Csak ámul-bámul az ember, micsoda tökéletesen tiszta Lélek-látással, mennyi tűzzel, mégis milyen fegyelmezett költőiséggel pengették az időben és térben is messzi szír puszták keresztyén népének legkiválóbb elhívott fiai a Szentlélek-hárfákat! A 300-as évek közepén, végén élt Cyrillonas/Kyrillonas, akiben elgondolkodtató módon fogalmazódott meg a felelősség, az állandó lelki őrtorony-szolgálat imádságos tennivalója nemzetéért, szeretett szír földijeiért. S a Szentlélek citerásának nevezett kortársa, lelki rokona, a Szír Efrém himnuszai pedig a csodálatosan szabadító kegyelemről. Nem fogyatkozik el csodálkozásom ezen a rendkívüli intellektuális, és lelki csúcsteljesítményen, ami Urunk mennybemenetele után alig 300 évvel került pergamenre. Miközben a puszták népeként ismert ősmagyar törzsek ehhez képest lelki vadócok voltak ekkortájt, még a szír tájaktól is nagyon messze napkeletre. Arról nem is beszélve, hol volt akkor még az iszlám vallás, századokkal később fogalmazta Mohamed azon a vidéken a Koránt. Aki viszont századokkal korábban korán kelt, Krisztust lelt azon vidéken, a Tigrisen innen és az Eufráteszen túl…
Ámuló lélekkel írta és egyes részeket fordította: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
(Budapest, 2017.06.01. – gratisnews.hu)
Hangoljuk lelkünket a próféták énekeire, mert beteg a világ! - CYRILLONAS/KYRILLONAS (360/70-410?)
Cyrillonas papköltő idejében a Tigris és Eufrátesz vidékén elterülő városokra rázúdultak a rabló hun seregek, s miként ma a terroristák, fosztogattak, s a lakosságot vagy lemészárolták, vagy elhurcolták, miután a perzsa nagyvárosokat nem tudták bevenni. Mintegy 18 ezer hadifoglyot ejtettek, akik viszont a rossz bánásmód miatt csakhamar meghaltak. Vonulásuk során érintették Cyrillonas városát, Edessat is. E történelmi földrengés előtt történt egy másik, természeti földrengés is, az akkori Eufrátesz folyam mellett, amiről Augustinus és Marcellinus krónikája is megemlékezik.
Zsoltármelódiák a szív húrjain. - Iszonyú füstfelhő borult a tájra, s a föld napokon át rengett, még a császári főváros, Konstantinápoly palotáit is megrengette. Mindkét nyomorúságról írt a másik edesszai, Szír Efrém is, megemlítve, hogy mivel a hunok nem tudták a várost bevenni, a környéket elpusztították, kiváltképpen a kolostorokat és templomokat rombolták le. Micsoda történelmi hasonlóság! Elképesztő! De szólaljon meg most inkább ő. A pusztítás során Cyrillonas himnuszokban kérte az egyház népét közös könyörgésre Isten irgalmáért. „Ó, testvéreim, az egyház fiai, lányai, jöjjetek, gyülekezzünk össze! Öltsük föl a hit fegyvereit, és hangoljuk lelkünket a próféták énekeire! Szólaltassuk meg a zsoltármelódiákat a szív húrjain! Meg kell álljunk a küzdelemben, ne tétovázzunk. Ragadjuk kézbe a kereszt kardját, és szívünket erősítsük meg az ima oszlopaival”
Beteg az ország, már akkor keresztyén mártírok földje, mint tegnap és ma is. - Mindmáig igazak, recitálhatóak Cyrillonas sorai: „Beteg az ország, beteg a föld, de a te gyógyszered erős, Uram; a világ gyenge, de a Te fenyítésed hatalmas, Uram; a teremtett világ vergődik, de a Te erőd gyümölcsöző; az emberek a földre zuhantak, de a Te nevelőpálcád felénk nyúlt. Had öntsük ki színed előtt panaszainkat, s miközben szólok, hadd lélegezzek fel egy kicsit terheim alól. Csak egy cseppnyi kegyelmet adj nekem Uram, gyógyítsd meg gyermekeimet, s a betegeket mind!... Naponta nyugtalanság, szerencsétlenségek hírei, óránként csapások híre ér el minket, mindenütt csak harc és félelem! Napkeletről jöttek, akik pusztítanak minket. Uram, ha Te nem jössz el hozzánk, pusztasággá válunk. Ha a hunok fognak legyőzni minket, minek kerestem én akkor menedéket és példát szent mártírjaidnál?”. Amennyiben a hódító hunok kezére kerülnek a szír várok, mi lesz az egyházból? – teszi fel a szorongató sorskérdést. Jeremiádjában így panaszkodik: „Napnyugaton támadások, városaikat leigázták azok a népek, akik nem ismernek Téged. Meghaltak a kereskedők, eltűntek a megkereszteltek, asszonyok özvegyültek meg. Északot harcok szorongatják, ha nem avatkozol közbe, Uram, ott is pusztasággá lesz minden… Ha átadod a hunoknak, Uram, városainkat, mivé lesz akkor szent egyházad dicsősége?”.
Ne engedd Uram… - „Ne engedd, hogy az istentelenek keze uralkodjon azon az országon, amelyik Téged tisztel. Ne engedd, hogy azokat a királyokat, akik félik és tisztelik uralmadat, letiporják a hitetlenek… És mi lesz Déllel, ami tele van csodáiddal, fogantatásod, születésed, keresztre feszítésed helyeivel, meg ott jártad jó illattételével. Ahol jártál, Uram, s amely földet megáldottál, melynek vizében megkereszteltettél, tavaiban gyógyítottál, melynek korsóiban megsokasítottad a bort, ne engedd, hogy rettenetes hordák tiporják szent lábad nyomát!”. Micsoda nemzeti ima 1700 évvel ezelőtt!
Nemzeti ima 1700 évvel ezelőtt. - „Uram, fordítsd el haragod kardját tőlünk! Lásd meg, s halld meg Uram, amikor himnuszok csendülnek fel a gyermekek ajkán, és asszonyok énekelnek Neked zsoltárokat!.. Vess véget, Uram, a háborúknak közöttünk, és töltsd be újra a földet üdvösséggel és békével! Adj nekünk Uram újra gyümölcsérlelő, napfényes nyarakat és áldott teleket!”.
Pünkösdkor is a Lélek finom rezdülései időznek el bennetek. - „Amikor az Újszövetséget olvasom, új és csodálatos dolgok sarjadnak bennem. Amikor elgondolkodom az evangéliumról, rájövök, az élet üzenetével találkozom abban. János evangélista igehirdetése megragad, és hatalmas csodálkozásra indít. János és a vele lévők vízforrássá váltak a teremtésben. Így ízlelte meg az emberiség a tökéletes élet édes ízeit, a kitikkadt világ megelégült az evangélium által… És eljön a Lélek lángnyelvekkel, a Paraklétosz kijelentéseivel. Új nyelv születik meg és lakozik majd bennetek, a Lélek finom rezdülései elidőznek szívetekben. Mindez az ég magasából száll alá, és ráereszkedik ajkatokra. Ajkatokon tűz támad, szátokban lángok gyúlnak. Bár hallgat a szátok, mégis benyeli a tüzet, s bár nyelvetek hallgat, mégis befogadóvá válik. A lángnyelvek nem ártanak testi nyelveteknek, miként az izzó csipkebokor sem a mellette állónak. Tűznyelvük lesz a tanítványoknak, s olyan nyelvezeten szólalnak meg, amit korábban egyáltalán nem ismertek…”.
„A SZENTLÉLEK CITERÁSA” - SZÍR EFRÉM (306-373)
Melegség, tűz és fény sajátos viszonya. -Előszeretettel alkalmazza a Szentlélek jelképeként a melegség, tűz kifejezést: „Nézzétek a jelképeket: a Nap az Atyát, a Fény a Fiút, a melegség a Szent Lelket hozza közel hozzánk”. Megjelöléseibe tartozik más is, például a tűz és a Lélek összekapcsolása: „Vedd észre a tüzet és a Lelket szülőanyád ölében, lásd meg a tüzet és a Lelket a folyóban, amiben megkereszteltek, a tüzet és Lelket a mi keresztségünkben, és a kenyérben, s a kehelyben is lásd meg a tüzet és a Szent Lelket!”.
„A forróság elűzi a hideget, és az utálatos hallgatást a szájból, a fagyos csendet az ajkakról, és a száj, meg a nyelv beszélni kezd, mint a tűznyelvek, amelyek leszálltak a tanítványokra. A Szentlélek forróságával a tűznyelveken át megtöri a tanítványok hallgatását, az utálatos és fagyos hallgatást, ahogy a téli fagy sem tart tovább. A Szentlélek a tűznyelvek által, melyek alászálltak, megtörte a fagy erejét, és elűzte a félelmet a tanítványokból. És a némaság elszállt nyelvükről a mennyei lángnyelvek nyomán”. – Ilyen és hasonló megfogalmazásai szinte szó szerinti hatással voltak Cyrillonasra is.
A Lélek illata és határhúzása. - A Szentlélek neve legyen számodra sövény. Ne lépd át azt a határt, amit Ő kijelöl. Hiszen Ő ismer mindenkit. És Ő nem szorul rá arra, hogy bárki bizonyítsa létezését. Fogadd el igaznak, hogy Ő létezik. De ne fogadd el igaznak, hogy Őt, s létezését bárkinek is igazolnia kell. Inkább hallgass, mert gyenge a szó, hogy Róla szólj”.
Életéről. A szír egyház igazi klasszikusa Szír Efrém (306-373), aki kiemelkedő egyházi tanító, író volt. A korabeli keresztyén szellemi központ, Edessza közelében halt meg. Úgy tudni, rokona volt Cyrillonasnak. Hogy testileg, vér szerint mennyire, ma már nehéz kikutatni. De lelkileg, szellemileg annál inkább. Szír nyelven írta műveit, alapos bibliaismerettel. Efrém az ókeresztény költészet legnagyobbika. Műveiben a teológia és a költészet összefonódott. Rímes prózában és versben írta homíliát. Himnuszaiban újra és újra megénekelte az embereket megszabadító csodálatos kegyelmet. Nem keverte bele gondolataiba a görög teológusok elvonatkoztatott fogalmait személyről, lényegről, isteni, emberi természetről. Számos kommentárt, exegézist írt ó-, és újszövetségi könyvekhez. Roppant érdekes, hogy énekelhető verseket is írt, és örményre fordítva maradt fenn tőle néhány írás. A kötött beszéd híve volt, a madrasa már említett himnusz vagy ódaformáját használta. Ezeket lehetett énekelni, viszont a már szintén említett mimra időmértékes beszédet nem. Írt 15 himnuszt a Paradicsomról, de 56 himnuszt a herezisek, tévelygések ellen, 87 himnuszt a hitről, Krisztusról, és Szentháromság-gondolatairól. Sokan őt tartják az egyházatyák kora legnagyobb keresztyén költőjének. Ő hatott legerőteljesebben a szír-arám irodalomra is. Végezetre álljon itt egy rövid bűnbánati verse, akár pünkösdi előkészületünkben is el-elmondhatjuk:
Életem Ura és Uralkodója,
ne engedd hozzám a jóra való restség,
könnyelműség, pénzvágy
és megszólás szellemét!
Ajándékozd inkább szolgádnak
a józanság, alázatosság,
állhatatosság és szeretet lelkét!
Igen, Uram és Királyom,
add, hogy megismerjem bűneimet
és meg ne ítéljem felebarátomat,
mert Te áldott vagy mindörökké,
Ámen.
