Kevés közismert lelkészről, teológusról tudok, akik akár szükségből, akár tiltakozásképpen katonai páncélsisakot tettek volna a fejükre. Nem szeretem felidézni, mégis eszembe jut, amikor a szocializmus, a „béketábor” védelmében kényszerűen vagy tervszerűen a népi hadseregbe besorolt teológus vagy lelkészjelölt kiskatonának kellett Lentiben, vagy az ország más helyén található, inkább hírhedt, mint híres kiképzőbázison parancsra páncélsisakot viselnie az alaki kiképzést vezénylő őrmesterek olykor puszta „szórakozatásból” végrehajtott képzési parádéján. Inkább idézem emlékezetembe azt, amikor Karl Barth, az akkor már világhírű svájci református teológus tiltakozásul a hitleri gépezet egyre intenzívebb világhódító lerohanásai ellen, maga is fejére tette önként a páncélsisakot. Úgy is nézett ki – mondhatná valaki gúnnyal. Pedig egészen másról volt szó. A másik a bagdadi tiszteletes, aki napjainkban szintén önként tette fejére a védősisakot, mivel Bagdadban, s környékén egyre életveszélyesebb helyeken járt. Ott, ahol az Iszlám Állam vagy a kormányerők, esetleg a lázadó egyéb csoportok belövéseivel szemben kellett védenie fejét és életét. Bár a páncélsisak is csak játékszer felnőtteknek, ha jön a koponyaszaggató lövedék. Bagdadi látkép 2015 novemberéből. (Források: The Independent; idea.de)
Bázeltől Bagdadig - őrségben
A bázeli világhírű református teológus, Karl Barth, az Ige teológusa nem akadémikus elefántcsonttoronyban írta meg, építette fel több ezer oldalas egyházi dogmatikáját. Gyülekezeti tapasztalatok, politikai döntések, a bázeli börtönben mondott áhítatainak százai, a való életben kipróbált, működtetett, évezredes keresztyén elméleti hagyományokat újragondoló alapos műve hatalmas kikristályosodása volt mindennek sok tízezer oldalas életművében. Az egyre inkább ragadozó karmait próbálgató német birodalmi sas, melyet a nemzeti szocializmus hitetlen és halálos téveszméje táplált óriássá, nagy kihívást jelentett a keresztyén lelkiismeret számára. És hamar meg is született a válasz: a Birodalomban a hitvalló egyházé, mártíroké, másutt meg, a még „szabad” nyugati világban a démoni politikát leleplező teológiai kritika. Barth 1940-ben csatlakozott a nemzeti ellenállás akciójához, mely célul tűzte ki a német hivatalos szervek és a népesség végzetes sötétlátásával szembeni fellépést. Ennek jeleként 1940 áprilisában az akkor 54 éves Karl Barth tiszteletes professzor jelentkezett fegyveres kisegítő szolgálatra, hogy a bázeli hídon, ami a független alpesi országot a hitleri birodalommal összekötötte, őrséget álljon. És ezért tette fel fejére a katonai páncélsisakot is. Ez persze nagyon idegenül, furán ült a teológus koponyán, mintha élő, kissé komikus tiltakozás lenne a háború borzalmai ellen, Jézus Igéje szerint: „Aki fegyvert ránt, fegyver által vész el” (Mt 26,52). Mindenesetre a háború végéig pár hetet, egészen pontosan 104 napot töltött páncélsisakban a vártán a bázeli híd svájci oldalán az Ige teológusa. Még jó, hogy ez a fotó megmaradt. S ha összevetjük a mai bagdadi tiszteletes, az anglikán lelkész fotójával, ez is mutatja, milyen idegenül áll a katonai páncélsisak a lelkészi fejen. Nem is lehet ez másként, hiszen ők a Béke Fejedelmének, Jézus Krisztusnak a „katonái”, akik a fegyveres öldöklésre kiképzettek között mindig is idegenek maradnak. De legalább öltözékükkel jelzik tiltakozásukat az öldöklés értelmetlensége, embertelen és elfogadhatatlan hadviselése ellen. Így jutunk el történetünkben a mai Bagdadig és Andrew White anglikán lelkészig, akiről korábban már írtam. A bagdadi vikáriusnak ugyanis 2014-ben megjelent egy könyve, amiben a közel-keleti béke-küzdelmekről számolt be személyes tapasztalatok alapján („Milliószor rosszabb a helyzet…” bekefy.agnusradio.ro - 2014. 10. 23.).
Radikalizálódó helyzet – radikalizálódó lelkészi vélemény – és akik csak a fegyverek nyelvén értenek
Az egy év óta mind több kivégzést, támadást, migrációs gyalogháborút és napjaink légi katasztrófájáig menően harcát egyre többrétűen folytató Iszlám Állam terrorszervezetről a napokban a The Independent nevű londoni lapnak nyilatkozó tiszteletes ezt mondta: az Iszlám Államot (IS) csak katonai eszközökkel lehet legyőzni. A személyes végveszély elől Bagdadból külföldre távozott, az interjú idején éppen Jeruzsálemben tartózkodó tiszteletes úr azt is kifejtette, hogy az egyre brutálisabb cselekményeket végrehajtó szélsőséges félkatonai szervezet akcióit csak radikális módon lehet megtörni. Ennek érdekében szerinte nem elég IS állásokat bombázni az oroszoknak vagy más nyugati hatalom légierejének. Háború nélkül az IS-t nem lehet legyőzni – fogalmazott a sok szenvedést és szenvedőt látott anglikán lelkész. Ezzel a terrorszervezettel nem lehet tárgyalni, ők csak a fegyverek nyelvén értenek. Nyilván a tiszteletes nagyon érzi a helyzetet, hiszen 2005-2014 között ő vezette főlelkészként az iraki fővárosban élő Szent György Anglikán Egyházközséget. E kilenc év alatt gyülekezetéből 1 200 keresztyént öltek meg a terrorszervezet tagjai. Ő is számos halálos fenyegetést kapott az IS-től, számos támadást élt túl, némelyiket katonai páncélsisakban, némelyiket papi öltözékében. És volt, amikor meg is kínozták, majd szabadon engedték kínzói. Egyházi főelöljárója, a londoni érsek, Justin Welby tanácsára múlt év végén biztonsági megfontolásból White lelkész elhagyta bagdadi szolgálati helyét.
Különítmények keresztyéneket gyilkolnak a menekülttáborokban – és a félelem mondatai
Az IS, amelyik Irak és Szíria jelentős részét tartja ellenőrzése alatt, olyan iszlám uralmi területet akar létrehozni, ahol az iszlám vallási törvénynek, a Sharijának könyörtelenül érvényt szereznek. Azokat a keresztyéneket, akik nem térnek át az iszlámra vagy nem akarják, esetleg nem tudják a 13 grammos arany fejpénzt rendszeresen megfizetni, kíméletlenül megölik. Nőket és asszonyokat vásárolnak meg szex-rabszolgává a piacokon. A „Breaking News Israel” nevű internetes platform közlése szerint az IS halál-kommandósokat küld szíriai menekülttáborokba, hogy ott végezzenek a keresztyén menekültekkel. Az egyik nemzetközi segélyszervezet inkognitóját megőrző munkatársa szerint „olyanok ők, mint a maffia. A táboron belül ölik az embereket”. Ám ha a szemtanúkat kérdezik a történtek felől, a félelem ilyen mondatokat fogalmaztat velük: „Én nem láttam semmit. – Nem tudok ilyesmiről. – Én aludtam”.
Sisakok a halál civilizációjának védelmére?
Eszembe jutnak az első békehadtest, a Dag Hammarskjöld második ENSZ főtitkár által létrehozott kéksisakosok katonai fejfedői az ötvenes évek második felétől. Mit változott azóta a világ? Akkor legalább üdítően kék volt az ENSZ katonák páncélsisakja. A maiaké pedig fekete vagy terepszínű, mint a halálhadtest zászlaja vagy a csontokat is eltüntető afrikai sivatagok színe. Barth páncélsisakjától a bagdadi anglikán lelkész sisakjáig húzódik civilizációnk megdöbbentő vergődésének a jelképe: a katonai páncélsisak. Vajon hány fejet őriznek meg ezek, és hány fejet nem tudnak megőrizni? És meddig kell még viselni a halál civilizációjának ezeket az elrettentő találmányait, amelyek ma már ledlámpával, meg éjszaka is látó szerkezettel, lézercélzóval, s más technikai „csodával” vannak felszerelve. Micsoda „tökéletesség” – az elmúlás, a halál holtbiztos jelei. Mikor lesz, lehet ennek a viseletnek végre leszerelése? Úgy tűnik sajnos, egyelőre mindinkább „divatba jönnek” ezek a precíz páncélsisakok, melyek egyesek szemében már többet érnek, mint viselőjük! Micsoda értékzűrzavar, feje tetejére állt világ! Jézus Igéje még inkább súlyt és jelentőséget nyer ebben a világban: „Aki fegyvert ránt, fegyver által vész el”. Jó lenne erre is odafigyelni, meg arra, hogy a reformátorok 500 évvel ezelőtt egyetlen jogos háborút ismertek el: az önvédelmet. Ezért nem árt, ha a páncélsisak mégis csak fej-, és kézközelben marad. A túlélésért, még ha ezzel sem teológiailag, sem emberileg nem értünk egyet.
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
