– Jövőre már kétezermilliárd forint jut családtámogatásra. Mi kell még ahhoz, hogy végre érzékelhetően beinduljon a gyermekvállalási hajlandóság?

– A demográfia első számú nemzeti sorskérdés. Csak kiszámítható, folyamatosan biztosított támogatások hozhatnak valódi eredményt ezen a téren. Immár negyven éve többen halnak meg, mint ahányan születnek, ma ez a különbség nagyjából negyvenezer. Ezt valamelyest mérsékli a Kárpát-medence többi részéből érkező magyar bevándorlók száma. Ugyanakkor végre reménykeltő adatok is napvilágot láttak.

Harrach Péter a KDNP frakcióvezetője, a KDNP elnöke

– Melyek ezek?

– Az úgynevezett teljes termékenységi arányszám 1,2-ről 1,5-re nőtt, ám a cél továbbra is a 2,1-es határ elérése. Az irány tehát jó, ám a lelkesedésünket mérsékeli az a tény, hogy tavaly húszezerrel csökkent a szülőképes korban lévő nők száma. Vagyis az évtizedes negatív folyamatok következményei ma is megjelennek, még ha közben erősödik is a gyermekvállalási kedv. Örömteli, hogy 2010 óta másfélszeresére nőtt a házasságkötések száma, kevesebb a válás és az abortusz.

– Felsorolni is nehéz, hányféle kedvezményt biztosítottak a gyermeket vállalók számára az elmúlt években. Ugyanakkor ideológiai vitákról is szó van.

– Az anyagi lehetőségek biztosítása fontos, de a közgondolkodás alakítása legalább olyan fontos, a család és a házasság tekintélyét vissza kell adni. Ebben az egyházi és a civil szervezeteknek, illetve a médiának is komoly szerepe van. Jó lenne, ha ismét kívánatos lenne minden fiatal számára a családi élet. A parlamenti többség rögzítette az Alaptörvényben, hogy a házasság egy férfi és egy nő tartós kapcsolatát jelenti. Ez fontos lépés volt.

– Ráadásul ez szinte forradalomnak számít Európában, legutóbb Novák Katalin államtitkár beszélt az alkotmányos definícióról, kapott is ezért hideget-meleget a „haladó” sajtóban.

– Ezzel nem kell törődni. Közép-Európában erős a hagyományos értékek tisztelete, sőt ezt a politika is képviseli. Akármekkora a nyomás Nyugatról, ki kell tartanunk a természetes és a normális élet követelménye mellett. Megjegyzem, senkit nem akarunk bántani, a szexuális orientáció magánügy. De ha vannak, akik ezt ideológiai fegyverként használják, azt nem fogadhatjuk el.

– Visszatérve a családpolitikára, melyek a KDNP aktuális javaslatai?

– Az idén elsősorban a válsághelyzetbe került családokkal foglalkozunk. Komoly intézkedésekre van szükség az adósságcsapdába kerültek esetében. Kétségtelen, igen sok lépés történt már az érdekükben például a devizahiteleseket megsegítő, többlépcsős csomag révén, de most másokról is szó lesz. Azoknak juttatnánk támogatást, akik nem tudnak, s nem azoknak, akik nem akarnak fizetni. A végrehajtások körüli visszaéléseket már sikerült visszaszorítani, és bevezettük a családi csődvédelem intézményét. Úgy tűnik, utóbbi esetében az ősszel végre sor kerül a régóta esedékes módosításokra is.

– Eddig hányan éltek ezzel a lehetőséggel?

– Nagyjából ezerháromszáz család, ezt a számot mindenképpen növelni szeretnénk. Kezdeményezünk továbbá egy könnyített törlesztési lehetőséget, szintén az őszre, ami az úgynevezett elsétálás jogát is tartalmazni fogja. Botrány, hogy valakitől elveszik az otthonát, és utána még folytatnia kell a törlesztést. Hangsúlyozom, nem elengedésről van szó, hanem a fizetőképesség visszaállításáról, illetve a jogtalan túlterhelés felszámolásáról.

– A bankszövetségnél már tudnak erről a javaslatról?

– Igen, bár nagy lelkesedést nem váltott ki belőlük. De nekünk nem is az a dolgunk, hogy lelkesítsünk.

– A bevándorlás terén egyre elterjedtebb a magyar álláspont, úgy tűnik, kvóta sem lesz, migránsok pedig, legalábbis hazánkba, évek óta nem jönnek. Beszélhetünk még válságról?

– Kétségtelen, Európa polgáraiban tovább erősödött a magyar megoldás elfogadása, sőt ez egyre inkább igaz a politikusokra is. Ugyanakkor a bevándorláspártiak sem adták fel, és ha változó intenzitással és helyszínekkel, de a migráció is folyamatos. Egyértelműen ki kell mondani: nem emberi jogi kérdés a tömeges migráció. Az ellentét tehát napjainkban is fennáll, a harcot meg kell vívni.

– Az ellenzéki sajtó felkapta egy, a közelmúltban tett nyilatkozatát, miszerint a „sorosozás” a politikai marketing része. Tényleg így gondolja?

– Tisztázzuk: Magyarországra, illetve Európára a legnagyobb veszélyt ma a tömeges migráció jelenti. Ennek előkészítői és végrehajtói is vannak, ebben az akcióban pedig nyilvánvalóan Soros György játssza a főszerepet. Egész Európa számára ő egy kártékony figura. Ezt az igazságot kell nekünk közölni a magyar polgárokkal.

– És Ferenc pápa? Ő sem a magyar kormány álláspontján van a menekültek kapcsán.

– A Szentatya megnyilatkozásait a liberális médiumok egyoldalúan közlik. Például leírták, amikor jelezte, nem akarja elítélni a homoszexuális embereket, ám azt már nem tették hozzá, hogy azt is mondta: elítéli a meleglobbit. A migránsok esetében is elhallgatják, hogy a befogadó országok törvényeinek és szokásainak tiszteletben tartására szólította fel az úton lévőket. Kétségtelen, az önvédelem felelősségét nem említi, inkább az emberi szenvedés iránti érzékenységet hangsúlyozza. Szavait úgy is felfoghatjuk, hogy a valóban üldözöttek iránt nekünk is van felelősségünk, ezzel a kormány is tisztában van. Tesz is értük. Hazánkat és Európát meg kell tehát védeni egy hódító kultúrától, ám helyben segíteni kell, elsősorban a közel-keleti üldözött keresztényeknek. Ki kell mondani, hogy Európára veszélyt jelentenek az identitásukat megtagadó európaiak, hiszen ők azok, akik behívják a migránsokat, és szervezik a folyamatot. Ez a magatartás összhangban van azokkal a politikai akciókkal, amelyek a nemzetállamok gyengítésére irányulnak.

– Az európai zsidó közösség is megszenvedi a migrációt és a multikultit. Erősíti ez a kapcsolatát a kereszténységgel?

– Feltétlenül. A konzervatív zsidóságban és a polgári oldalban közös a hagyományok tisztelete, a szuverenitás védelme és a közösségek erősítése. Soros pedig Izraelben és hazánkban egyaránt nemkívánatos személy.

– Hogyan értékeli a mostani ellenzéki összevisszaságot?

– A kampányban világossá vált pártjaik megosztottsága és gyengesége, éppen ezért volt kénytelen átvenni szerepüket a kormányellenes média. Meglehetősen aktívan dolgoztak, illetve dolgoznak. Közben a ma zajló parlamenti pimaszkodás csupán egyfajta rutinszerű viselkedés, a felszólalók mögött nincs megalapozott kritika, ami pedig minden normális ellenzéki párttal szemben jogos igény.

– Ha ez sokáig így megy, nem kényelmesedik el túlzottan a kormányoldal?

– A demokrácia megköveteli a működő többpártiságot, ehhez korrekt és tisztességes, valós igényeket felvető ellenzék kell. Erről ma szó sincs. Inkább csak a szimpátiaszerzés reményében repülnek rá egyes ügyekre, legutóbb az ápolási díjak kérdésére. A kormány méltányos megoldásra készül, egy ideje folynak az egyeztetések, az ellenzék mégis meglehetősen agresszívan kezdett kampányolni ebben a témában. Elhazudják az elkötelezettségünket is.

– Amúgy emelik majd az említett díjakat?

– Az ősszel a parlamentben is napirendre kerül a kérdés, ahogy említettem, formálódnak a tervek. Méltányos, a lehetőségeket is figyelembe vevő emelésre lehet számítani.

– Ugyancsak szívtelenséggel vádolja az ellenzék a kormányt hajléktalanügyben, konkrétan az életvitelszerű közterületen tartózkodás alkotmányos tilalmának bevezetése miatt. Mit szól ehhez?

– Meg kell különböztetni a közterület rendjének és tisztaságának védelmét a hajléktalanellátástól. Évek óta húzódó problémáról van szó, meg kell oldani. Tudjuk, hogy nem elegendő a megszavazott tiltás. Nekünk, kereszténydemokratáknak feladatunk, hogy a történet szereplőiben meglássuk az embert. A már meglévő, egyébként egészen jól működő ellátórendszert, illetve a segítő szervezeteket kell még jobban támogatni, velük szorosan együttműködve. Differenciált megoldásokra van szükség. Nem felejthetjük el, hogy az OPNI bezárásával sok mentális problémával küzdő ember került utcára, szükség van az ő kezelésük intézményes megoldására.

– És a szabad vasárnap? Előveszik újra?

– A rendezett társadalomban érvényesülnie kell a szolidaritásnak. A visszavont intézkedéssel nem a vásárlókat akartuk piszkálni, hanem azt akartuk, hogy a százezres munkavállalói tömeg, amelynek tagjai leginkább az üzletláncoknál dolgoznak, kapjanak a családtagjaikkal közös pihenőnapot. Kétségtelen, ehhez a vásárlóknak kicsit le kellett adniuk a kényelmükből. Bízom benne, a magyar társadalomban előbb-utóbb megerősödik ez a fajta szolidaritás, s akkor megfogalmazódik az igény egy ilyen vagy hasonló szolidáris megoldásra.