In memoriam Tőkéczki László - két kis emlék egy nagy emberről

Két személyes emlék:

 

1997 nyarának elején a Miskolci Egyetemre mentem felvételizni. A kollégiumban kértem szállást, de osztálytalálkozók miatt már nem volt hely. A kollégium portása megkérdezte, hogy nem probléma-e, ha a tanári vendégszobában alszom egy vizsgáztató professzorral – ott volt még hely a kollégiumban. Mondtam, hogy engem nem zavar, ha a professzort sem zavarja. Elballagtunk a folyosó végére, ahol a tanár úr nyitott ajtót, majd jelezte, hogy őt nem zavarja egy váratlan vendég, sőt, örül, legalább lesz kivel beszélgetnie. Így adta az élet, a Gondviselés, hogy éjszakába nyúlóan – azt hiszem, ő is, én is meglehetősen fáradtak voltunk másnap – beszélgettünk a történelemről, Győrről, a győri bazilikáról, a protestantizmusról és a reformációról, a Habsburgokról.

 

Később – tán 9-10 évvel később – többször is írtam neki, tanulmányaim jelentek meg nála a Valóságban.

 

Utoljára a Magyar Népfőiskolai Collegium nyári konferenciáján tartottunk együtt előadást.

 

Velem jött Budapestre autóval. Ismét jót beszélgettünk. Útközben megálltunk Velencén egy jó palacsintára és egy pohár sörre. Én ettem a palacsintát, ő itta a sört. Különleges, szeretetreméltó ember volt.

 

Isten áldjon, Tanár Úr!

 

Bejegyezte: Dr. habil. Birkás Antal, a KDNP Protestáns Műhely elnöke, a szeretett professzor tanítványa