Orosziban idősebb Antall József mellszobránál, és a somlóhegyi Szent István Kilátó falán elhelyezett tábla előtt emlékeztek szombaton a miniszterelnökre és édesapjára az Antall József Baráti Társaság tagjai.

Az 1994 óta rendszeressé vált tiszteletadáson és koszorúzáson ez alkalommal is jelen volt Antall József felesége, Klára asszony, és fia, Antall Péter. A koszorúzás előtt a társaság elnöke, dr. Marinovich Endre méltatta az eseményt. Az ünnep fő szónoka Horváth János, a Fidesz–KDNP korábbi országgyűlési korelnöke, egyetemi tanár volt, aki beszédében személyes élményeit idézte föl id. Antall Józsefről. Kiemelte az egykori politikus kiváló munkásságát, amit a lengyel menekültekért tett, majd újjáépítési miniszteri tevékenységét értékelte.

Jóllehet Viktor Silov altábornagy személyében, az utolsó megszálló szovjet katona már 1991. június 19-én, 15 óra 1 perckor elhagyta hazánk területét Záhonynál, hazánk szuverenitása az egyezmény értelmében június 30-án állt helyre. Ekkor, a megszabadulás napján, Somlóvásárhely határában jött össze örömünnepre a „Dunántúl remetéjének”, a Somlóhegy vidékének népe, melyre meghívták Antall József miniszterelnököt is. A miniszterelnök személyes érintettség okán a számos meghívás közül éppen ezt fogadta el.

Akkor Antall többek között arról beszélt: „Örülök, hogy itt lehettem Önök között, és itt üríthettem egy pohár somlait a magyar haza, a magyar szabadság ünnepe alkalmából. Számomra is feledhetetlen marad ez a nap. Nem titkolom, nagyon sok helység, nagyon sok város hívott, de ma, amikor a visszanyert magyar szabadságra gondolunk, amikor a magyar függetlenség visszaszerzésének napját megéljük, oda akartam visszajönni, ahol Somlójenőtől – az egykori Kisjenőtől – Orosziig szinte minden temetőben nyugszik valakim.”