elkápráztató játékaikról, meg önmagunkról, önmagamról is, a reformátori teológia sarkalatos igazsága értelmében: simul iustus et peccator – az ember, te is, én is egyszerre igaz és bűnös, akár elfogadja ezt, akár nem, mert ez nem szavazási arányoktól függő igazság, hanem az emberlét súlyával, történelmi drámáival hitelesített, megvoksolt tény. A kegyelem csodája, a Lélek túlerejének kiáradása, amikor a bűn gravitációja bennünk és rajtunk kívül, sorsunkban és a világ sorsában átfordulhat a földi létünket olykor-olykor súlytalanabbá, megbékültebbé, engeszteltebbé tevő istenhódolat állapotaiba. Ezek azok a pillanatok, melyekért élni, túlélni érdemes mindent. Amikor megtörténik a nagy lelepleződés, amikor mindent átlátunk, belátunk, de nem csak önmagunkért, hanem földi vándorutunkon velünk menetelő embertársainkért is, javukra, tisztuló látásukért. Hogy ne legyenek könnyen megtéveszthetők, a talmiság gettóiba vagy az értelmetlenség pusztába vezető útjainak kiszolgáltatott, sodródó vándorai.
Közel nyolcvan írást gyűjtöttem egybe a Kereszttűzben c. kötetben abból a 430-ból, ami kolozsvári blogomon 2012. február 7. óta jelent meg. Tényeket, belőlük kikövetkeztethető tendenciákat, teendőket követ minden írás belső logikája. Keresztyén újságíróként, az Igazság szabadságának ellenállhatatlan vonzásában és elkötelezettjeként néztem szembe sok korjelenséggel: a minden emberi értelmet cáfoló 20-21. századi, s korábbi, sokszázados keresztyénüldözés irracionalizmusával a racionalitás idején, korábban az egyház fénykorának tekintett ezredévben. Azzal a semmivel sem menthető bűnnel is, amit fájdalmas és égető szégyenfoltként hordozunk lelkiismeretünkben eleink helyett is, amikor az egyház vált üldözővé. Meg azzal a különös történelmi fordulattal is szembetalálkozhatunk ezekben az írásokban, ami a vallások filozófiai és szociológiai megítélésében pár évtized alatt – olykor ugyanannál a tudósnál 180 fokos fordulattal – következett be. Több olyan témát megírhattam, amiről ugyancsak kevés szó esett a magyar sajtóban, vagy éppen semmi. Így például arról, hogy az elvilágiasodás, a szekularizáció, a vallás kihalásának tézise hogyan fordult át a vallások 21. századi reneszánszának prognózisává, miként nyertek mind nagyobb mértékben teret és figyelmet azok a kutatások Bostontól Münsterig, melyek a vallás és a világpolitika összefüggéseiről szólnak napjainkban. És éljük, kínlódjuk napjainkban a kultúrák és a vallások, meg a hitek és a hit látszatába öltözködő terrorizmus, az újkori barbárság küzdelmét is. A biztos erejük tévhitében már a báránybőrt is elvető vérengző farkasok nyílt kultúraellenes hadjáratát. Az egyre élesedő és keményedő küzdelemben megférnek-e még egy „nyitott” égbolt alatt a világvallások és követőik? Meghozza-e századunk a túlélést, a földi lét fenntarthatóságát segítő öko-reformok mellett a világméretű erkölcsi minimumot vagy belepusztulunk a drogokkal manipulált igazhitűségek végküzdelmébe?
Ez már az apokalipszis idejének kezdete lenne? Vagy a harmadik világháború lopakodó csapás-stratégiája? A hadüzenet nélküli világküzdelem, az Isten városa és a diabolosz seregének végküzdelme – városról-városra, országról-országra?
Valódi ünneppé lesz ebben a túlpörgő, agyonmanipulált, az egyéni és a közösségi kiégésig, kiégetésig hajszolt félelemkeltésben, egyre ellentmondásosabb, kaotikus időben, ha találunk egy-egy fix pontot, vihar-mentesebb zónát és relaxáló, békességhozó eseményt, jelenséget, helyet, közösséget, embereket. Ilyenekről is szól ez a könyv. Mert van e manipulált káosz közben például egy Talal Ibn Hasszan nevű jordániai muszlim herceg, aki az arab kultúra úttörőinek meri nevezni az arab, a szír és az iraki keresztyéneket, s kérleli őket a maradásra ősi szülőföldjükön a fekete sereg kíméletlen irtó hadjárata közben. És van egy Maggie Gobran, a kairói kopt Teréz anya, aki 95 szeretetintézményével, a nincstelenek gyermekeinek felkarolásával valami egészen mást bizonyít, mint „az arab tavasz” vért és könnyet hozó vagy éppen vérfagyasztó kirobbanása. És él egy Malala Juszufzai világunkban Pakisztánból, aki minden idők legfiatalabb Nobel Béke-díjasaként, s egy ellene irányult hindu merénylet csodával határos túlélőjeként hisz a nevelés gyűlöletoszlató erejében. És vannak tudósok, szociológusok, teológusok, írók, gondolkodók, meg újságírók is, akik az igazság tágasságával messze túllátnak és segítik embertársaikat is túllátni a kulturális és szocializálódási, migrációs és paramigrációs kerítéseken. Róluk szól ez a kötet. Hogy mi is túl tudjunk tekinteni az egyre szűkösebb és tudatosan beszűkítő/beszűkített kerítéseinken, az üvegfalakon, melyek újra és újra felemelkednek mind láthatatlanabb, de valóságos módon emberek, érdekcsoportok, népek, kultúrák közé. DE: az Igazság szabadokká tesz – ezekkel szemben is. Aki fellapozza e kötetet, megérzi ezt a nagy szabadítást, mert „ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Korinthus 3,17).
Hálás vagyok azért, hogy az írás és a keresztyén írástudók szabadítás történetének napi küzdelmében nekem is részt adott az IGAZSÁG. Nagyon köszönöm a KDNP elnökének, Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak értő támogatását, a Barankovics Alapítványnak és elnökének, Dr. Mészáros József elnök úrnak segítségét, Dr. Hölvényi György EU képviselő úrnak írásaimra ösztönzően küldött válaszait. Nélkülük, s kiváltképpen az EPP, az Európai Néppárt hathatós támogatása nélkül ez a kötet nem jelenhetne meg. Az a tágasság, és igazság, amiből megszülettek e kötet sorai, napi 70-72 európai és tengereken túli nagy hírügynökség, keresztyén egyházi – katolikus, református, evangélikus és más felekezetű –, valamint más vallások világközpontjai sajtószolgálatainak, nemzeti egyházak médiáinak a szemlézéséből táplálkozik.
A cikkek kolozsvári blogomon kívül megjelentek különféle hazai és kárpát-medencei hírszolgálatokban és internetes sajtószemlékben. Az, hogy a hivatalos magyar sajtóban nem vagy ritkán kapnak visszhangot, jelzést, publicitást, nem csökkenti az írások igazságtartalmát és teljességigényét. Mert Pállal, az Igazság tanújával írhatom le: „Hittem, azért szóltam” (2Kor 4,13). A teljesebb látás és szólás igénye e sorok szerzőjében olyan, mint a jeremiási megragadottság, ami „perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam” (Jeremiás 20,9). Az Igazság ereje, szabadító csodatevése kísérje e könyvecskét és az érdeklődő Olvasót, a magyar írástudókat, a keresztyén tollforgatókat és a teljesebb igazság ismeretére vágyó kárpát-medencei magyarságot!
Dr. Békefy Lajos, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
