Mexikói és kubai apostoli látogatása végén, annak záróakkordjaként találkozott XVI. Benedek pápa és Fidel Castro, a szigetországi szocialista forradalom egykori vezére. Korábban volt szó arról, hogy Castro kanosszajárást fog tartani, hogy házasságának elismertetését tudja elérni az egyházfőnél, illetve hogy nyugodt szívvel léphesse át a jó 40 éve került havannai katedrális küszöbét, kérni fogja a pápai feloldozást. Mi lett mindebből, illetve mi is történt a pápalátogatás utolsó fél órájában? Ezt is megtudhatjuk az alábbiakból. Forrás: Osservatore Romano; epd.de; zenit.org; evangelisch.de; LaStampaVaticaninsider.it.
Az egyházfő és a „forradalmár” – világok választják el őket, de kortársak
Bizonytalanság volt érezhető az utolsó pillanatig: sor kerül vagy sem az egyház ősz hajú lelki feje és a kommunista forradalom szintén ősz forradalmára közötti találkozóra. Végül is szerdán, a pápa kubai látogatása záróakkordjaként a havannai Apostoli Nunciatúrán 12.30-kor félórás beszélgetésre fogadta XVI. Benedek Fidel Castrot. P. Federico Lombardi SJ, a Vatikán hivatalos sajtószóvivője szerint a találkozó „szívélyes, eleven, intenzív” volt. De mi van e protokolláris szavak mögött? A 85 éves egyházfő és a 86 éves „forradalmár” mit tudtak mondani egymásnak? Hiszen valóban világok választják el őket. Kiszivárogtatott hírek szerint az egyházfő korukra utalva elmondta: „Jóllehet öreg vagyok, de még mindig teljesítem kötelességeimet”.
Mivel foglalkozik a pápa?
XVI. Benedek örömének adott hangot a meleg fogadtatásért, amiben a kubaiak százezrei részesítették. Beszélgetőtársa azon kérdésére: „Mivel foglalkozik valójában a pápa?”, így felelt: „A világegyház szolgálatában áll”. Castro válaszában elmondta, hogy a pápa látogatásának minden pillanatát figyelemmel kísérte a tv-közvetítések jóvoltából. Érdekes módon Castro néhány kérdést tett fel a pápának a liturgiai változtatásokkal kapcsolatosan is, és elismerően szólt arról, milyen megértéssel tekint a pápa az emberiség problémáira. Az egykori államelnök azt is szóba hozta, mennyire kívánta Kuba nagy jótevőjének, Teréz anyának, és II. János Pál pápának a boldoggá nyilvánítását. A lengyel pápával 1996-ban Vatikánban, 1998-ban pedig Havannában találkozhatott.
Isten távollétének a kérdéséről is beszélt a pápa Castronak, meg a hit és a tudás viszonyáról. Kissé meglepő módon arra kérte a tudós egyházfőt, küldjön neki könyveket, melyek ezt a témakört tárgyalják. „Még át kell gondolnom, milyen könyvet küldhetek Önnek” – válaszolta erre a pápa. A találkozón jelen volt az egykori államfő felesége, Dalia is. Beszélgetésük végén Castro bemutatta a pápának két gyermekét. A találkozót követően XVI. Benedek pápa a José Marti repülőtérre hajtatott, és hazarepült Rómába.
Castro „meginterjúvolta” az egyházfőt?
Katolikus lapok, így például az Osservatore Romano és a LaStampaVatican történelmi találkozóról írnak, melynek során a kubai forradalmár valósággal meginterjúvolta a pápát. A két kortársat világok választják el személyes élettörténetüket illetően, ami a szófordulatokból is elő-elővillant. Az egykori parancsnok így fogalmazott: „Most, hogy többé nem terhel a kormányzás felelőssége, sok időt töltök el az olvasással és az elmélkedéssel. És hogyan tölti be Ön a szolgálatát?”. A válasz az előbbiekből ismert.
A Financial Times előzetes feltételezéseivel szemben az alkalmat nem használta fel Castro propaganda céljára, és nem érintették a kubai menekültek kérdését sem. Felfigyelt a világsajtó arra is, hogy életének végső szakaszába érve az ateista forradalmár érdeklődéssel fordul a vallási kérdések felé, s állandóan vissza-visszatér Péter utódjánál ugyanazokra a kérdésekre.
Kiengesztelődés és béke – „Nekünk is van láthatatlan berlini falunk…”
Ez a két szó, a kiengesztelődés és a béke határozta meg a pápa háromnapos kubai szolgálatát, amelynek csúcspontja az a mise volt, melyen mintegy félmillió hívő vett részt. Szavaival közvetve arra a hatalmas lelki szakadékra és annak gyógyítására is utalt a pápa, ami az exíliumban, az USA-ban élő kubaiak és az otthoniak között a mai napig érezhető. Az epd.de német egyházi lapnak valaki így nyilatkozott: „Nekünk, kubaiaknak is meg van a ’berlini falunk’, de ez láthatatlanabb. Reméljük, hamar le fog omlani ez is, s ebben a pápa segít nekünk”.
Az egyházfő többször utalt beszédeiben arra, hogy a kormány tartsa tiszteletben a polgárok alapvető szabadságát. Csak ebben az esetben lesz képes a karibi szigetország a megújult és a megbékélt társadalmat felépíteni.
Kísérteties csend – (anti)kommunista intermezzo
Sajtóértesülések szerint a kormány arra utasította hű alattvalóit, hogy vegyenek részt a pápai alkalmakon. Ezzel kívánták megakadályozni, hogy az ellenzékből bárki is a pápa közelébe jusson. A hajnalig tartó razziákban százakat vettek őrizetbe a pápai szentmise előtt, és igen sok ellenzékit házi őrizetben tartottak. Havanna utcái kiürültek, kísérteties csend ülte meg a fővárost. Az élet megbénult, minden utcasarkon rendőrkordon volt.
Az első szabadtéri misén, hétfőn, amit Santiagoban tartottak, a biztonsági szolgálat emberei a pápa szeme láttára tartóztattak le egy ellenzékit, aki mégis átgyúrta magát a kordonokon, az oltárig rohant, és ott antikommunista jelszavakat kiabált.
A pápa kubai látogatása meglehetősen változatos volt. Szavaiból kiderült, hogy ismeri a szigetország belső bajait, a felszín alatti mély feszültségeket. Mindezek ellenére a megbékélés/kiengesztelődés szavát és lelkületét vitte a szigetországba. Mennyire tudja ez átjárni a kubaiak szívét, hogy azok a bizonyos láthatatlan falak ott is ledőljenek? Ez még Isten és a jövő titka…
Írta: Dr. Békefy Lajos
