A karácsony előtti német sajtóban lapozgatva meglepő, olykor mellbevágó vagy egyenesen felháborító szenzációkra akad a tekintetünk. Vajon ezek a negatív „örömüzenetek” tényleg a szenzációkergetés révén kiváltott érdeklődésre, népszerűségre törnek, olvasási és vételi rekordokat akarnak döntögetni? Vagy valami egészen másról van szó? Ultraliberális hitrombolásról, kifejezetten vallásellenes körök támadásáról? Lehet felette hezitálnunk, de a tény tény marad: furcsa jelenségeknek lehetünk tanúi 2014. karácsonyának előestéjén Európában. (Berlin, 2014.12.22. - spiegel.de; pro-medienmagazin.de; evangelisch.de; chrismonshop.de; weltamsonntag.com)
Három világvallás arculcsapása
a szaúd-arábiai vulkán tűzlávájában született Isten evolúciója?
A németországi Spiegel konszern lapja, a Spiegel magazin 2014. évi 52. száma meglehetősen provokatív címlappal jelent meg. A színes és fantáziaingerlő fedőlapon láthatjuk a szaúd-arábiai Hala al-Badr vulkánnak a fotóját, amint tűzéből kirajzolódik valamiféle Atya Isten fantáziaképe, az erőteljesen, s elfogadhatatlanul antropomorf, „emberszabású” Teremtő klasszikus férfiarca. Szakálasan, némi gondterheltséggel, csapzott hajjal, mint aki éppen most fejezte be valamilyen egész embert igénylő, hatalmas humánenergiákat felemésztő munkáját. A sok szárezres lap vezéroldalának címe: Isten születése, alcíme: A régészek felfedezik a Biblia eredetét. A Religion/Vallás rovatban közzétett cikk belső címe: Kezdetben volt a tűz. A cikk felvezetőjében, leadjében ilyeneket olvasunk: Isten szülőföldje Szaúdi-Arábiában van? Isten a karrierjét egy vulkán istenségeként kezdte? Maradványleletek lehetővé teszik a Biblia új értelmezését – és ezzel Izrael igazi történetének az elemzését. Eszerint Dávid király rablóvezér (!) volt. Ami először is mellbevágó a cikkben, az a három világvallás szemrebbenés nélküli arculverése, hiszen a bibliai történet, a Sinai törvényadás, illetve megelőzően Ábrám/Ábrahám ősatya kivonulása a Tigris-Eufrátesz menti Úr városából mintha nem is létezne. Pedig ezek a történetek mindhárom világvallás ősforrásvidékét jelentik. S vajon miért Szaúdi-Arábiában lenne Isten szülőföldje? Isten nem emberi teremtmény, nem kellett neki istengenezisében egy arábiai vulkán füstös istenképzetéből valamiféle hamis istenevolúció révén a zsidók Adonájává, a keresztyének Atya Istenévé, a muszlimok Allahjává kifejlődnie. Isten, legyen szó a zsidók, a keresztyének vagy a muszlimok Istenéről, nem alacsonyrendű származású, holmi törzsi istenség nagyra nőtt, világkarriert befutott fia, szülötte, hanem Ő a világ, világok Teremtője, a szellem, a lélek, az emberek, mikro-, és makrokozmoszok, galaxisok Alkotója, olyan Világész, Akit nem lehet felülmúlni még mesterséges intelligenciával sem. Miféle vulgáris régész-prekoncepció, földhözragadt istentelenség az, amelyik szerint ez az Isten a köves, kavicsos, tűzokádó arábiai vulkán felszálló füstjében ment az égbe, istenült meg, s szállt az emberek szívében, hogy testet öltsön? Bár nem az én problémám, de felvetem: vajon mit szólnak a zsidók ahhoz, hogy Dávidot rablópandúrként tünteti fel az ultraliberális, szenzációhajhász, ferde ész, hogy Adyt ne idézzem a „szajha ész”? A Spiegel félrevezető alcíme helyett a Biblia eredete nem az arab vulkánnál keresendő, hanem a Kijelentő Istenben, a Mindenhatóban, aki Igéjét és törvényét Mózesre bízta, s abban a Jézus Krisztusban, aki egyedül nyilatkozta ki az Atyát, mert egyedül Ő ismerte örökkévalóság óta. János evangéliumi gyönyörű karácsonyi prológusa szerint (Ján 1,1kk) mint az élő Ige, aki Istennél volt és maga Isten volt. És ez a Jézus Krisztus Dávid királyt ősei között tudhatta a nemzetségtáblázat szerint (Máté 1). Akkor a Spiegel-, és régészlogika szerint rablópandúrok leszármazottja lenne Jézus? Micsoda hajmeresztő állítás, milyen lélekromboló szellemi aberráció ez? Már minden iskolás Európában tanulja a Biblia keletkezésének történetét. Tudják, hogy a Biblia ószövetségi részének első öt könyve, a Tora már kánonként készen volt a Kr. előtti 400 körül, majd 100-ig létrejött a többi része, a prófétai iratokkal, a történeti könyvekkel, a bölcsességirodalommal. Ennek létrejötte nem függött össze a szaúdi-arábiai vulkán tüzéből előfantáziált Istennel. A Kr. utáni 2.-3. századra pedig elkészült a ma ismert Újszövetség. Nem célja ennek a cikknek a Spiegel híresztelések tételes cáfolata terjedelmi okok miatt. De felhívjuk a figyelmet arra, milyen éber és tettre kész ma is a bibliaellenesség, a keresztyénellenesség és a vallásellenesség szelleme, mely úgy látszik, a világosság angyalaként és archeológiai „szenzációként” járja be ma is Európát. Mi több, a jobb, tisztább, igazabb szellemi időket látott reformáció földjét! Talán nem véletlen, hogy éppen ott támad a legerőteljesebben, ahol a reformáció kora óta a sola Scriptura, az egyedül a Szentírás elve és gyakorlata az igaz, valós istenismeret forrása. S ez az elv nemzeti méretű gyökeret eresztett a közgondolkodásban. Igen, mi más lenne ez, mint az ultraliberális, totális szabadelvűség vallásellenes támadása a reformáció 500. évét nagy gondossággal és előkészületekkel ünnepelni szándékozó Németországban és Európában?! 2014 karácsonyán így, aztán 2017-ig ki tudja még milyen módon… Veszélyes manipuláció ez, annyi más mellett.
A büntető, ne a negédes, elnéző „Istent” hirdessétek!
Kinek ne lenne olykor az az érzése, hogy a mai világ bőven megérett a végítéletre? Hiszen annyi gyilkosság, bűnözés, háború, önhatalmú ítélkezés és az ember embernek farkasa törvény szinte törhetetlen triumfálása még a legjobb idegzetű és leghívőbb emberekben is felidézik a végítélet tartás határozott vágyát. A legyen már vége ennek indulatát. Nyilván korunk oly sok nyavalyájának – s talán a Spiegel cikk előérzetének? - az ellensúlyozásaképpen született meg a német protestánsokban az a gondolat, hogy ezen a karácsonyon ne a szerető, végtelenül türelmes, mindent megbocsátó Istenről prédikáljanak a templomokban, mert ez az Isten nincsen. Hanem az ítélő Istenről. Ezzel az igénnyel lépett fel a német nyilvánosság előtt az AMD, a Missziói Szolgálatok Munkaközössége nevű szervezet. A Welt am Sonntag című lap közlése szerint talán sokakat meglepő módon az egyházvezetésektől sem jött tiltakozás a felhívásra. Annyi a bűn már a mai világban, hogy csak a büntető, szigorú és számonkérő Isten hirdetésével lehet, ha egyáltalán lehet még beleszólni e bűngravitációs világfolyamatba, s menteni a menthetőt. Féljétek Istent! – hangzik a felhívás címe, ami a Welt am Sonntagban megjelent. De ezt a tendenciát támasztja alá az EKD is. A negédes, mindent elnéző, öreguras Isten helyett, amivé Őt a (hitetlen vagy agyonmanipulált) közvélemény a Krisztus-csokikkal, és Krisztus forralt borokkal mázassította és édesítette, valójában nem létezik. Az ilyen negédessé barátságosított, szelídített Istentől nem kell félni. De az ilyenné stilizált Isten nem is a Biblia Istene! Vajon az ítélő Isten mit szól(na) a Spiegel tükrében tükröződő arab vulkánistenséghez, ősének feltüntetett füstjelenéshez? Önmaga emberek rajzolta karikatúrájához? Most az ítélkező hangú Istenről szóló megnyilatkozás abban a Németországban hangzott el, ahol jó tíz éve még az volt a jelszó: az örömüzenet Istenét, ne az ítélet Istenét hirdessétek. Ha abban a tudatban élünk, hogy Jézus Krisztusban Isten visszajön majd ítélni élőket és holtakat, másként fogunk bánni az idővel, önmagunkkal, mindenkivel és mindennel, amit Isten ránk bízott - hangzik megfontoltan a Vesztfáliai Protestáns Tartományi Egyház elnökének, Annette Kurschusnak a véleménye. Az ilyen hit alázatra, józanságra, sőt éberségre indít, képesít. A negédes Istenről alkotott hamis képzet viszont megnyugtat, elringat, valójában beleúsztat az ítéletbe, a pusztulásba – s ez az Antikrisztus célja és szelleme! Az is fontos, hogy csak az ítéletre jövő Isten képzete, hite indíthat igazságosságra, mert tudjuk, hogy Ő számon kéri minden gazságunk, igazságtalanságunk. Ez is kijózanító karácsonyi tény! Mint az is, hogy Isten nem kegyetlen bíró, mint a példázatbeli, hanem irgalommal ítélő Isten, de ítélő is! Aki a bűneit belátó embernek megbocsát – sokszorosan. Ezért lehet, legyen is az ítéletről szóló üzenet karácsonyi evangélium, mert Ő kegyelemmel ítél. De ítél. Ez mély örömünk és vigasztalódásunk, elégtételünk forrása. Erről éppen karácsonykor nem szabad elfeledkeznünk!
Isten humora: Ő szereti a csökönyös szamarat, aki a Spiegel példája is lehet(ne)
Még jó, hogy Isten különös időzítéseként a szinte esztelenségig pöffeszkedő gátlástalan szabadelvűség mindenfajta vallási és keresztyén hiten átgázoló Spiegel-okoskodása mellett megszólal az ítélkező Istenről szóló örömüzenet igénylésének a hangja is ezen a karácsonyon. De a legjobb az, hogy mindebben a túl komoly, mindkét oldalon kissé megmerevedett álláspontokat képviselő szekértábor, nézetpárt között, mellett megjelenik a humor Istenének hangja is. Ő olyan könyvet nyújt felénk, amit érdemes lenne forgatnunk is. Ez Matthias Kamann könyve, mely a csökönyös szamarat kedvelő, szerető Istenről szól. Mint megtudjuk, nem sértődnek meg ezek a különös jószágok azon, hogy a karácsonyi történetben nem szerepelnek közvetlenül. Kijutott nekik éppen elég megbecsülés – így az ószövetségi látnok, Bálám szamarának, amelyik szinte filozófusi magasságokat ér el okosságával és csökönyösségével. Őmellette – az Újszövetségben is, hiszen Urunk virágvasárnapi bevonulása elképzelhetetlen lenne nélkülük. Meg az irgalmas samáriai szamara is megtette a maga jó szolgálatát. És a Gyermek és a Szent Család Egyiptomba menekítésében és hazahozatalában is övé a főszerep, s nem az arab sivatagok hajójáé, a tevéé! Az ézsaiási szamár egyenesen Izrael példaképe, hiszen a szamár ismeri Urának jászlát, de Izrael nem. Nos, milyen jó, hogy Isten egy-egy ilyen szamara felülmúlja az emberi okoskodást, megszégyeníti a maguk szemében tudósokat és a tudatlanokat igazi tudósokká avatja. Bálám, Ézsiás, a Szent Család, Urunk szamara tegyen bennünket eszesekké, mint a kígyókat, s szelídekké, mint a galambokat, akik mindig tudják világosan megkülönböztetni a mai világ karácsonyi hangzavarában, a média manipulációi közben is, hol az igazság, KI AZ IGAZSÁG! Ajánljuk ezeket a szamarakat a Spiegel szerkesztőinek és cikkíróinak is okulás gyanánt! Legyenek nekik karácsonyi ajándékul…
Szemleíró: Dr. Békefy Lajos, KDNP PM külügyekért felelős szervező
