Az égi frakcióba lépett az utolsó Barankovics-párti képviselő

Majd egy évszázadot magába foglaló életút végen a Barankovics-párt utolsó képviselője, Mézes Miklós is átlépett az égi frakcióba. A magyarországi kereszténydemokrácia nagy alakja távozott közülünk, halálával egy hitéhez, hazájához az emigrációban, Kanadában is mindenkor hűséges, a rábízottakért felelősséget viselő politikustól, közéleti embertől veszünk búcsút.

Emlékét tisztelettel megőrizzük, lelkét a Mindenható Isten irgalmába ajánljuk.

A Kereszténydemokrata Néppárt nevében
Semjén Zsolt
elnök

Mézes Miklós

1920 - 2019

Édesapja 30 kat. hol­don gazdálkodott. Elemi iskolába szülőfalujában járt, majd Szombathelyen kétéves mezőgazdasági szakiskolát vég­zett, a családi gazdaságban dolgozott.

Tizenéve­sen kezdett el érdeklődni a katolikus szociális mozgalmak iránt. 1938-ban tagja lett a Katolikus Legényegyletek Országos Testületének, két évvel később kinevezték a Magyar Dolgo­zók Országos Hivatásszervezet agrárosztályának országos titkárává. 1940-ben elvégezte a KALOT érdi népfőiskoláján a faluve­zető-képző tanfolyamot. 1942-ben társaival együtt kezdeményezte a később megszakításokkal működő egyházasfalui Szé­chenyi Népfőiskola megalakítását. Részt vett a Hangya Szövetkezet zsirai vezetőségé­nek munkájában is. Huszonkettedik születésnapja után megkapta katonai behívóját, előbb Kőszegen szolgált, majd Körmenden elvégzett egy távbeszélő- és századrádiós tanfolyamot. 1944 júni­usában került ki a szovjet frontra, 1945. június 17-én távbeszélő szakaszparancsnok-helyettesként szerelték le.

Ha­zatérése után gazdaságuk rendbetétele mellett új­ból bekapcsolódott a politikai életbe. Szervezte és irá­nyította a KALOT népfőiskolákat. Belépett a Független Kisgazdapártba, az 1945. novemberi 4-i nemzetgyűlési vá­lasztásokon Győr-Moson és Sopron vármegyében kisgazdapárti képviselőjelölt volt, de nem lett tagja a törvényhozásnak, ugyanakkor beválasztották Sopron vármegye törvényhatósági bizott­ságába. 1947 februárjában, Kovács Béla letartóztatása miatt kilépett pártjából, s ha­marosan a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. 1947. augusztus 31-én Győr–Moson és Sop­ron megyei választókerületben parlamenti mandátumhoz jutott. 1948. november 3-­tól a frakció vitarendezője volt. A párt önfeloszlatása után, a fokozódó megfigyelés, a letartóztatás közeli veszélye miatt menekülésre kényszerült. Több képviselőtársával együtt 1949. február 22-én Ausztriába menekült.

Később Svájcba utazott, ahol kertépítő munkás­ként dolgozott. 1951-ben kivándorolt Kanadába. Két esztendővel később otthon maradt feleségét és fiát embercsempésszel maga után menekítette. Hat éven át vegyipari munkás volt, majd önálló vállalkozásba kezdett; másodmagával nyomdát nyitott, ahol a megrendelések mellett 1959 októbere és 1961 júliusa között Egységes Magyarság címen újságot is előállítottak. Anyagi nehézsé­gek miatt üzemét felszámolta, s 1964-től az Inves­tores Group Incorporated cégnél helyezkedett el. 1982-ben a torontói egyetemen elvégezte a három­éves Chartered Financial Planner kur­zust, s különleges pénzügyi tervező minősítést szerzett. Nyugdíjazásáig önálló pénz- és adóügyi szakértőként dolgozott. A közélet iránti érdeklődése az emigrációban is megmaradt. Tagja lett a Magyar Nemzeti Bizott­mánynak. 1959. március 25-én kinevezték a Magyar Bizottság kanadai tisztviselőjének. 1949 és 1951 között a Magyar Mező­gazdasági Érdekvédelmi Szövetség igazgatósági tagja és pénztárosa volt. Harmincnyolc éven át, 1989-ig a Niagara Falls-i egyházközség tagja. Lakóhelyén magyar egyházköz­séget szervezett, amelynek tagja és pénztárosa. Tevékeny szerepet vállalt a kanadai magyar emigráció politikai megszervezésében. 1960 óta a Kanadai Magyarok Széchenyi Társaságnak közép­-kanadai társelnöke, a Kanadai Magyarok Szövet­ségének igazgatósági tagja és az ott megalakult Rákóczi Szövetség vezetőségében is helyet kapott. 1984 óta a kanadai Haladó Konzervatív Párt tagja. 1989-ben bekapcsolódott a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezésébe, 1997-ig a KDNP in­tézőbizottsági tagja.