Történelemjáró turisztika – Kálvin otthona és napirendje

Nem is kell sokat gyalogolnunk, csak jó helyen kell kezdenünk. Jószerivel mindent egymás közelében megtalálhatunk, ami nekünk most számít. Ha ránézünk a gyönyörű fekvésű város térképére, a genfi tó partjától a Mont Blanc hídon sétálunk át a Parc des Bastions, a reformációi emlékmű irányába, s máris ott vagyunk a Kálvin utca (Rue Jean-Calvin), a Szent Péter katedrális, az auditórium, s Kálvin Akadémiája (Collége Calvin) környékén. Az enyhe hajlatú Saint-Antoine dombocskára a Rue Jean-Calvinon is felbaktathatunk. Itt volt Kálvinnak a háza, előbb kisebb, majd nagyobb, a mai 11. szám alatt. Erre a nagyobbra nagy szükség is volt, hiszen rendszeresen 15-16 hugenotta menekült vagy diák szállásolta be magát a reformátorhoz. 1543-tól haláláig, 21 éven át lakott itt. Ez volt az a ház, aminek ablakából minden áldott reggel négy órakor már kiszűrődött a fény, hiszen ekkor kelt Kálvin, majd imaszőnyegére térdelve imádkozott, és Bibliát olvasott. Utána néha visszapihent, de hétkor már a Szent Péter templomban prédikált, ahol szinte mindig tolongtak a genfi polgárok, a francia menekültek, és a külföldi diákok, akik a hitújítás tanaival ismerkedtek. 11 órakor megbeszélést tartott a templom épületében a konzisztóriummal, azaz a gyülekezetet irányító 12-12 fős papi-világi presbitériummal. Olykor a magisztrátusban, a városházán intézett ügyeket. Majd ebédre hazament, de délután 2-től már az Auditóriumban tartott teológiai előadást.  Ez a kiskápolna a Szent Péter katedrális mellett található, falai között francia, holland, német, olasz, angol és persze magyar szavak is hallatszottak. Ma a Place de la Taconnerie-n található. Kálvin gyakran igemagyarázatot tartott itt, vagy éppen az Institutio-ból, a Keresztyén vallás rendszere c. főművéből citált részleteket, s vitatta meg a hallgatókkal. A másfél-két órás szellemi bajvívás után hazament, s általában négy órától hatig levélírással töltötte az időt. Közel 3 000 levelet írt kora vezető uralkodóihoz, teológusokhoz, lelkésztársaihoz, Lutherhez, Melanchthonhoz, a francia és az angol, meg a lengyel, s más uralkodóhoz. De volt szíve ahhoz is, hogy levelein keresztül lelkigondozza, vigasztalja a lyoni és a párizsi börtönökben sínylődő hitsorsosait, a hugenottákat, özvegyeket, vagy de Coligny admirális, Franciaország hitéért mártírhalált halt marsalljának özvegyét. Leveleiből közel ezer különböző fordításokban maradt fenn. Levélírás után, pontosan 18 órakor vacsora következett, amit legtöbbször barátai, lelkésztársai közösségében fogyasztott el. Rendszeresen 21 órakor tért nyugovóra. Ezután már nem szűrődött ki mécsesfény ablakából. Ilyen fegyelmezett és ritmustartó életmód kellett ahhoz, hogy roppant reformátori művét el tudja végezni 59 év alatt, ami adatott neki. E célból tartalékolta, osztotta be energiáit. Post tenebras lux – sötétség után világosság. Ez áll a  reformációi emlékművön, ez jellemezte az ő életét is. A hitújító szellemi-lelki fényenergiát ki kellett termelnie önmagából, istenadta szellemi, lelki adományaiból. Megtette. De mit is?

Made in Geneve – új típusú szövetségkötések egész sora

 Szellemi, lelki, szociális reformjai számosak. Nagy változások közé érkezett 1536-ban. A hatalom a püspöki kézből az önkormányzat, akkori nevén városi magisztrátus kezébe került. Az önkormányzat első intézkedései között volt egy kolostor átalakítása közkórházzá. Rendeletet adtak ki az alkoholfogyasztás korlátozására, szabályozták a kocsmák és örömtanyák nyitva tartását, a játéktermek számát. Bevezették az általános iskolakötelezettséget. Kálvin ebbe a demokratikus rendszerváltozásba, politikai megújulásba érkezett. A polgári ébredés, öntudatosodás és a hitbeli, egyházi ébredés erőinek egymást erősítő nagy interakciója következett be. Rendkívüli történelmi pillanat!

 Kálvin kezdetek óta újfajta szövetség, együttműködés kialakítására törekedett katedrális és városháza, egyház és közélet, hit és politika között. Véleménye szerint az egyháznak nem szabad visszahúzódnia a templom falai közé, hanem ki kell lépnie a történelem színpadára, ami Isten dicsőségének színtere, s ott az emberi közösség összetartó erejét és fundamentumát kell alkotnia. Öntudatos, mérlegelésre és döntésre képes, felelősséget hordozó polgár volt az eszménye, ennek érdekében első helyre tette a nevelést és az iskolázást. A demokrácia műhelyei, edzőtermei, veteményes kertjei az iskolák. Evangéliumi kritériumok alapján kinek-kinek belülről irányított emberré kell válnia, olyanná, aki tud különbséget tenni igaz és hamis, jó és rossz, a város szempontjából hasznos és kerülendő, a hit szempontjából üdvös és kárhozatos között. Az evangéliumi demokrácia első nagy hozadéka, egyént és közösséget önvédelmi fegyverrel ellátó szellemi terméke ez a polgári kritikai képesség volt, a "Made in Geneve", a genfi szellem és szellemiség.

Szociális védegylet, bankreform, életkezdési hitel

Persze tudunk arról is, hogy az önkormányzat és az egyház, a hit és politika, banki világ és önzetlen emberszeretet viszonya nem volt mindig felhőtlen. Kálvinnak nemcsak támogatói, hanem ellenzői, sőt ellenségei is voltak. Olyannyira, hogy három évre el is hagyta Genfet 1541. szeptember elején. De a genfiek valósággal visszakönyörögték. Visszatérése után a konzisztórium, egyháztanács szellemi védegyletként működött. Tagjai vigyáztak arra, hogy ne legyenek túlzó, felesleges közkiadások, mérsékelték a pazarlókat, a hivalkodó újgazdagokat intették a luxus kerülésére mind a ruházkodásban, mind az étkezésben, mert ez a szegényeket még jobban megalázza. Az önmérséklet, a puritán jólét, a hivalkodást és kivagyiságot kerülő polgári tisztesség, kölcsönös tiszteletadás, a szegényt is emberszámba vevő szociális érzékenység - ez lett a genfi református gondolkodás és életstílus jellemzője, a várost századok alatt magasba emelő genius locija.

Külön izgalmas téma Kálvin bankreformja. A menekültek életkezdési hitelt kaptak, három évig nem kellett törleszteniük. A védegylet tevékenységének hatására korlátozták az importot, kerülték a nem produktív befektetést. Bevezették a 6 %-os kamatra adott kölcsönt, kezdett kialakulni a később világhírű óraművesség. Kálvin különös figyelmet szentelt a szociális háló megteremtésének, melynek elsődleges eszköze a szegénygondozás és az emberséges bankpolitika volt. A kórházak szolgáltatását kiszélesítette a szegények, hajléktalanok istápolására, elhelyezésére. A genfi reformátor szemében elválaszthatatlanul összetartozott a népesség testi egészsége a lelki-szellemi egészséggel. A harmonikus polgár kiformálását célzó népjóléti elképzeléseit a diakónia társadalmasításával kívánta elérni, azaz szociális munkásokat, beteg - és szegénygondozó szakembereket képeztetett ki. A kórházak mellett ezért nem csak ispotályok, hanem öregotthonok is működtek. Megszervezte a szociális segélyszolgálatot, s ezzel egyidejűleg betiltatta a koldulást.

Iskolák, kultúrközpontok, menekültváros

Tudomány és hit természetes egységét minden körülmények között védelmezte. Elve volt: nem a tudatlanság, hanem a tudás és a képzettség az egészséges hit kiegészítője, méltó társa. Ezért a templom mellett az iskola képezte a legfontosabb kultúrközpontot. Sokszor elmondta: a Bibliát az forgatja még nagyobb haszonnal, aki előbb a nyelvekben és a tudományokban is jártasságra tesz szert. Az első iskola, amit Kálvin létesített 1559-ben közoktatási céllal, a Saint-Antoine dombon épült. Még ma is fennáll. Hitújító társa, Béza Tódor volt első rektora. A diákok napi tíz órát tanultak, heti hat napon át. A vasárnapot több órás istentisztelettel töltötték.

 A hugenották franciaországi üldözése idején Genf valóságos menekültközponttá vált. A hitsorsosok iránti szövetséges magatartás mögött az egész kálvini teológia gerincét képező kiválasztó kegyelem és Isten-ember szövetségi viszonya áll. Így került baráti körébe a párizsi könyvkiadó Robert Estienne, a királyi titkos tanácsos Laurent de Normandie vagy a város későbbi nagy fiának egyik őse, Didier Rousseau. Ez idő tájt alakult ki a legújabb korban világtörténelmi szerepet játszó nemzetközi diplomáciai város, a Genfi Konvenció, a Népszövetség, a különböző világszervezetek és egyházi világközpontok milliók életét befolyásoló centrumának előfutára.  

   Lelki ébredés, új polgári öntudat

Kálvin könyvei, az új keresztyén vallás rendszerét megalkotó írásai innen indultak szellemi hódító útjukra. Hollandia, Skócia, később Észak-Amerika puritán jólétének alapvetését jelentették gondolatai. Lelki ébredést, polgári tudatosulást, új öntudatot formáltak ezek, az Istennek felelős szabad ember, a kiválasztott ember hatalmas energiáit nyitotta meg az alkotás előtt. A kálvini kultúrateremtés maradandó elvét így fogalmazta meg: "A köztársaság legnagyobb ereje az alkotó polgárság, ez pedig a tudomány gyümölcse". Világformáló szelleme, lelki tanításai a Szent Péter katedrális szószékéről áradtak szét az akkori európai világba.

Református alkotói dinamika – világszerte

Elképzelhető lenne Európa és a világ szellemi haladása, gazdagodása e Kálvin és Genfje nélkül? Bizonyára nem. Nélkülözhette volna a világ a párizsi filozófus Petrus Ramus  zsenijét, aki "kálvinista alaptudománnyá" tette a matematikát, vagy ennek erdélyi géniuszait, a református Bolyaiakat?  A holland kálvinista Christian Huygens (1629-1695) fedezte fel a fény hullámtermészetét. A kálvinizmus tört utat az anyanyelv használatának az iskolákban Európa-szerte. A józanság és a tárgyszerűség a református gondolkodás tudományt is segítő sajátosságai. A városépítészetben térbelileg is megjelent ez a rendszerező vonás. "Református városok" épültek több helyütt, így pl. Hanau, Kassel, Mannheim Németországban, Yale és Harvard az USA-ban. A nemzetközi jog atyja, a holland Hugo Grotius elkötelezett kálvinista volt. A közösségi önrendelkezés jogát Olivier Cromwell 1655-ös Alkotmánya juttatta érvényre. A szövetségi államrend alapdokumentumaként emlegetett Mayflower-Egyezményt 1620. november 11-én puritán kálvinista kivándorlók kötötték meg a későbbi USA partjainál. A sor hosszan folytatható a következő századokban...Azt, ami Kálvin idején Genfben, s hatására egyre szélesebb körben Európában és az Újvilágban történt, azt a 20. században von Weizsäcker professzor így értékelte: példamutató szövetség jött létre egyház és politika, hit és tudás között, ami felhajtó erejévé vált a nyugati kultúrának, ennek az "európai kultúrcsodának".  

Genf, Kálvin, reformáció, kálvinizmus – evangéliumi hit,  tudományos, szociális haladás testvérfogalmak. Luther, Melanchthon, Zwingli, meg a magyar reformátorok hitbeli, kulturális hagyatékával együtt ez hihetetlenül nagy örökség. Még ma is szinte nyomasztó. Egy nemzedék élete sem elég a feldolgozására. „Csak” élni, „csipegetni” lehet, kell tudni belőle, tudatosan, elkötelezetten. Ez a mi mai protestantizmusunknak is az értéke, amivel e kárpát-medencei tájon valamit még tehetünk egymásért, egymás javára. Mert igenis: post tenebras lux!

Dr. Békefy Lajos