A szeptember közepén New Yorkban indult Occupy Wall Street mozgalom, amelyik a gazdasági igazságosságért, a bankrendszer radikális megreformálása érdekében fogott össze, egyre erőteljesebben hallatja hangját Nyugat-Európában is, és a világ más részein. A hétvégén Berlinben a kormánynegyedben is folytatták tiltakozásukat, közel tízezren szóltak a 99 % nevében.
Mégis erősebb az aranyborjú vonzása?
A new yorki Manhattanben, a mozgalom főhadiszállásán fehérbe öltözött proteszt-papok, főként a Harvardon egyetemi teológiai tanulmányaikat folytató hallgatók vegyültek a demonstrálók közé. Ők annak a 99 %-nak a képviselői megfogalmazásuk szerint, akik mellett ma Jézus szintén kiállna: a bankoktól, az aranyborjúktól, a Mammon rafinált rendszerétől szorongatott milliók mellett. Fotókon gyakran látható az aranyborjú fóliás kartonfigurája, és a bibliai intés: Nem lehet egyszerre két úrnak, Istennek és a mammonnak szolgálni! Ugyanakkor Amerika szerte állnak az Occupy-osok sátrai, mindenütt tartanak imaórákat, közös könyörgést, hogy békés tiltakozásuk hatása elérjen oda, ahova mozgalmuk irányul: a bankvilág láthatatlan uraihoz. Különben pedig sok helyi gyülekezet készül a mozgalom tagjainak tartós támogatására: adományokat gyűjtenek téliesített sátrak beszerzésére, forró levesek főzéséhez leves port, főzőeszközöket szereznek be, meleg, téli öltözetről is gondoskodnak. Hiszen már sok nagy amerikai városban lehullott a hó.
Az egyházak viszont intézményként és vezetőik magatartását tekintve nagyon visszafogottak, kivárnak. Az itt-ott megmutatkozó verbális szimpátián túl nem sok minden történt. Az anglikán egyház feje, Ronald Williams érsek is szimpatizál velük, de ezen túl semmi. Brian Merritt tiszteletes, washingtoni presbiteriánus lelkész szerint azért nehéz átölelnie az Occupy-osokat az egyház(ak)nak, mert részben nem tájékozott eléggé az egyházi közvélemény, másrészt sok lelkész túl konfrontálónak tartja a mozgalom stílusát. Az egyik demonstráló lelkész erről így szólt: „A mozgalmat támogató papok és lelkészek a bázison élnek – lent a mélyben az egyszerű emberek között. Ismerik a hétköznapi, húsba vágó gondokat. Az egyházi tisztségviselők viszont szeretik irodáik nyugalmát és a washingtoni pénzügyi lobbisták közelségét, ezért nem kockáztatnak”. Mégis csak erősebb lenne az aranyborjú vonzása?
„Bankkritikusok” a berlini kormánynegyedben – „Nem eladó az egész világ!”
A bankok fokozottabb szabályozása és ellenőrzése mellett demonstrált a német Occupy-osok tömege a hétvégén a berlini kormányzati negyedben. A Welt-Online.de vasárnap este hírül adta, hogy a berlini protestálók ilyeneket skandáltak: „Banken in die Schranken/Bankokat a sarokba, azaz sorompó mögé”. A rendőrségnek nem kellett keményebb intézkedéshez folyamodnia, mivel a szövegek radikalitása mellett minden békésen zajlott. Bár – teszi hozzá a jelentés - a Brandenburgi Kapunál vasárnap este hat után az aktivisták fel akarták állítani második sátortáborukat, ezt azonban a rendőrség megakadályozta. Napok óta sátoroznak a demonstrálók a kancellária hivatal és a Reichstag parkjában. Trombitákkal, énekszóval tarkítják és festik alá „üzeneteiket”, mint például: „Igazi demokráciát – most!” – „Nem eladó az egész világ!” – „Rabszolgalázadás”. A szónokok a nagy bankok politikai kontrollját követelték, mások demokratikus ellenőrzést a pénzvilág fölött. Voltak, akik addig mentek, hogy még a bankvilágon belüli pénzügyi tranzakciók megadóztatását is követelték. Voltak, akik kissé humorosabban fogalmaztak transzparenseiken, például így: „Ez itt a legatyásodottak karneválja”.
Megváltoztatja az Occupy Mozgalom a kapitalizmust?- Új ellenkultúra?
Időközben az egyház-közeli Publik-Forum.de november 1-én „A pénzügyi rendszer kritikája” címen körkérdést tett közzé honlapján, melyre november 15-ig lehet válaszolni. A négy választ erre a főoldali logón feltett kérdésre várják: Megváltoztatja-e az Occupy Mozgalom a kapitalizmust? Válaszlehetőségek: 1) Igen, mert elég erős a nemzetközi bázis-mozgalom ahhoz, hogy követeléseit politikailag érvényre juttassa; 2) Igen, mert a politika eltökélt a bankok hatalmának megnyirbálására, s így a mozgalmat szívesen látja; 3) Nem, mert ez a mozgalom nem tartós, s nem tud közös, egységes követelésekben megállapodni; 4) Nem, mert a politika „ejti” a mozgalmat, számára csak a pénzpiacok reakciói léteznek, nem a tömegek. Az eddig befutott több száz reagálás a következőképpen oszlik meg. Legtöbben, a szavazatok 42 %-a szerint igen, ők az első válasz mellett voksolnak. 27 %-kal követik őket azok, akiknek a véleménye szerint nem, mert a politika ejti a mozgalmat, s megegyezik a bankvilággal (4. válasz). 19 % gondolja úgy, hogy a politikának jól jön a mozgalom „támogatása” (2. válasz). 12 % vélekedik úgy, hogy az Occupy-osok hamar „kifújnak”, mert nincsenek összehangolt, közös követeléseik (3. válasz).
Az osztrák Wiener Zeitung.at kommentárja Bécs/New York/Tokió jelöléssel, és „Az új ellenkultúra teszteli erejét” címmel ad hírt arról, hogy a tiltakozáshullám már Ausztriát, sőt Japánt is elérte. A 
világméretű gazdasági igazságtalanságok elleni hétvégi protestálások kapcsán az osztrák újság jelzi: Lech Walesa, az egykori Szolidaritás Béke Nobel-díjas lengyel frontembere is a mozgalom mellé állt. Úgy tűnik, hogy legalábbis az Occupy Mozgalom szintjén a helyzet sem Keleten, sem Nyugaton nem marad változatlan. S hogy mikor és milyen tényleges változások jöhetnek, jönnek? S ebben az egyházak hol találják majd meg szavukat és szolidaritásukat? Vigyázó szemeinket az internetre, New Yorkra, Frankfurtra, Bécsre, Berlinre, és Tokióra szegezzük…
Írta: Dr. Békefy Lajos.
