Poszt-Európa - aki menekült, az menekül, nem provokál!
Európaiként és magyarként ez a fogalom képződött meg, s dolgozik bennem mindannak láttán, amit az elmúlt hetekben a menekültekkel kapcsolatban láttam és tapasztaltam sok millió honfitársammal és EU-polgárral együtt. De különösképpen azután, ami 2015. szeptember 16-án, azaz 16/9-kor a Röszke2 határátkelőnél történt. Úgy gondolom, és érzem, hogy a poszt-Európa fogalomnak a használata nagyon is ráillik arra a helyzetre, ami tegnapra-mára kialakult. Mert helyzet van. Mindenki tudja, mi történt. De a történtek után Európa már nem az, ami korábban volt. Nem az, mert kiderült, hogy a hazánkkal szomszédos Szerbia területén nem csak együttérzésünkre, Európa és hazánk segítségére, szolidaritására rászoruló, otthonaikból hitük, nemzetiségük, vagy csak egyszerűen létezésük okán elüldözött menekültek vonulnak át, keresve és találva befogadást, humanitást, mint kézzelfogható európai értékeket.
9/16-án ugyanis kiderült, hogy hiába nyitotta meg Horvátország és Szlovénia az újabb menekültösvényt, vannak olyanok, akik csak azért is maradnak ott, ahol most már 30 napra lezárult előttük a menekültút. Ha valaki menekült, akkor keresi a menekülés útját, a „vészkijáratot”, mint annyian, s nem dekkol százas tömegben a magyar államhatár előtt. Aki igazán menekült, az nem rugdalja, feszíti fel az államhatárnak kialakított zöldkaput, az nem tör-zúz, hogy tudatos, ösztönös vagy nagyon is manipulált, forgatókönyvszerű agresszivitása kiéléséhez kődarabot szerezzen, fahusángot találjon, autógumikat gyújtson fel. Aki menekült, az menekül, nem provokál. Az is 9/16 meglepő történései közé tartozik, hogy ezek az agresszív provokatőrök a szerb rendőrök és a sajtó szemeláttára nyugodtan felmászhattak a valamikori duty freeshop tetejére, s a háztetőről folytatták magyar rendvédelmi erőket megcélzó hajigálásukat. Hasonló rendbontás esetén Európa melyik országában ne lépne közbe a rendőrség azonnal? A szerb oldalon ilyeneket nem láttunk. De tétlen szemlélődőket igen. Meg láttunk olyan feldühödött – de ki dühítette, tüzelte fel őket?! - fiatalokat, mint évtizedekkel ezelőtt Izraelben, ahol a palesztin vagy arab fiatalok hasonló „harcmodorban” köveket ragadtak fel, hogy megdobálják a katonákat vagy rendőröket, s láttuk, amint háromszögletű sálaikkal betakarják a szájukat, arcukat. Igaz, akkor Arafat-féle fekete-fehér palesztin sál volt rajtuk.
Mégis poszt-Európa? A korábbi, törékeny békére és egyensúlyra kínosan vigyázó Európa már mögöttünk lenne? Két világháborújával, forradalmi és ellenforradalmi tapasztalataival, leomló falaival, szörnyű börtöneivel, titkos és kevésbé titkos szolgálatainak rémtörténeteivel? Meg az egyesülés, újraegyesülés, békés polgári forradalmaival, „határtalanságával”, heurékájával, üdvmámorával? És viszonylagos békéjével?
Poszt-Európa – ahol tegnap megjelent a sajátos harcmodor, amit eladdig csak a Közel-Keletről ismert meg a világ. És most itt mutatkozott be határainknál. Ez az Európa már nem a korábbi, s olyan, feldühödött fiatalokba rejtett csapdák, élő aknák járnak-kelnek területünkön, melyeknek detonálásához nem szokott hozzá újabban a fülünk, s elég egy hangadó az őrjöngő boomhoz. Mert hogy a közülük kiemeltek közt egy terrorista gyanúval nyilvántartott személy is volt – hallottuk, olvastuk a híradásokban.
Újraéledő nacionalizmusok csapdája? Ó, poszt-nacionalizmus, mikor jössz el végre?
Azt már korábban, még a poszt-európai Európa békésebb napjaiban sokan okosan ismételgették és tanították, meg előadták és kiemelték, hogy már posztmodern társadalomban élünk, poszt-szekuláris, (f)elvilágiasodás utáni keresztyénség jelzi az öreg kontinens gyengülését. Netán a 19. századi Spengler érvelésének igazát Nyugat alkonyáról? Közben pedig valóban azt látjuk, hogy valamiféle vákuum keletkezett Európában, talán a belső szolidaritás gyengült meg, vagy az EU belső kohéziója még mindig nem elég erős, s ezt egy menekülthullám hozza felszínre? Amikor a belső vákuum magát Európát szívja be, s teheti olyanná, mint valamiféle légtelenített műanyag zsugorflakont?
Milyen csapdába gyalogolt, keveredett Európa? S kik keverték bele az újraéledő nacionalizmusok életveszélyes csapdájába?
Mert az a 9/16-ra történt külföldi reagálásokból is egyre nyilvánvalóbb, hogy ősrégi előítéleteken bizony nem vagyunk túl. Azaz nem jutott el Európa vagy legalábbis egyes régiói a posztnacionalizmus korszakába, állapotába. Amikor a normális, egészséges és nélkülözhetetlen nemzettudat nem torzul el ellenségképeket gyártó műhellyé, nacionalista szűkkeblűséggé? Úgy tűnik, ez a menekültáradatos kritikus helyzet ismét felszította azt, ami a hamu alatt ezek szerint mégis ott parázslott/parázslik. Hogyan lehetne másként értelmezni a „jó szomszédok” felelős politikai vezetőinek a megnyilatkozásait Röszke2-re, amikor a román miniszterelnök így fogalmaz: Emberként és európai polgárként felháborodik azok miatt a magyar intézkedések miatt, amelyekhez hasonlókat Európa eddig csak az 1930-as, 1940-es években látott. Milyen történelemórai torzítás emlékképei jönnek elő benne? Vagy amikor az USA-ban hivatalos látogatáson tartózkodó szerb miniszterelnök az események hírének hallatán kijelenti: „Segítünk népünknek és senkinek sem engedjük meg, hogy megalázzon minket és többé senkinek sem engedjük meg, hogy a Szerb Köztársaság területére könnygázt dobjon”. Miről beszél a belgrádi miniszterelnök úr? Majd ugyanebben a „szellemben” hozzáteszi: „Képesek leszünk megvédeni országunkat, a nemzeti méltóságunkat és a területünket. Ha szükséges lesz, az európai értékeket az Európai Uniótól is megvédjük”. Milyen döbbenetes logika és érvelés ez? Európa értékei között az idegenek befogadásának keresztyén erkölcsi parancsa is ott van. Amit az egész EU, olykor saját teherbírásának a maximumán is teljesít. Szerbia „csak” átengedi a menekülteket területén. Vagy éppen megtűri a provokátorokat! Miféle Európa-képe van a szerb miniszterelnöknek? Nekem mindenesetre és még sok európainak ilyen kijelentések hallatán rögtön beugrik Srebrenica több ezer halottja, legyilkolt muszlimja. Vagy mégis lenne történelmi lelkiismeret? És akkor hogyan működik ez? Vagy miféle pravoszlávizmus, igazhitűség fogalmaztat meg ilyen mondatokat? Nem, messze nem vagyunk túl a nacionalista téveszmék, felszítható parazsak, mardosó nacionalista darazsak és történelemtorzítások korszakán. Jogos hát a kérdés: a poszt-európaiság mikor tisztulhat meg a nacionalizmus újra és újra fellángoló attitűdjétől? Mikor válik poszt-európai Európánk poszt-nacionalista Európává? Mikor lesz igazi humanista ébredés kontinensünkön, annak minden részében kivétel nélkül?
Isten revansa vagy embereké? Vagy egyiké sem? De akkor kié?
S. Huntington a 90-es években még arról írhatott, hogy a 21. századot a civilizációk, kultúrák és a világvallások harca, küzdelme fogja jellemezni. S az összecsapások az agresszív civilizációt alkotó iszlám és az univerzalista, „globalista” Nyugat, meg a terrorizmus és az ellenterrorizmus egymásnak feszülései következtében fognak kirobbanni. Leginkább pedig a törésvonalak, a hasadó társadalmak mentén. Itt említette a balkáni országokat is, ahol az ortodoxia és más vallások ütközése is elképzelhető. Bejött. Mint ahogyan azt is veszélyesnek tartotta, ha Nyugat vagy az USA „emberjogi imperializmussal” lép fel, s ráerőlteti értékeit másokra. Ő ugyan még „la revanche du Dieu”-ről, Isten revansáról írt, mi viszont 9/11, és 9/15 után pusztán és kizárólagosan csak a megtévesztett, manipulált vagy agresszív emberek revansát látjuk.
És a média, meg az egyházak? Poszt-zsurnalizmus, poszt-klerikalizmus?
És hol van, hogyan működik e poszt-európai, poszt-szekuláris, poszt-klerikális, poszt-modern Európában a sajtó és az egyházak? Végigszemlézve a nyugati és a transzatlanti sajtót még a Röszke2 utáni éjszaka, meglepődve láttam, milyen csavarintásokkal közlik egyes orgánumok a röszkei „csatatér”-ről szóló tudósításokat. Nem sorolom fel a megannyi forrást, de a közös jellemzőt nem lehet elhallgatni. Ez pedig – szalonképesen szólva - a szembetűnő szelektivitás, a csőlátás a nemzetközi sajtó egy részénél. Az ördög valóban a részletekben van. Sokan ugyanis – miért is ne?! technikával – in medias res kezdik a jelentést, ami már ennél szimplábban nem is szólhat másról, mint hogy a másik volt, aki kezdte. De „természetesen” a már visszaütőről beszélünk csak. A gyermekstoryk szintjén ír a sajtó egy része arról, hogy a magyar rendőrök könnygázlövedéket alkalmaztak, vízágyút vetettek be. De hogy miért, arról hallgatnak. Mintha egyes újságírók fejében megfordult volna a világ! Mintha a magyar rendőrök lettek volna a provokatőrök. De jó lenne ilyen „stílus” kapcsán elmondani ezt is: már eljutottunk a poszt-zsurnalizmusig, azaz már túl vagyunk az ilyen elfogult és ezért hamis, igaztalan újságíráson. Tény, tegnap igazolt tény: sem a nacionalizmuson, sem a szelektív újságíráson nincs túl Európa, de Amerika sem!
És az egyházak? Tudnak valóban azzá lenni, amivé lenniük kell? Láthattuk tv-ből, hallhattunk, olvashattunk arról, hogy idehaza mennyi egyházi segélyszervezet (Máltaiak, Ökumenikus Szeretetszolgálat…) igyekezett a menekültnyomást – tudatosan nem írom, „migráns”- nyomást, mert ez a szó nagyon is negatív töltésű, elidegenítő, némiképpen lekezelő, s akkor is magyartalan, ha fű fa bokor ezt szajkózza! – enyhíteni, a rászorultakat segíteni. S azt is tudjuk, hogy a kormányzat az egyházi közreműködők segítségnyújtását 200 millió forinttal pluszban támogatja. Igen, jó szívvel hallottunk, olvastunk imákat a menekültekért, az üldözöttekért és az üldözőkért is. Ugyanezt tapasztalhatjuk Nyugat-Európában. Sőt! Ott újra éledt a Kirchenasyl korábban kissé meggyengült intézménye, azaz a gyülekezetek, és templomok befogadnak menekülteket, amíg tartózkodásuk hivatalos engedélyezése meg nem történik. De még többet is tesznek: a kiutasítottaknak adnak átmeneti menedéket, azíliumot, s a lelkészek vagy szociális munkások humanitárius okok miatt közbenjárnak hivatalos szerveknél maradásuk érdekében.
Végső kiút Európa
Pár nappal 16/9 vagy 9/16 előtt hazánkban járt az egyik legerősebb és leghatékonyabb európai protestáns közösség, a jó 30 millió lelket számláló Német Protestáns Egyház (EKD) elnök-püspöke, Heinrich Bedford-Strohm és Cornelia Füllkrug-Weitzel, a diakóniai szolgálat elnök asszonya. A Keletinél ugyanúgy megfordultak, mint Röszkén. Tapasztalataikról az ekd.de sajtója „Végső kiút Európa” címmel számolt be. Utána otthon, Berlinben szeptember 15-én a vezető protestáns egyházi vezetők közös nyilatkozatot adtak ki a menekültek/Flüchtlinge – s nem a migránsok! – aktuális helyzetéről. Hat pontban hozták nyilvánosságra álláspontjukat a jelenleg legégetőbb európai kérdésről. Aggodalommal tapasztalják, hogy emberek milliói nélkülözik Isten ajándékait, az alapvető élelmet, a megélhetést és az otthont. Helyette éhezés, üldözés és erőszak milliók osztályrésze. Ilyenek állnak százezrével Európa kapuinál. Segíteni őket nem csak humánus parancs, hanem keresztyén felelősség is. De rámutatnak arra is, hogy a menekültek közötti veszélyek hatékony kiszűrése érdekében legális bejöveteli utakat kell biztosítani Európába. És ezeket a legális utakat a menekülteknek be kell tartaniuk. Az idegengyűlölet minden formáját és a rasszizmust az egyházak határozottan elutasítják. Felszólítják a gyülekezeteket, legyenek továbbra is a befogadás kultúrájának a gyakorlói. Azért fáradoznak az egyházi vezetők, hogy Európa hitbeli és humanitárius elkötelezettségéhez hű tudjon maradni. Igen, ez a végső kiút: ellenőrzött utak és legális bejövetel. Ez az, amin Európa és hazánk, s más nem EU-s európai ország soha nem lehet túl! De a provokatőrökön, a mellékutakon, a törvénytelen utakon betolakodókon jobb mihamarébb túllennünk.
Ami nem jön el soha, az a poszt-jézuanizmus! Ébredjetek!
Újra éles és valós aktualitást nyernek a röszkei „csatatér” füstjében, zűrzavarában Jézus szavai: „Jövevény voltam és befogadtatok” (Máté 25,35). És ugyanő másutt ezt mondta: „Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló… a tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson” (János 10,1;10). Ebben az összefüggésben két további jézusi figyelmeztetést jó szem előtt tartanunk. Az egyik elfogatásakor hangzott el ajkáról: „Akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26,52). Nem sokkal előtte az alvó tanítványokhoz ennyit mondott: Ébredjetek! (26,46).
Lehet, valóban megkezdődött a poszt-európai időszámítás? Úgy tűnik. Lehet beszélnünk poszt-szekularizmusról, poszt-modernizmusról. Mindenekelőtt azonban mindent meg kellene tennünk a poszt-nacionalizmusért! Ami pedig egészen biztosan nem jön el, ez a poszt-jézuanizmus korszaka vagy időszámítása. Ő soha nem lesz mögöttünk, csak történelmileg, de lelkileg, szellemileg, magatartásformálóan, az emberség és az emberiesség normájaként soha! Őrajta – szerencsénkre, Európa és a világ szerencséjére - soha nem tudunk túllenni! Mert az ő beszédei megmaradnak örökké – s mindig és mindenütt igazak és ámenek. Röszkén és Szíriában, Szerbiában és Romániában, Németországban, meg szerte az EU-ban. Ébredjetek, ébredjünk! Vigyázzunk az akol tisztaságára, s tartsuk távol azokat, akik nem az ajtón akarnak bejönni! Akik megtévesztik a juhokat, mert báránybőrbe bújt farkasok!
Írta: Dr. Békefy Lajos
