Már 1969-ben kurzus lelkészeknek ipari kérdésekről

 A különleges és még a fejlett ipari társadalmakban ma is ritkaságszámba menő ipari és gazdasági lelkészség gondolata a hatvanas évek elején Bázel  Szent János városnegyedének református lelkészében, Felix Tschudiban merült fel. Hamarosan tett követte a gondolatot, svájci alapossággal készítették elő és folytatták le a bázeli vegyipar képviselőivel a tárgyalásokat. Katolikus részről Andreas Cavelti atya csatlakozott református kollégájához, és 1969-ben már kurzust tartottak lelkészeknek ipari kérdésekről.  Akkor huszonöten vettek részt ezen, s a Geigy Művekben tartották. A két lelkész és a résztvevők tapasztalatai érlelték meg az ökumenikus lelkészség gondolatát, majd formáját. 1970-ben Bázel Város és Bázel Tartomány Református Egyháza közösen hozta létre az ipari lelkészséget. Felix Tschudi lelkészt 1971-ben iktatták be minden tekintetben szokatlan lelkészi hivatalába. 1974-ben egy katolikus kollégát is beléptettek az egyre bővülőbb szolgálatba Dr. Josef Bieger-Hänggi személyében.

Hídszerep az egyház és a munka világa között -

munkások, hivatalnokok lelkigondozása

 A lelkészi hivatal „filozófiáját” is csakhamar megfogalmazták. Eszerint az ipari és gazdasági lelkészség a keresztyén alapértékeket igyekszik képviselni és megjeleníteni az ipar és a gazdaság területén. Egyrészt igyekeznek felkelteni az egyháztagok érdeklődését gazdasági kérdések, s azok bibliai és más megközelítése iránt, másrészt igyekszenek a munka világának az érdeklődését is felébreszteni az egyház, a keresztyén értékek iránt. Ebben a kölcsönösségben rejlik az ipari lelkészség összekötő hídfunkciója, amely az egyházat és a munka világát köti össze. Mindkét egyház lelkészei egyre jobban beledolgozták magukat a gazdaság-, és szociáletika kérdésköreibe, előadások, kurzusok, beszélgetések, vitafórumok tucatját szervezték meg gazdasági szervetekben, szakmai iskolákban, vállalkozásoknál. Kínálatukban megjelentek munkahelyi képzések és továbbképzések, főként az ipar és a gazdaság területén dolgozók lelkigondozása céljából. Ezt egyre gyakrabban igényelték a munkások és a hivatalnokok is.

Ökumenikus Munkaügyi Segélyhivatal

 Amikor 1976-ban Svájcra is rázuhant a recesszió, a gazdasági megtorpanás és visszaesés, és a munkanélküliek száma hirtelen megugrott, Svájc szerte nagy visszhangja és hatása támadt az Ökumenikus Munkaügyi Segélyhivatal létrehozásának. 1981-ben a református lelkészt fiatalabb kollégája, Paul Luterbacher váltotta fel. 1983-ban a szolidaritásnak újabb projektjét hozták létre „Munkanélküliek Fillérjei” néven. Bázel alsóvárosában jött létre a közös lelkészi hivatal 1984-ben. Közben nők is beléptek a szolgálatba, akik főként a női dolgozók problémáival foglalkoztak. Példaértékűvé és hatékonnyá vált a református és a katolikus lelkészség együttes munkája. Közben újabb és fiatal lelkészi erő kapcsolódott be az egyre több időt és energiát igénylő ipari lelkészségi tevékenységbe.

Megújított koncepció – szükségkonyhák,

Time-Out tanácsadó helyek, értelemtalálás

 1998-ban az alapító lelkészek fokozatos kiválásával a helyükre belépők elődeik tapasztalatait értékelve meghatározták jövőbeni tevékenységük területeit, a célcsoportokat, akiket el akarnak még érni, s mérlegelték szolgálatuk súlypontjait is. A lelkészhelyek megpályázására kiírt hirdetésekre többszörös volt a túljelentkezés, ami az ipari lelkészség társadalmi értékét, súlyát és megbecsülését is jelzi. A különböző szervezetek, egyesültek, szakszervezetek női és férfi munkatársaival tovább bővült a kapcsolat, s egyre több gyülekezet és lelkészség is bekapcsolódott tevékenységükbe. A tartós munkanélküliségben maradtak integrációja és képzése is feladatkörükké vált. A bázeli közgazdasági gimnáziumban pedig gazdaságetikát kezdtek el tanítani. Utcai szükségkonyhákat is létesítettek, tanácsadó helyeket nyitottak válsághelyzetbe jutott emberek támogatására TIME-OUT néven. Új fórumot hoztak létre „Egyház és gazdaság párbeszéde” néven. Ma a széles feladatkörrel tevékenykedő bázeli ökumenikus ipari és gazdasági lelkészséget a református és római katolikus egyház közösen működteti, annak sokféle szellemi, jogi, teológiai,  és anyagi terhével együtt.

Kínálatuk között szerepel ilyen téma is: „Hogy adhatok lendületet életemnek?”, vagy „Mit csinálok nyugdíjas éveimben?”. Jól hasznosítják oktatásukban, mentális alkalmaikon Viktor Frankl „értelemorientált” pszichoterápiáját is a különböző krízishelyzetekbe került személyeknél, akik elveszítették (vagy éppen még nem találták meg) életük értelmét.

 Prezentációs bemutatkozásuk anyagát egy magyar gondolkodó, Dr. Teleki Géza szavaival zárják: „Bizalom nélkül semmi sem megy, bizalommal minden sokkal jobban. A bizalom etikai érték, ennek erősítésére szolgál az evangélium üzenete, ami segíti az ipari és gazdasági lelkészség tevékenységét. Ebből is jól látszik, hogy a vallás nem magánügy”.

Írta: Dr. Békefy Lajos