A szeptember 10-i határnyitás a páneurópai piknik nélkül nem következett volna be - jelentette ki az MTI-nek adott interjúban Pozsgay Imre egyetemi tanár, a huszonöt évvel ezelőtti rendezvény fővédnöke. Az akkori reformkommunista államminiszter visszaemlékezett az 1989. augusztus 19-i eseményekre, amelyek során a jelképes határnyitást kihasználva Sopron mellett több száz, az NDK-ból érkezett keletnémet menekült jutott át Magyarországról Ausztriába.

Pozsgay Imre felidézte, hogy a vasfüggönyt ő maga már 1988 októberében Európát kettéosztó, szégyenletes létesítménynek nevezte. Egy nemzetközi sajtóértekezleten úgy fogalmazott, hogy az építmény ideje lejárt, műszaki feltételei elavulttá váltak, le kell bontani és Magyarország le is fogja bontani. Az ezzel kapcsolatos munkálatok már januárban megkezdődtek és márciusra szinte teljes mértékben be is fejeződtek, noha mindezt nyilvánosan csak 1989. május 2-án jelentették be. Azt pedig már szavai szerint az akkori osztrák kancellár, Franz Vranitzky kezdeményezte, hogy június 27-én a két külügyminiszter, Alois Mock és Horn Gyula ünnepélyesen vágja át a gyakorlatilag már egyáltalán nem létező vasfüggöny utolsó darabját.   

1989-et Pozsgay Imre történelmi évnek, a fordulat esztendejének nevezte. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett 1956 – nevéhez fűződő – újraértékelésére, Nagy Imre újratemetésére. Utalt arra is, hogy a nemzetközi helyzet kedvezett ezeknek a kezdeményezéseknek. Kiemelte Mihail Gorbacsov szerepét, felidézve, hogy az egykori Szovjetunió akkori vezetője beleegyezett abba, hogy véget vet a hidegháborúnak.   

Pozsgay Imre szavai szerint sorsforduló volt. Attól kezdve már végképp nem lehetett visszafordítani a dolgokat.