A német CDU/CSU Protestáns Munkaközösségének (EAK) időszaki, tartalmas és színes, informatív lapja az Evangelische Verantwortung (=Evangéliumi Felelősség). Immáron évtizedek óta 20 oldalon ad tájékoztatást az aktuális politikai kérdésekről protestáns megközelítésben. Lapozzunk bele a szeptember-októberi számba.
Természetesen ez a szám is első renden a pápalátogatásra figyel, Dr. Thomas Rachel, az EAK szövetségi elnöke erre utal szerkesztői felvezetőjében is. „Egyház és haladás – áldásos feszültség?” címen osztja meg később gondolatait az olvasókkal, melyek Bacontól Pascalon át Habermasig ívelnek. Az emberi értelem, a kutatás és a tudomány Isten előtti felelősségére hívja fel a figyelmet. „A bibliai hitnek elkötelezett teológia nem térhet ki a jelenkori viták elől”, de szem előtt kell tartania, hogy kompetenciája nem kevesebb és nem több, minthogy figyelni és figyelmeztetni a jövőt segítő, illetve azt veszélyeztető tendenciákra. Így az egyházak a humánus haladás védelmezésében érdekeltek.
A lap beszámol arról, hogy Berlinben tartották meg a CDU/CSU EAK, a keresztyén demokrata Protestáns Munkaközösség 48. szövetségi, össznémet napját, melyen 400 delegátus és Dr. Angela Merkel szövetségi kancellár is megjelent. A fő téma igencsak aktuális: „Felelősségünk a teremtett világért – célunk a fenntartható környezeti-, és klímapolitika”. A téma előadója igazi „nagyágyú” volt, Dr. Jürgen Moltmann protestáns teológus, a reménység teológiájának kidolgozója (akit e sorok írója többször tolmácsolhatott hazánkban). „A földet gondozni és megőrizni” címen tartott gondolatébresztő referátumában többször is meghökkentően fogalmazott a 80 felett is frissen gondolkodó, nemzetközileg ismert és elismert protestáns tudós. „Az emberiség planetáris perspektíva előtt áll – megbetegszik-e a planéta annyira, hogy az emberi faj eltűnik róla, vagy az emberiség lesz annyira bölcs, hogy begyógyítja sebeit, s lesz fennmaradása?”. Ez a „lenni-nem lenni” kérdés 21. századi moltmanni olvasata. Emlékeztetett arra, hogy a Föld évmilliókkal megelőzve az emberiséget, gondoskodott a kedvező életfeltételekről, ezért is szerepel a bibliai teremtéstörténet egyik változatában, hogy azt az embereknek gondozniuk kell és meg kell őrizniük. „Nem a Föld van eredetileg ránk bízva, hanem mi vagyunk a Földre, a teremtett világra bízva Isten akarata szerint. A Föld elvan nélkülünk is, de mi nem tudunk a Föld nélkül élni”. Téves gondolat, hogy mi vagyunk a világ közepe, mert ez a katasztrófákat előidéző önhittség, ami a gőgös világuralmi törekvéseket táplálja, párszor már végveszélybe sodorta planétánkat.
A moltmanni alternatíva ez: megtérés, váltás, átállás gondolatilag, lelkileg, magatartásban és politikai kultúrában a kozmikus integrációra, és a kozmikus alázatra. Ebben az értelemben a természet nem kihasználandó terülj asztalkám, hanem istenadta környezetünk, a professzor találékony szóképzésével kifejezve: „társvilágunk”/Mitwelt, amitől nagyon is függünk. A mi érdekünk, hogy ezzel a természeti társvilággal a lehető legjobb kapcsolatban legyünk, ezzel önmagunknak is segítünk. A teremtésetikának a lineáris haladásgondolat mellett fel kell hívni a figyelmet a természeti megújulás ciklikus, körforgásos jellegére. Ez a megújulást segítő ritmikusság benne van a bibliai történet szombat, illetve vasárnap-ritmusú életmodelljében is. Azaz a teremtés ünneplésében és a krisztusi feltámadás, megújulás ígéretében. A természetet nem szabad csak a használati, hasznossági értéke/Nutzwert szerint nézni, hiszen annak megvan a saját értéke/Selbstwert is, s ezt kell első renden megőrizni, ami nélkül az előbbi nem valósul meg. Szombatkor vagy vasárnap a természetnek mint Isten tetemtett világának a szépségét és értékét fedezhetjük fel újra és újra.
A teremtésetika, a társvilág szemlélet ezt tartja fontosnak. Élesen fogalmazott Moltmann professzor: Nem az ember minden dolgok mértéke, hanem a természet, a környezet, a társvilág. Az emberiségnek önmaga érdekében ezt meg kell tanulnia, vagy józan belátással, vagy katasztrófák árán. „Én a belátás útját járó tanulás híve vagyok. Az egyik brit politikus nemrég ezt mondta nekem: néhány kisebb katasztrófa talán még segíthet is. Reméljük! De az idő sürget!” – fejezte be nagy tapssal kísért előadását Moltmann professzor a német protestáns politikusok, PM-tagok berlini országos konferenciáján.
A lap már jó előre felhívja a figyelmet egy jövő évi fontos konferenciára, melyen jó lenne a KDNP PM képviseletében ott lenni. 2012. március 17-én ünnepli egykori megalakulása helyszínén, Siegenben 60 éves fennállását a CDU/CSU EAK-ja, a Protestáns Munkaközösség. A nagyszabású jubilálásra a városi nagycsarnokban kerül sor, melyen a politikai és egyházi élet szinte valamennyi ismert személyisége részt vesz, több ezer német protestáns CDU/CSU aktivista jelenlétében. A KDNP PM képviseletében a 40. évfordulón ott voltunk, egyik eredménye a „Protestánsok a keresztyéndemokráciában” c. könyv és a kétoldalú kapcsolatok megelevenedése lett. Most sem várhatunk ennél kevesebbet!
Dr. PhD Békefy Lajos