Kovács K. Zoltán, Hermann Ehlers, Gottfried Mehnert, a Berlini Dosszié, s a CDU/CSU EAK szövetségi napján, május 24-én a magyar KDNP PM küldöttség tagjaként összegyűjtött sok-sok élmény, információ, szocio-politikai írás, könyv, gondolat és személyes reflexió mind jelen van valamiképpen, ha csak rejtett módon is ebben az újabb sorozatban. Kifejezett célom, hogy azt a keresztyén-demokrata reflexiót, amit Hermann Ehlers, a német protestáns keresztyén-demokrata politikai filozófia első és talán legnagyobb szabású alakja hívő evangélikusként az 1950-es évek első felében megalkotott, legalább néhány szemléletes példával közelebb hozzam a magyar Olvasókhoz. Ahogyan egy felelős hívő ember hit és politika, állam és polgárok, németség és európaiság, politikai etika, gazdaság és szociális szféra viszonyáról gondolkodott. Gondolatai között számos olyan akad, ami a mai napig érdemes továbbgondolásra. Az a műfaj, amiben ezeket közreadjuk, a protestáns egyházak között alapvető tiszteletnek és elfogadottságnak örvendő káté-forma. Nem annyira a kérdés-felelet stílusjegyét követi ez a modern kiskáté, hanem inkább az alapvető hitvallási, meggyőződésbeli alaptételek sorát summázza, melyek egy kiváló keresztyén-demokrata gondolkodó hitbeli és politikai szemléletében kiérlelődtek. (Forrás: Hermann Ehlers - Evangelische Verantwortung gestern und heute, EAK, Berlin 2005)
Egy hitvalló német keresztyén-demokrata gondolataiból
Korábban már leírtam, hogy ki is volt Hermann Ehlers (1904-1954). Hitvalló evangélikus keresztyén, a CDU elkötelezett politikusa, 1950-1954 között a Német Bundestag elnöke, Adenauer kancellár nem is nagyon titkolt favoritja és potenciális utóda. Ő alapította meg a CDU/CSU Protestáns Munkaközösségét, aminek első elnöke is volt. Maradandó lenyomatot hagyott és mértéket adott ennek a protestáns politikai szerveződének. Rendkívüli képessége volt a találó, „ütős” fogalmazás, olyan kérdések felvetése, melyek a levegőben lógtak, s melyekre a protestáns evangéliumi felelősség alapján kereste és adta meg a válaszokat. Számtalan beszédében, előadásában, cikkében sok olyan kérdést vetett fel, melyeknek a megközelítése és bibliai tematizálása ma is megállja a helyét. Dr. Gottfried Mehnert német evangélikus lelkész, felelős szerkesztő, a CDU/CSU EAK szövetségi elnökségének 14 éven át tagja, korábban a schleswig-holsteini EAK elnöke, politikai zsurnaliszta és történész katekizmus formában summázta Ehlers gondolatait. Köszönjük ezt a munkáját is az idős professzor úrnak!
HIT ÉS POLITIKA
“Keresztyén”
Számunkra a keresztyén alapok nem valamiféle cégjelzést, forrásmegjelölést jelentenek, hanem nagyon konkrét útmutatást a napi politikai döntésekhez. A Bibliát nem tekintjük ugyan politikai receptkönyvnek, de minden égető és sürgős kérdés esetében azt keressük elsősorban, mit tanít Isten Igéje, s mi vonatkozhat Isten Igéjéből és Tízparancsolatából kérdésünkre. Aztán ahhoz igazodunk...
Az abszolút nem visz előre semmit, ha bárki – akár teológiai oldalról – minduntalan arra emlékeztet, hogy nem létezik keresztyén állam, nincs ‘keresztyén’ iskola, keresztyén párt. Azt viszont már mindannyian tapasztaltuk, hogy létezik keresztyénellenes állam, keresztyénellenes iskola, s hogy bizony léteznek keresztyéngyűlölő pártok is. A mi politikánkkal viszont annyit legalább szeretnénk elérni, hogy ennek a keresztyén ellenességnek az ellenkezőjét nyilvánvalóvá tegyük. Ebben a törekvésünkben pedig nem sokat foglalkozunk azzal, ki minek gondol vagy tart minket.
A teológusok és a pártpolitikusok is azt mondogatják nekünk, nincs és nem is létezhet ‘keresztyén politika’, keresztyén párt, keresztyén iskola... Ezek a kritikák nem érzékelik a dolog lényegét... Tudomásul kell mindenkinek vennie, hogy egy politikának, pátnak, iskolának a „megbélyegzése” azzal, hogy az keresztyén, egyáltalán nem foglalkoztat minket. Az viszont sokkal inkább szívügyünk, hogy azok az emberek, akik ezeken a területeken dolgoznak, meghallják Isten hívását és parancsolatait, abból következően magukra vállalják speciális felelősségüket, és azt komolyan gyakorolják is. Minthogy pedig a keresztyénség mindig is kimozdít az elszigetelődésből, és közösségbe, gyülekezetbe vezeti az embert, nem nehéz belátni, hogy mind a politikát, mind a pártot, mind az iskolát keresztyénként együtt szeretnénk működtetni.
Felekezetek
Protestáns-katolikus együttműködés a politika területén egyszerűen szövetségi, föderális kötelességünk, s ez nem integrációt jelent. Mindegyik félnek tisztában kell lennie a másik felekezet saját életével... A politikai együttműködés nem akarja legyőzni a felekezeti különbségeket, a konfessziókat a politika nem akarja sem hitbeli meggyőződésükben, sem életvitelükben megváltoztatni. A keresztyén politika csak akkor lehet eredményes, mi több, győzelmes a politikai porondon, ha mindkét oldalt arra hívja, kölcsönösen tiszteljék az Igazságot, amit mindkét felekezet a maga Ige-értelmezése szerint, de Isten Igéje alapján hirdet, s ez a szeretet kölcsönösségében válik láthatóvá. A keresztyének ugyanis ezzel tartoznak egymásnak.
Egyház és állam
Az egyház soha nem válhat az állam kritikátlan védelmezőjévé, ha már egyszer az akar lenni, aminek lennie kell. Még kevésbé szabad azt gondolnia magáról, szabadsága arra szolgál, hogy ennek révén az éppen fennálló állami rend nem veszélytelen állandó támadójává, folyamatos bírálójává váljon.
Teljesen nyilvánvaló, hogy az egyháznak, amint szembesül az egyéni vagy réteg-gondokkal, ezek megoldásán kell fáradoznia. A szegények és a kiszolgáltatottak szószólójává kell válnia. Sem az egyház küldetésének, sem az államnak nem segít azzal, ha csak summásan beszél a szenvedésről és a jogfosztottságról, és egyes esetekben vagy rétegek tekintetében semmiféle konkrét segítséget sem nyújt. Az egyháznak esetről-esetre kell haladnia...
Mind az egyháznak és igehirdetésének, mind pedig az államnak és feladata teljesítésének csak hasznára van az, ha a politikai és a vallási érveket és érveléseket tisztán szétválasztjuk, és mindenki a neki rendelt területen belül marad.
Protestáns, evangéliumi felelősség
Bizony nagyon fáj, hogy protestáns oldalon igen sokan vannak, akik nem vállalják semmiért sem a politikai felelősséget. Megelégszenek azzal, hogy a politikai történések peremén állnak, csak kritizálnak, gyakran kellő ismeret, és tájékozottság nélkül, és másokra hagyják a politikai felelősséget.
Felelősség Isten előtt
Nem élünk elvek vagy jelszavak bűvöletében. Arra törekszünk, hogy népünk és állami életünk minden területén teljesen egyértelművé tegyük, hogy csak egyetlen fundamentumunk van, nevezetesen a Jézus Krisztusba vetett hit, és az Isten Igéje előtti felelősség. És ez ma sokkal inkább vonatkozik a politikusokra, mint bármikor korábban.
1945 utáni politikai utunk kezdetén nem elméleti mérlegelésekből indultunk ki. A halálos nehézségek idején gyűjtött tapasztalatok alapján jutottunk el arra a meggyőződésre, hogy politikai cselekvésünknek nincs és nem is lehet más hordozó alapja, mint az Isten Igéje előtt vállalt felelősségünk. Ma is vallást teszünk e meggyőződés igaza mellett.
Hitben vállalt felelősség
Nyilvánvalóan helyes, hogy az egyház, kiváltképpen pedig lelki vezetői nem tartozhatnak „politikai szekértáborokhoz”, s nem léphetnek bele a futóárkokba sem. Másrészt viszont nem lehet elfogadni, hogy azok, akik komolyan veszik hitükből eredő politikai felelősségüket, hallgatásba és szótlanságba burkolózzanak, s ne adjanak hangot nyilvánosan is politikai döntésüknek.
Nem kritizálni, hanem felelősséget vállalni!
A német protestantizmusban nagyon is hosszú időn át élt az az elképzelés és gyakorlat, hogy nagyon könnyen bíráltuk a polgármestereket, főpolgármestereket, városi képviselőket, tartományi parlamenti urakat, államtitkárokat, szövetségi minisztereket, Bundestag képviselőket. Azzal kevésbé számoltunk, hogy ahhoz is meg van a jogunk, hogy mi is vállaljuk e feladatokkal járó felelősséget és belépjünk a küzdelmekbe, ha ettől sokan távol is tartották magukat. Ők úgy vélték helytelenül, hogy semlegességükben jobban meg tudják őrizni objektivitásukat, ami csak a még erősebb kritizálásra adott alkalmat.
Az egészet szem előtt tartva...
A keresztyén embernek meg kell tanulnia, hogy nem egyes részmegfontolások alapján kell állást foglalnia, hanem úgy, hogy azon fáradozik, az egészet szem előtt tartva, hogy helyes döntést tudjon hozni arról, ami lehetséges, és ami valóban szükséges egy-egy adott helyzetben. (Folytatás)
Szemleíró, fordító: Dr. Békefy Lajos, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára(Budapst, 2017.06.10. - gratisnews.hu)
