A politika világa a demokráciában eleve nem örök érvényű ígéretekkel dolgozik, hanem a világ változásaira reflektálás a dolga, ezért a politikában a keresztény egyházaktól elvárható évezredes biztonság, stabilitás nem is feltételezhető – fogalmazott Fülöp Attila.

Hozzátette, a politika alapvetően egy gyakorlati műfaj, az számít, amit megvalósítanak, és nem az, hogy mi hangzik el – a tett a lényeg és nem az ígéret.

Érdemes megnézni, mi történt az elmúlt időszakban Lengyelországban – Európa legkeresztényibb országában –, ahol egyetlen kormányváltás megmutatta, mit jelent a kereszténység közpolitikai súlyának elvesztése és radikális újraértelmezése – figyelmeztetett az államtitkár.

Felidézte: 2015 és 2023 között Lengyelországban egy kiegyensúlyozott állam-egyház együttműködés alakult ki, az egyház nem csupán vallási szereplőként, hanem társadalompolitikai referenciapontként is megjelent a lengyel társadalomban. Lengyelországban a kormányzati döntések több területen a hagyományos családmodellre és a keresztény értékrendre épültek, csakúgy, mint Magyarországon, és így – nem meglepő módon és ettől nem függetlenül – a lengyel kormány állandó nyomás alá került Brüsszelből.

A magáról végig a keresztényi, jobboldali értékrendet hirdető Donald Tusk vezette kormány 2023-as hivatalba lépését követően azonnal megjelent a kormányprogramban és a nyilatkozatokban az állam világnézeti semlegességének radikális hangsúlyozása – emlékeztetett Fülöp Attila. Rámutatott: a lengyel helyzet azért intő jel a számunkra, mert ugyanez a minta kezd kirajzolódni Magyarországon is.

„Itt is megjelent egy miniszterelnöki álmokat dédelgető politikus, aki kereszténynek és jobboldalinak tartja magát, közben világosan kimondja, hogy elvenné az egyházaknak járó állami támogatást, saját soraiban pedig LMBTQ- és energialobbistákat sorakoztat fel” – emelte ki a kereszténydemokrata politikus.

Hozzáfűzte, ha egy a köz ügyeivel foglalkozó ember a keresztény identitását hangsúlyozza, de az első döntései az egyház intézményi mozgásterét szűkítik, akkor az egyház nem alap, hanem zavaró tényező számára. Lengyelország pontosan megmutatta ennek a logikának az egyenes következményeit.

Amikor egy állítólagos keresztény vezetés a hatalomgyakorlásban már a globális vagy progresszív elvárásokhoz igazodik, akkor a keresztény eszme szerepe gyorsan megváltozik; előbb feltételessé, majd terhessé válik – fűzte hozzá az államtitkár.

Idézte Sören Kierkegaard dán filozófust, aki szerint a korai egyház azért vált történelmi erővé, mert az ősi szeretetközösség nem pusztán tanítás maradt, hanem olyan új közösségi gyakorlatként jelent meg, amelyet a kor világi hatalma is kénytelen volt beilleszteni a saját rendjébe.

Nem érdemes változtatni azon, hogy a kereszténység a közpolitika rendjét is meghatározó közösség maradjon, hiszen Európát is ez alakította, tartotta meg – szögezte le Fülöp Attila.