A vallási béke reménysugara Jordániában – hercegi méltatás az arab keresztyénekről

Vérengzések, templomrombolások, keresztyének elleni erőszakos fellépések híreit kapjuk naponta az arab világból. Valóságos felüdülés e vér-, és gyűlöletáradatban arról olvasni, hogy vannak pozitív kezdeményezések is ennek a mindenkit megterhelő súlyos helyzetnek a megoldására. A másfél éve megindult politikai erózió az arab világon belül sok mindent felkavart, így felerősítette a muszlim-keresztyén ellentéteket is. Az utóbbi időben főként Egyiptom termelte sorozatban a vallási türelmetlenség megrázó eseteit. Miközben a nemzetközi sajtó hajlamos a negatív, véres sztorikat egyoldalúan felerősíteni, nem szabad szó, sőt méltatás nélkül elmennünk az olyan pozitív szándék és jeladás mellett, mint ami Jordániában mutatkozott az elmúlt napokban.

 Ugyanis Hasszán Ibn Talal jordániai herceg konferenciát hívott össze Ammanba. Ennek ugyan a címét elég lehangolóan fogalmazták meg: „Keresztyének a Közel-Keleten – hova, s hogyan tovább?”, ám magának a konferenciának az üzenete – akarva-akaratlan - mégis pozitívra sikerült.  A herceg ezt írta: „Az arab keresztyének is végső soron arabok, sőt, ők az arab gondolkodás úttörői, és az arab megújulás munkálói”. Jóllehet az ammani konferenciának nem volt kirobbanó médiavisszhangja, még házunk táján sem, ami viszont ott történt, igen fontos lehet a jövő szempontjából. Végre megszületett ugyanis az „Arab Szociális Charta a Kisebbségek Védelméről” című, alig túlértékelhető dokumentum.

„Arab Szociális Charta a Kisebbségek Védelméről”

Hasszán herceg találkozót javasolt annak érdekében, hogy Közel-Kelet leggyengébb csoportja, a keresztyének elleni állandó támadásokat és a velük szemben érvényesülő diszkriminációt megváltoztassák – jelentette Samir Khalil Samir iszlámszakértő, jezsuita páter Ammanból a vatikáni rádiónak. Hasszán herceg üzenete a keresztyénekhez ez: „Maradjatok ebben a régióban, szükségünk van rátok, részei vagytok a mi arab világunknak!”.  

 A maradásnak és a megmaradásnak persze vannak alapfeltételei, mint például az, hogy minden arab ország alkotmányosan biztosítsa a keresztyének tényleges állampolgárságát és jogait, törvény előtti egyenlőségüket. Ez a muszlim társadalmaknak jelenleg a gyenge pontja.

 Az ammani konferenciának egyik védnöke a Vallási Tanulmányok Jordániai Királyi Intézete volt, amit Hasszán herceg 1994-ben alapított. A vendéglátók között volt a szíriai Aleppo Szír-Orthodox Érseksége, és a Mennoniták Központi Tanácsa. A konferencia résztvevői Jordánián kívül Szíriából, Libanonból, Palesztinából, Irakból, Egyiptomból, Szudánból és Iránból érkeztek. Mindnyájan aláírták az Arab Szociális Chartát, amit az arab tavasz kilengéseinek megfékezése céljából nyilvánosságra is hoztak. Valójában ezzel az ENSZ 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Nyilatkozatát szeretnék minden arab országban hatékonyan működtetni. Az Chartában az első pont a vallási tolerancia törvényi biztosításáról szól, a második a demokrácia előmozdításáról. Szükséges a Charta, mivel a Korán az arab puszták hetedik századi állapotát tükrözi – hangsúlyozzák a résztvevők.

Romboljátok le a templomokat! – „Arábiában nem létezhet két vallás egyszerre”

Annál is inkább van szükség erre az Arab Chartára, mivel a szaúdi-arábiai főimám, Abdul Aziz bin Abdullah sejk, aki valójában Szaúdi-Arábia legfőbb vezetője, arra hivatkozik, hogy e felhívás hátterében az a meggyőződés áll, miszerint Mohamed próféta mindig is hitt abban, hogy az arab félszigeten csak egyetlen vallás létezhet, ez pedig az iszlám. Ezt a véleményét a főimám a kuvaiti Iszlám Ébredés Társaság állásfoglalására reagálva sietett hangosan kijelenteni. A kuvaiti társaság nem-kormányszintű szervezet, vezetője Osama al-Munawar, aki nem régen így fogalmazott: a már álló keresztyén templomokat meg kell őrizni, de újabb nem-iszlám templomok építését meg kell akadályozni. Az Arab-félszigeten mintegy 1 300 keresztyén templom és gyülekezet található. Országa igazságügyi minisztereként a sejk magatartását nem a fanatizmus vezeti – hangzik az arab sajtó magyarázata -, hanem Mohamed próféta azon kijelentése, mi szerint „Arábiában nem létezhet két vallás egyszerre”.  És az az egy csakis az iszlám lehet.

 Az ammani találkozó ilyen vallási értelmezéssel a hátterében még inkább pozitív kezdeményezésnek tekinthető. A konferencia másik pozitív eredménye, hogy a Charta aláírói – jórészt muszlim személyiségek! – elhatározták annak az intézetnek a létrehozását, amelyik ebben a régióban monitorizálja, állandóan figyelemmel kíséri a vallásszabadság helyzetét, és rendszeresen közzé teszi információit.

Nincs Szálem/béke az arab félhold alatt

 A mai arab világ ellentmondásai közé tartozik, hogy Irakban annyira súlyossá, csaknem lehetetlenné vált a keresztyének élete, hogy csak külföldi segélyekkel lesznek képesek fenntartani magukat. Ezt hangsúlyozta a múlt héten Bécsben járt iraki káld-katolikus Gabriel (Vaheed Gabriel Tooma) apát. Az észak-iraki Algosh Mária-kolostorának vezetője szokatlanul kemény kritikát fogalmazott meg az USA-val és szövetségeivel szemben. „A nyugati szövetségi rendszer az iraki népnek szabadságot és biztonságot ígért, s ebből semmi sem valósult meg. 2004 óta 8 000 keresztyént öltek meg, 50 templomot lőttek szét a harcokban, s az USA csapatainak kivonulása után még rosszabb lett a helyzet…”.

 A bizonytalanság hátterében szaúdi-arábiai, iráni és szíriai érdekek húzódnak meg – mondta a szerzetes. Kérte az EU-t, a Vatikánt, az USA-t, gyakoroljanak nyomást az iraki kormányra, hogy a teljes közbizonytalanság némileg megváltozzon. Az utóbbi időben Bagdadból, az országi  északi részeiből a keresztyéneknek 80 %-a elmenekült a „fergeteges tavasz” miatt.

 Szíriában, illetve az országban zajló belpolitikai folyamatok kapcsán időközben egyre többen úgy fogalmaznak, hogy etnikai tisztogatások folynak az országban. A Human Rights Watch nevű nem-kormányszintű szervezet adatokat gyűjt az erőszakról, visszaélésekről, kínzásokról. A Szír Ortodox Egyház nyilatkozatában „etnikai tisztogatásról” ír, amit keresztyénekkel szemben az Al- Kaidával kapcsolatban álló Faruk-brigádok hajtanak végre. Homs-ban például a lázadó milíciák a keresztyéneket elüldözik otthonaikból, s egyszerűen elkonfiskálják tulajdonaikat. Giuseppe Nazzaro aleppoi püspök fontosnak tartja, hogy a világsajtót a folyamatokról rendszeresen tájékoztassák. Például arról is, hogy egy ferences-rendi iskola közelében autóba rejtett bombát robbantottak fel, s csak csodával határos módon nem keletkezett vérfürdő a gyermekek között.

E néhány fentebbi drámai példa is jól bizonyítja, mennyire nagy szükség lenne a forrongó arab világ mind több országában az Arab Szociális Charta elfogadására és betartatására. Bizonyos, hogy kevesebb lenne a vér, a könny, szétrobbantott templom és ember. Lesz-e valamikor is Szálem, béke az arab félhold alatt? Megérik-e ezt az ott élő keresztyének, s az egyre ellentmondásosabb arab világ?

Írta: Dr. Békefy Lajos