2016-ban az Európai Unió bruttó össztermékének 1%-át fordították kulturális, egyházi és rekreációs célokra – ugyanannyit, mint az előző évben. Ez az összeg tartalmazza a sportra, szabadidős létesítményekre, könyvtárakra, múzeumokra, színházakra, rádió-televíziós szolgáltatásokra, vallási és más közösségi szolgálatokra költött kiadásokat. Magyarországon azonban több mint háromszor ennyit, ezzel messze kiemelkedünk az EU és az Európai Gazdasági Térség országai közül – derül ki az Eurostat, vagyis az Európai Bizottság statisztikákért felelős főigazgatósága jelentéséből.
Magyarország a maga 3.3%-os összköltésével messze kiemelkedik nemcsak az EU 1%-os átlagából, de még a második Észtországhoz (2.1%), illetve a holtversenyben 3. Horvátországhoz és Dániához (1.8%) képest is a kulturális, egyházi és rekreációs célokra a nemzeti össztermék arányában elköltött támogatásokat tekintve. A kimutatásban szerepelnek az Európai Gazdasági Térség (EGT) nem EU-tag országai, a balliberális média kedvenc hivatkozási pontjául szolgáló Izland, Norvégia és Svájc is – egyikük sem költ annyit kulturális, rekreációs és vallási célokra, mint a magyar állam. Az utolsó harmadban, a sereghajtók között találunk olyan nagy múltú, jelenleg a tömeges bevándorlás frontországainak számító államokat, mint Németország, Olaszország, Görögország, az Egyesült királyság vagy akár Írország.
A szakpolitikának magyar szempontból az is külön jelentőséget kölcsönöz, hogy hazánk jelölhette a terület EU-biztosát Navracsics Tibor személyében. A jelentés méltó mementó a most zajló Klebelsberg Kuno-emlékhét szempontjából is. Az egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter idejében ugyanis még ennél is nagyobb arányú, a GDP 10.5%-át (!) kitevő támogatást fordítottak a kultúra, az egyházak és az oktatás megerősítésére, ami lehetővé tette a Trianonnal megcsonkított ország talpra állását, a keresztény-nemzeti kultúra felvirágoztatását a nehéz gazdasági körülmények közepette is.
