A nemzeti egység megteremtésének kevés eszköze és annál több akadálya van. Ezért meg kell becsülnünk ezt a keveset, különösen akkor, amikor olyan erős akadályai vannak, mint a négyévente ismétlődő hatalom-megszerzési küzdelmek, vagy az áthidalhatatlan ideológiai különbségek.
Az egységnek az a legerősebb kényszerítő körülménye, hogy egy hazában élünk, és egy történelmünk van.
Ebből következik a méltányos igény, hogy akik ezért a hazáért sokat tettek, azokat megkülönböztetés nélkül tiszteljük. Ebbe belefér, hogy minden politikai családnak vannak saját tisztelettel övezett elődei. Ez nem csökkenti, inkább növeli annak értékét, hogy vannak mindenki által elfogadott hősei nemzeti történelmünknek.
Az évfordulók különleges alkalmat jelentenek ennek kifejezésére. Ezek a közös ünneplések valóban hatékonyan szolgálják a nemzeti egységet. Idén ünnepeljük a Himnusz megírásának és Petőfi születésének 200. évfordulóját. Azonban méltányos az is, hogy az évszázados kerek évfordulók mellett megemlékezzünk olyan kevésbé látványosakról, mint például Gárdonyi születésének 160. évfordulója.
Felemelő pillanat, amikor ünnepi események vagy győztes sportversenyek alkalmával felhangzik a nemzeti himnusz.
Ez nyilván azoknak is élmény, akik ideológiai okokból nem rajonganak érte. Annak idején Rákosi Mátyás tett egy halvány kísérletet a megváltoztatására, de be kellett látnia, hogy ez reménytelen. Petőfiben pedig nemcsak egyik legnagyobb költőnket, hanem a lelkes hazafit is tiszteljük, aki történelmünk egy sorsfordító pillanatában adott sodró lendületet az eseményeknek. Gárdonyiról pedig ha más nem, a gyermekkorának meghatározó élménye, az Egri Csillagok mindenkinek eszébe jut.
Számtalan szereplője van még hosszú nemzeti történelmünknek, akikre kerek, vagy kevésbé kerek évfordulóján van miért emlékeznünk. Ezek az alkalmak lehetőséget teremtenek arra, hogy megéljük a teljes nemzeti egységünk gyakran feledésbe merülő élményét.
Harrach Péter
