Az egyik fogalmat, az antiszemitizmust már jól ismerjük. A másikat, az iszlámfóbiát, meg az „Eurábia” kifejezéseket tanulgatjuk Európában. Itt törvény előtti egyenlőség muszlimoknak is, amott, Közel-Kelet egyes részein másodrendű állampolgárok a keresztyének, zsidók, akik fejpénzért veszik meg – sokszor átmeneti – „védettségüket”. Pillanatfelvétel kontinensünk egyik vezető országból, illetve az Iszlám Államból. (pro-medienmagazin.de; islaminstitut.de)
Berlini, damaszkuszi, bagdadi, moszuli nagyfalak?
Még bennünk visszhangzik pünkösd 2000 éves csodálatos üzenete arról, hogy mindenki a maga nyelvén hallotta Jeruzsálemben a Szentlélek üzenetét Isten felséges, nagyságos dolgairól – ahogy az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében olvastuk a tudósítást. Még bennünk zeng az ének a nyelveket egyező hitre juttató Szentlélek munkájáról, mindezen közben pedig jönnek és jönnek az újabb hírek Közel-Keletről, meg máshonnan. És új szavak jelzik a terjeszkedés igényét, mint az „Eurábia” szó, vagy az ezzel kapcsolatos, indokolt vagy indokolatlan félelmet sugalmazó szó: az iszlámfóbia. De közben van számos kísérlet, őszinte törekvés Európában arra, hogy a félelmek és az egyre keményedő előítéletek ne váljanak áthatolhatatlan újabb berlini, damaszkuszi, bagdadi, moszuli falakká, határokká.
A Friedrich-Ebert Alapítvány jeladása contra Alternatíva Németországért
Az iszlám németországi helyzetével foglalkozik az az állásfoglalás, amit 2015 pünkösdje utáni kedden Berlinben hozott nyilvánosságra a Friedrich-Ebert Stiftung/Alapítvány. Ebben szóbahozzák azt a fenntartást, tartózkodást, ami megnehezíti az ottani muszlimok egyenrangú vallásgyakorlatát. De miről van pontosan szó? Az állásfoglalás úgy fogalmaz, hogy a német társadalomban magas szinten és lejjebb is stagnál az iszlámellenesség éppúgy, mint – megint egy új keletű szó – az iszlámszkepszis. Óv az irat attól, hogy Európa több országához hasonlóan nehogy bekövetkezzen az „iszlámvita politikai instrumentalizálása”, azaz eszközként történő felhasználása. Arra az új mozgalomra történik ezzel utalás, ami erősödik Németországban, s ennek a neve: Alternatíva Németországért (AfD). Az irat felveti a kérdést, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy Németországban az iszlám egyenrangú vallás lehessen a keresztyénséggel. Ottani iszlám szervezetek az eddiginél még több lehetőséget igényelnek pl. az iszlám vallásoktatásra, a munkavállalóknak a pénteki imán való részvétel engedélyezésére. Újból felmerült a fejkendő-tilalom felülvizsgálatának az igénye is. Hosszabbtávú követelésként fogalmazzák meg az iszlám szervezetek, hogy őket is vegyék fel a vallásalkotmányi jogi rendszerbe. Közjogi testületként pedig még egyik németországi iszlám szervezetet sem ismerték el, ezt is célul tűzik ki. Ehhez viszont a politikai szféra támogatására lenne szükség, ám jelenleg nem ez a helyzet. Mintha túlzottan soknak tartanák ezt a „kívánságlistát”, miközben Közel-Keleten jogfosztott, elüldözött keresztyén milliókat látunk…
Növekvő antiszemitizmus a muszlimok között? – Itt nem lehetnek első, másod és harmadrendű polgárok
Közvetlenül pünkösd előtt történt, hogy Berlinben CDU politikusok élesen elítélték a növekvő antiszemitizmust a muszlim bevándorlók között. Thomas de Maiziére szövetségi belügyminiszter erőteljes és hatékony fellépést követel az iszlám zsidóellenesség megfékezésére. A Német Bundestagban vitatéma volt ez a kérdés: „Zsidó élet Németországban – veszélyben?”. Ennek során elhangzott: az elmúlt évben 25 %-kal nőtt az antiszemita jellegű bűncselekmények száma. Az esetek 80 %-ban jobboldali extrém körökből indultak ezek, de egyre nő a muszlim kontextusból származó elkövetők száma is – írja a pro-medienmagazin.de politikai szemleírója. Ottani vélemények szerint az iszlámista antiszemitizmus hátterében olyan szervezetek állhatnak, mint a Hiszbollah, a Hamasz vagy a szalafisták. Az elmúlt három év alatt az e körökből származó elkövetők száma megkétszereződött. „Át kell gondolnunk, hogy vajon az antiszemitizmus újabb formái, mint például az internetes jelenségek kapcsán nem szükséges-e újabb jogi szankciók meghozatala?” - vetette fel a német belügyminiszter a Bundestagban. Volker Kauder CDU frakcióvezető és Franz Josef Jung, az egységes CDU/CSU frakció szakértője egyházi és vallási kérdésekben szintén kifejtette véleményét. Kauder így: „Nem engedhetjük meg, hogy Németországban első, másod és harmadosztályú németek legyenek”. Idézte a korábbi új-kölni polgármestert, Heinz Buschowsky-t, aki így fogalmazott: „A muszlim bevándorlók a gyűlöletet is magukkal hozzák”. A Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke, Josef Schuster pedig rámutatott, hogy a világháború évtizedekkel ezelőtt véget ért, de az antiszemitizmus nem. Azt javasolja, minden német iskolás legalább egyszer hivatalosan látogasson meg egy koncentrációs tábort. Ugyanakkor differenciált gondolkodást és véleményalkotást követelt a muszlimokról is. Hiszen az iszlám felhasználását antiszemita célokra jórészt maguk a muszlimok is elítélik.
Megbélyegző szavak az iskolákban – Stuttgarti Nyilatkozat a vallási megbélyegzés ellen
Nemrég közismertté vált Németországban az új-ulmi általános iskola esete, ahol 9-10 éves fiúk, lányok – más iskolák fiataljaihoz hasonlóan – ilyen szövegeket vágtak egymás fejéhez: „A keresztyéneket meg kell ölni” – „A zsidók a disznók szintjén állnak”. Ennek nyomán Stuttgartban Nyilatkozatot tettek közzé az iskolások közötti békés szóbeli és magatartásbeli, normális együttélés minden eszközzel történő elősegítése érdekében. Kommentárok hozzáteszik, hogy ezek a gúnyos mondatok iszlám körökből származhatnak. A Német Tanáregyesület elnöke, Josef Kraus szerint az új-ulmi eset csak a jéghegy csúcsa. Németország 42 000 iskolájában nem ilyen forró ugyan a helyzet, de igen sok helyen tapasztalják a tanárok ezeket a megbélyegző minősítéseteket. A jelenség kezelése és visszaszorítása érdekében többoldalú megállapodás jött létre egyrészt a Baden-Württembergi Kultuszminisztérium, valamint a keresztyén egyházak, az izraelita vallási közösségek, az Iszlám Teológiai Központ és az alevita gyülekezetek képviselői között. Mindnyájan remélik, hogy ezzel a jelenség veszélyeire tudják felhívni a közvélemény, a társadalom figyelmét, hiszen az iskolás korban kölcsönösen kialakuló gyűlölet és előítélet felnőtt korra csak nő velük és bennük. Ennek pedig beláthatatlanok lehetnek a majdani következményei. Másrészt azt is várják a Stuttgarti Nyilatkozat aláíróitól, a keresztyén, iszlám és zsidó közösségektől, hogy idejekorán odafigyelnek erre a veszélyes jelenségre, s a fiatalok közötti neveléssel próbálják visszaszorítani a gyűlölet-patronok, verbális fegyverek esetleges alkalmazását. A dpa-nak, a Német Közszolgálati Hírügynökségnek a kultuszminiszter kijelentette: „Olyan iskolákat szeretnénk, melyekben a különböző hiten, valláson lévő gyerekek békében megférnek egymással, és megtanulják időben és közvetlenül egymást megbecsülni”. A kultuszminiszter annak érdekében, hogy a nyilatkozat ne csak jelképi értékű maradjon, azt javasolja, szervezzenek az iskolák olyan programokat, melyek során a gyerekek meglátogatják a zsinagógákat, mecseteket és a különböző felekezetek templomait, vagy részt vesznek a közvetlen tapasztalatszerzés céljából egymás alkalmain.
Keresztyének, zsidók másodrendű polgárok és alattvalók – védelmi pénz, Sarc-nyomtatvány, IS
Ugyanakkor a németországi, ausztriai és svájci Evangéliumi Allianz által fenntartott Iszlám Kérdések Intézete legutóbbi jelentései között tájékoztat arról, hogy a www.raqqa-sl.com szír weboldal közli annak a „Sarc-dekrétumnak”, rendeletnek a tartalmát, amit az utóbbi hónapokban tett közzé Szíriában és másutt is az IS, az Iszlám Állam. Ezt a keresztyének és a zsidók számára fogalmazták meg azért, hogy nekik kötelezővé tegyék a sarc-fizetést. Ez a jizya, fejadó vagy fejpénz, amit a Szúra 9,29-re hivatkozva rendeltek el, s amit Mohamed halála után a nem-muszlimoknak tettek kötelezővé. Ha a keresztyének és zsidók ezt a fejpénzt megfizették, akkor „védelemre” számíthattak, de alattvalóként és másodrangú állampolgárként. Ennek ellenére számíthattak életük, tulajdonuk védelmére, és bizonyos magánjogi ügyekben autonómiára. Ezzel kiválthatták áttérésüket az iszlámra. Emellett azonban még alapadót is kellett fizetniük, amit minden igazhitű fizet. Az említett Szúra, Korán-vers kifejezetten említi a zsidókat és keresztyéneket. Az IS erre hivatkozva vezette be a sarc-formulát. A sarc-fizetést hivatalosan 1855-ben Muhammad Ali Basha, aki Albániából származott, vezette be kötelező érvénnyel. Az IS ehhez a törvényhez, amit 2015 februárjában ők vezettek be uralmi területükön, hozzáteszi: „Azt, aki ezeket a törvényeket (utalás az IS 12 Törvényére) nem tartja be, ellenségként kezelik”. E törvény szerint a tehetős keresztyének az IS-nek védelmi pénzként 13 gramm tiszta aranyat, azaz kb. 540 dollárt kötelesek fizetni. Középosztálybeli keresztyén ennek a felét kell fizesse, kb. 6,5 grammot, a szegény keresztyén egy negyedét. A sarc-dokumentum nem szól arról, hogy ezt az összeget mennyi időre vagy milyen időszakonként kötelesek fizetni.
Fogjanak össze a hazai egyházak, vallások a felnövekvő nemzedékekért, a vallásbékéért!
Nem kell külön ecsetelni az európai és az IS gyakorlat közötti különbséget. Azt azonban nagyon fontos mindebből látni, hogy vallásilag és indulatilag, meg érdekek mentén jól összekavart, bonyolult világunkban vannak még egészséges, gyógyító, az emberi jogokat és a vallásszabadságot a felnövekvő nemzedék érdekében is gyakoroltató, példaértékű kezdeményezések. A Stuttgarti Nyilatkozat feltétlenül az. Másik oldalon pedig már az is komoly haladásnak számít, hogy az eddig csak terrorista borzalmairól elhíresült IS mintha elmozdulna a törvényesség felé. Persze minden törvény annyit ér, amennyi belőle ténylegesen megvalósul. A német kezdeményezés arra is jó, hogy okulásul és preventív ösztönzésként szolgáljon Európa más országainak. A gyűlölet minden formája ellen a vallásoknak, egyházaknak hitoktatásuk, valamint államilag az általános etikaoktatás keretében az oktatásügynek időben szükséges fellépni. Miért ne lehetne az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházai, a hazai katolikus egyház, valamint a zsidó és a muszlim közösségek képviselőivel olyan szándéknyilatkozatot létrehozni, aminek kifejezett célja az iskolák és a felnövekvő nemzedékek védelme a verbális és tettleges – vallási vagy más eredetű – erőszak és gyűlöletkeltés ellen? Jobb megelőzni, mint utólag kapkodva oltani a tüzet! Mielőtt az új-ulmi kölcsönös káromlás, szitokszórás nyavalyája nálunk is járványszerűen felütné a fejét, mert gyutacsok bizony benne rejlenek szinte mindenki lelkében. Hatástalanítani kellene őket hozzáértéssel, neveléssel, közmédia támogatással, országos programokkal. Talán még nálunk sem késő…
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
