Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek. Ki gondolná, hogy a baseball szenvedély egyszer csak az Istenhez fordulás eszköze lesz. Márpedig ez történt Kubában, ahol Fidel Castro második legfiatalabb fia a Global Baseball missziós csapat és szervezet hatására tért meg. A kubai nemzeti válogatott egyik híres sztárja, Raúl Valdés játszotta ebben Isten statisztájának a szerepét. Ennek kapcsán arra is fény derült, hogy Fidel Castronak is volt egy vallásos periódusa. Aztán a dolgok nagyon másként alakultak. Lehet, hogy fia esetében mégiscsak messze esik majd az alma a fájától? Forrás: livenet.ch, globalbaseball.com, The Washington Post.com.
Fordulatok Kubában: az állami ateizmustól a támogatásig
pápai távirat, és pátriárkai áldás kíséretében
1959 óta a kubai kormány, Fidel Castro irányításával és tanácsolására azt a véleményt képviselte hivatalosan, hogy nincs Isten. A Szovjetunió szétesése után ez a szemlélet azonban fokozatosan (óvatosan) módosult a szigetország vezetőiben, s az ateizmusnak nem nagyon hívő kubaiakban. Az állam egyre inkább elfogadta, sőt elismerte az egyházak pozitív társadalmi szerepét. Sőt, voltak időszakok, amikor Castro országában – ilyen-olyan érdekek, megfontolások alapján – kifejezetten pozitív színben tüntették fel az egyházat. 1992-ben már nem ateista, hanem szekuláris, elvilágiasodott országnak nevezte országát. Aztán 1998-ban II. János Pál pápa látogatást tett a szigetországban, még ebben az évben hivatalosan visszaállították a karácsony ünnepét. Ezt a pápa táviratban köszönte meg az elnöknek. 2004-ben az ortodoxiával is megkötötte Castro a békepaktumot, s ekkor a történelemben először Kuba földjére lépett I. Bartholomeosz pátriárka, aki felszentelt és megáldott egy havannai ortodox katedrálist. Vajon milyen belső késztetés indíthatta az egykor félelmetes hírben álló forradalmárt arra, hogy jóvátételként, vagy lelkiismerete megnyugtatásra, esetleg diplomáciai megfontolásból, politikai taktikából eljusson addig, hogy a katedrálist kormányköltségre építtette fel? Ez Castro és Isten titka. Mindenesetre II. János Pál halálakor, 2005 áprilisában az egész ország meglepetésére részvétlátogatásra ment a havannai katolikus katedrálisba, ahol sajátkezű bejegyzést tett a részvétnyilvánítók emlékkönyvébe. Ebbe a katedrálisba 46 éven át nem lépett be, akkor volt ott egyik nőtestvérének az esküvője.
Az Úr útjai kifürkészhetetlenek – börtönlevelek tanúsága
A meggyőződéses ateista Fidel Castro 2009-ben írt önéletrajzában a keresztyénséget „nagyon emberséges tanítások” vallásának nevezte, ami a világnak „etikai értékeket és a szociális igazságosság érzékét ajándékozta”. Később azt nyilatkozta Ignacio Ramonetnek, aminek szövege New Yorkban könyv alakban meg is jelent: „Ha valaki engem keresztyénnek nevez, nem tiltakozom, de nem vallási okból, hanem szociális meggyőződéséből vagyok keresztyén”.
Mindenesetre érdekes életrajzi tény, hogy amikor az ötvenes évek első felében Castro börtönben volt, onnan 21 levelet írt. A „Cartas del Presidio”, a börtönlevelek egy részét első feleségének, Mirta Diaz-Balartnak írta. A The Washington Post című lap 2007 február 25-i számában e levelekről Ann Louise Bardach így írt: „Szokatlan lelki mélységet tükröznek – s azt, hogy írójuk nagyon buzgón hisz Istenben”. Egy elesett harcostársa apjának pedig ezt írta: „Minden embernek meg kellene tanulnia, hogy a lélek halhatatlan értékei fölötte állnak a fizikai életnek. Mi értelme lenne az életnek ezen értékek nélkül? Minek élni akkor?...Isten a jóság és az igazságosság legfőbb eszméje”. Hát igen, a börtön mélységében nagyon magasra vágyott az ő lelke is. Ott érzett rá saját lelke „istenszükségletére”. Tény, hogy mint annyi kemény 20. századi történelmi alaknak, neki is volt vallásos periódusa. Hogy ez mire volt elég?
És akkor jött a baseball-csapat, meg…?
A baseball az egyik legkedveltebb sportág Kubában. Erre épít az a keresztyén egyesület, aminek Global Baseball a neve. Táborokat szervez, hogy a sportágat megszerettessék a felnövő nemzedékkel. És a táborban persze szó esik Jézus Krisztusról is. A szervezet elnöke, Jeff Siegel erről így szól: „Helyi gyülekezeti közösségekben is rendezünk baseball-napokat, s így azok, akik Jézus Krisztust elfogadják, folytathatják keresztyén életüket a közösségben. Egy ilyen alkalmon jutott hitre Castro fia is. Megtérésében jelentős szerepe volt egy keresztyén baseball-sztárnak, Raúl Valdésnek. „Nagy dolog, hogy Castro környezetéből valaki eljut Istenhez. Azért imádkozunk, hogy valamikor Fidel Castro is megtehesse ezt a nagy lelki lépést”.
Ha Isten ezt lehetővé teszi, akkor már csak egy kérdés van hátra: a fiatal vagy az „öreg” alma esett-e messze a fájától? Bibliai tény, hogy Jézus türelmi ideje is lejár egyszer (Lukács 13,6-9), és nem csak a terméketlen fügefával kapcsolatban. Három terméketlen év után még egy év esélyt kap a fa, hogy teremjen. Aztán nincs tovább. Ez lenne Fidel Castro fiának, és az „ex-forradalmárnak”, meg annyi kubainak is a „ráadás” kegyelmi éve?
Valami megmozdult a szigetországban
Valami tényleg történik a szigetországban. Suecia Méndez, a kubai keresztyén ifjúsági szervezet tagja, újságírónő arról tudósít, hogy sok fiatal keresi élete értelmét az egyre szaporodó keresztyén közösségekben. Olyanok is, akiknek a szülei ateisták voltak. Sokan vannak, akik még azt sem tudják, miért van karácsony, húsvét, s milyen is a Jézust követők hite. De sokféle út vezet Őhozzá. A baseball-egyesületek mellett szól a Trans World Radio adása éjjel-nappal az evangéliumról, a keresztyén üzenetről és már a földön lehetséges boldog életről. A spanyol adások szerkesztője, Daniel Sandoval erről mondja: „Isten megérintette a kubai emberek lelkét”.
Írta: Dr. Békefy Lajos
