Még soha nem álltunk ilyen közel a szerb-magyar megbékéléshez – jelentette ki Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete pénteken Szegeden. Eljött az idő a megbékélésre, amelynek nincs alternatívája – hangsúlyozta a diplomata A magyar-szerb történelmi megbékélés feltételei egykor és ma című konferencián.

A nagykövet közölte: a tervek szerint április elején a két államelnök kölcsönösen fejet hajt az áldozatok emléke előtt. A megemlékezést várhatóan egy szimbolikus helyszínen, Csurogon tartják. Elsőként az egykori tömegsírnál felavatják a magyar áldozatok síremlékét, ahol fejet hajt Tomislav Nikolic szerb államfő. Ezt követően az 1942-es magyar razzia szerb áldozatainak emléke előtt tiszteleg Áder János magyar köztársasági elnök a kivégzésük helyszínén, egy egykori gabonaraktárnál.

Áprilisig a szerb parlament hatályon kívül helyezheti a három magyar falu – Csurog, Zsablya és Mozsor – lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt is. A vagyonelkobzást és visszatérési tilalmat rögzítő törvényt a vajdasági képviselőház 2003-ban érvénytelenítette, és az erről szóló javaslatot már a szerb parlamenthez is benyújtották – mondta Nikowitz Oszkár.

A diplomata szerint az őszinte megbékéléshez mindkét féltől gesztusokra van szükség. A magyar bocsánatkérés azonban még nem jutott el a szerb közvéleményig, különösen nem a szerb politikusokig – tette hozzá.

Glatz Ferenc, a magyar-szerb akadémiai vegyes bizottság elnöke a konferencián tartott előadásában kifejtette: Délkelet-Európa országai nem tudják kihasználni az uniós integráció előnyeit, ha nem jutnak egyezségre a történelem vitás kérdéseiről. A múltat azonban nem lehet rohammunkában föltárni, nem lehet feldolgozni egyik napról a másikra több száz folyóméternyi dokumentumot, összevetni a helytörténeti és országos adatokat a személyes visszaemlékezésekkel – mondta az akadémikus.

Az elnök azonban sikerként értékelte, hogy két évvel a vegyes bizottság munkájának kezdete után történelmi esély kínálkozik a megbékélésre.

A magyar csendőri és katonai alakulatok 1942. január 4-én Dél-Bácskában nagyszabású megtorló akciót kezdtek a helyi szerb polgári lakosság ellen, arra hivatkozva, hogy partizánokat üldöznek. A tisztogatás során összesen 3340 lakost, köztük 2550 szerb és több mint 700 zsidó embert gyilkoltak meg.

A szerbek 1944-1945 telén újra bevonultak Délvidékre és több hónapos irtó hadjáratot kezdtek a magyar polgári lakosság ellen: több tízezer embert gyilkoltak le, és földeltek el jeltelen tömegsírokban. Az egész Délvidékre vonatkozóan helyi dokumentumok alapján a szerbiai magyar kutatók leggyakrabban 15-20 ezerben adják meg a vérengzések magyar áldozatainak számát, más becslések szerint a halottak száma meghaladhatja a harmincezret.