Szász Károly az Országgyűlés 2002-2010 közötti lakossági deviza-eladósodás okait vizsgáló albizottság keddi ülésén kifejtette: a lakosság devizában történő eladósodását erősítette az is, hogy az államilag kamattámogatott hitelek megszűntek, bár az elnök elismerte: akkoriban, "a folyamat közben" még nem látszott, hogy a devizában adott kölcsönök később jelentős gondokat okozhatnak a lakosságnak, az egész országnak.

A PSZÁF elnöke, aki az első Orbán-kormány idején is vezette a pénzügyi felügyeletet, elmondta: sajnos, 2004 után a felügyeletet egy kormányhivatallá minősítették le, így jóval korlátozottabbak voltak 2004 után a főhatóság lehetőségei. Most a pénzügyi felügyelet szerepkörét az új Alkotmányban is rögzítették - tette hozzá.

Kifejtette: növelte a devizahitelek népszerűségét az is, hogy 2004 után, az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a lakosság erősen hitt abban, hogy az ország hamarosan bevezeti az eurót. Arról is szólt, hogy a devizahitelezés a kezdeti időszakban nem látszott túlzottan kockázatosnak, hisz a svájci frank/euró keresztárfolyam hosszú ideig viszonylag stabil maradt, és a svájci frank/forint árfolyam is jóval gyengébb volt, mint a mostani kurzus. A felügyelet legelőször a japán jen kockázataira figyelt fel - elemezte a problémát a felügyelet elnöke.

A PSZÁF korábbi elnöke, Farkas István - aki 2004-2009 között volt a felügyelet első embere - is részben a deviza- és forinthitelek közötti "brutális" kamatkülönbözettel indokolta a nagyarányú deviza-eladósodást. Hozzátette: az általa vezetett felügyelet szabályozási feltételei korlátozottak voltak, a felügyeleti jelentésekben felhívták a figyelmet a devizakölcsönök kockázataira, ezeket a jelentéseket a parlament illetékes bizottsága rendre megkapta.

Farkas István elmondta: a devizakölcsönök kedveltsége ugrásszerűen megnőtt, hisz 2004 után, hosszabb ideig volt olyan időszak, amikor 8 százalékpont volt a kamatkülönbözet a forint- és devizahitelek között, de még "a legjobb időszakban" sem csökkent 3 százalékpont alá.

A korábbi felügyeleti elnök arról is szólt, hogy piacgazdaságban nem lehet beleszólni a magánjogi szerződésekbe, már pedig a bankok ügyfelekkel kötött devizahitel-szerződései ilyenek.

Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik), az albizottság alelnöke többször is felvetette, hogy ezekbe a megállapodásokba egyfajta árfolyamvédelmet lehetővé tevő "kockázat-biztosítást" kellett volna beépíteni, a pénzügyi felügyeletnek erre kellett volna rábírnia a bankokat. Kiemelte: a felügyeletnek jelzést kellett volna adnia a kormánynak, hogy lépjen fel a devizahitelezés korlátozására.

Vas Imre (Fidesz), az albizottság alelnöke pedig arról szólt, hogy a devizahitel-szerződések nem egy pontja alkalmas volt arra, hogy megtévessze a devizakölcsönt felvevő ügyfeleket.

Ipkovich György (MSZP) pedig arról érdeklődött, hogy van-e a  devizakölcsönöknek helyes arányuk a hitelállományon belül.

Farkas István válaszában kifejtette: ha az egyes európai országokat nézzük, nincs helyes arány a devizahitelekre, a devizakölcsönök aránya országonként eltérő, befolyásoló tényező lehet, hogy a lakosság milyen hányada kapja külföldön jövedelmét. A gond Magyarországon az, a lakossági ügyfelek a kölcsön teljes összegére koncentráltak, és nem arra, hogy a havi jövedelmük mekkora részét tudják törlesztésre fordítani.

Szász Károly pedig arról szólt: az árfolyamkockázat elleni védelmet önmagában biztosítják a forinthitelek, kétségtelen, ezeknél magasabb a kamatozás. A devizahiteleknél magas az árfolyam-kockázat, ezt az ilyen hitel magában foglalja, ellenben itt alacsonyabb kamatot fizet a kölcsönfelvevő. Ez a két hitel bizony két különböző termék - húzta alá a PSZÁF elnöke.