Apor Vilmos

(1892–1945)

Neves erdélyi
arisztokrata család sarja. A jezsuitáknál tanult, majd 1915. augusztus 24-én
Nagyváradon pappá szentelték. Gyulán volt plébános. 1941. február 24-én, 49
éves korában Gyulán szentelték püspökké, március 2-án ünnepélyes keretek között
vonult be Győrbe. Serédi Jusztinián bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar
Szent Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére
kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott. A
német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való
tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta és ostorozta a
fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és
nyilas vezetőkkel szemben. Győr ostroma 1945. március 28-án kezdődött, március
30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy
szovjet tiszt dulakodás közben halálosan megsebesítette. Április 2-án, húsvét
hétfőn hajnali 1 órakor belehalt sérüléseibe. Holttestét a karmelita templom
kriptájában temették el.

1986. május 23-án
a székesegyházban helyezték végső nyughelyére. 1997. november 9-én II. János
Pál pápa boldoggá avatta.