Az ókori római birodalomban az amfiteátrumokban vetették vadállatok elé a keresztyéneket. A 21. században Irakból elüldözik őket, Nigériában lemészárolják, Észak-Koreában munkatáborokra ítélik őket, Kínában még mindig sokan a földalatti egyházban élik hitüket. A történelem során sokféle arcot öltött a keresztyénüldözés és gyűlölet. És ma is, hiszen közel 200 000 keresztyén él naponként súlyos veszedelmek között. Hiába annyi évszázad tanulsága, hiába a vallásszabadságot deklaráló emberi jogok, hiába a 21. század tudománya, haladása? Ahol a szív sötét, akár vallási, akár politikai vagy személyes okok miatt, tűzvonalba kerülnek a keresztyének is. 2011-ből 10 megrendítő és elgondolkodtató történetet idézünk fel. Csak azt kívánhatjuk: bárcsak soha ne fordulna újra ez elő, s 2013 elején ne kelljen majd ilyen történetekkel megemlékezni a megalázottakról és a megalázókról. Forrás: compassdirect.org; christianheadlines.com; christianpost.com; christiannewswire.com.
Pakisztán: a kabinet keresztyén tagját lelőtték
A hivatalos nevén Pakisztáni Iszlám Köztársaságnak nevezett közép-ázsiai ország mai fővárosában, Iszlámábádban 2011 március 2-án ismeretlen fegyveres banditák lelőtték a szövetségi kormány kisebbségi ügyekért felelős miniszterét, a keresztyén Shahbaz Bhattit. Ennek oka az volt, hogy kritikusan mert nyilatkozni az országszerte széles körben ellenzett, s felülvizsgálatra érett „blaszfémia-törvény” ellen. Az országban 1986-ban vezették be az istenkáromlást elítélő blaszfémia-törvényt, ami életfogytiglani börtönnel vagy halállal torolja meg a Korán és Mohammed próféta megsértését. Ez az törvény többször is ürügyet szolgáltatott keresztyének megtámadásához és megöléséhez. Iszlám szélsőségesek, a pakisztáni talibánok és Al-Kaida tagok gyakran hagynak a gyilkosság helyszínén olyan levelet, amiben közlik: így hal meg mindenki, aki vét a blaszfémia törvény ellen. A miniszter elleni merényletet azután követték el, hogy testőrei megölték a pundzsábi kormányzót, Salman Taseert, mivel védelmébe vette Asia Bibi pakisztáni keresztyén nőt, akit elsőként ítéltek halálra az iszlám köztársaságban blaszfémia vádjával.
A minisztert akkor támadták meg, amikor a kormányzati negyedben élő anyja otthonából éppen kijött, s kocsiba szállt, hogy a szövetségi kabinet ülésére menjen. Ekkor támadói 25-30 lövést adtak le kocsijára. A kormány ugyan már korábban testőröket rendelt ki védelmére, de éppen ekkor – milyen különös! - azok nem voltak mellette. Az említett két szervezet vállalta a felelősséget a támadásért, amint a helyszínen talált levélből kiderült. Korábban néhány interjúban a keresztyén miniszter kijelentette: Salman Taseer volt haláláig a szélsőségesek célpontja, utána tisztában volt azzal, hogy ez a célpont ő lesz. De ezt vállalta, s életét Istennek ajánlotta, mint aki tudja, hogy előbb-utóbb őt is elérik a gyilkos golyók. Ez be is következett 2011. március 2-án. Negyvenhárom éves volt. Haláláig azon fáradozott, hogy korrektül és félelem nélkül éljenek egymás mellett a keresztyének, a hinduk, a szikhek és a párszik, valamint a muszlimok. Elkötelezett emberjogi küzdelmére külföldön is felfigyeltek, s nagyra értékelték. 2004-ben Finnországban a Nemzetközi Vallásszabadság Díjjal tüntették ki. 2010 szeptemberében Vatikánban még arról tájékoztatta a katolikus egyházfőt, mennyi pozitív kezdeményezés van hazájában a vallási közösségek békés együttélésének előmozdítására. Nem véletlen, hogy a Vatikán ezután „az erőszaknak ezt a borzalmas tettét” szokatlanul kemény hangon ítélte el, és egész Pakisztán szempontjából súlyos veszteségnek minősítette Shahbaz Bhatti halálát.
Irán: halálos ítélet a lelkészre
A közel-keleti iszlám köztársaságban, Iránban Yousef Nadarkhani „hitehagyóvá, aposztatává” vált a közfelfogás szerint, mivel elhagyta az iszlám vallást, és keresztyén hitre tért. Bár a bíróság elismerte, hogy soha nem volt iszlám hitét gyakorló muszlim. A hatóságok 2009 októberében vették őt őrizetbe szülővárosában, Rasht-ban, mondván: bírálta az iráni iskolákban működő vallásos osztályokat. Miután bűnösnek találták a hitehagyás vádjában is, ezért halálos ítéletet kértek reá. Formálisan nemi erőszak és zsarolás miatt ítélték el. Nadarkhani jó tíz éve tért keresztyén hitre, azóta protestáns házi istentiszteleti közösséget vezet. Az iráni hatóságok rá akarták kényszeríteni, hogy térjen vissza az iszlámra, s megpróbálták megfélemlíteni. Feleségét, Fatimeht 2010. júniusában négy hónapra őrizetbe vették. Csaknem ezzel egy időben ügyvédjét „az iszlám rendszer elleni tevékenység és propaganda” vádjával kilenc év börtönre ítélték. 2010 szeptemberében halálra ítélik, s miután a Legfelső Bírósághoz fellebbezett, ügyét újra vizsgálni kezdték azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy 15. és 19. éves kora között valóban muszlim volt-e. Az iszlám törvények szerint ugyanis a 15. életév a nagykorúság időpontja. 2011. szeptember végén azt vallotta a bíróságon, hogy soha nem volt hithű muzulmán. Nadarkhani a bírák előtt is keresztyén hitéről tett bizonyságot: „Isten Igéje szerint el kell viselnünk hitünkért a nehézségeket és megaláztatást. Keresztyén hitünk mit sem ér, ha megfeledkezünk erről, és a szenvedést nem viseljük isteni türelemmel”. Az ítélet nagy felháborodást váltott ki az USA-ban és az EU-ban. A CSI, azaz a Nemzetközi Keresztyén Szolidaritási Szervezet és maga Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is élesen bírálta az eljárás miatt Teheránt. A CSI nemrég újabb tiltakozó akciót indított facebookon, melyhez az évek óta rács mögött élő lelkész kiszabadítását követelőkhöz már 11 ezren csatlakoztak. A döntés Szajíd Ali Khamenei ajatollah kezében van…
(A sorozatot folytatjuk, következik az egyiptomi és a szudáni keresztyénellenes erőszak két története…)
Írta: Dr. Békefy Lajos
