A keresztény alapok meggyengültek a nyugati társadalmakban, ami ellen a saját identitás megerősítésével lehet tenni – mondja Harrach Péter. A KDNP frakcióvezetőjét a kereszténydemokrácia kilátásairól, a környezetvédelem és az abortuszszabályozás keresztény megítéléséről kérdezte a mandiner.hu.
Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakcióvezetője
Harrach Péter nyitotta meg a minapi, „75 éves a kereszténydemokrácia Magyarországon” című konferenciát. A KDNP országgyűlési frakcióvezetőjét a nyugati keresztény politika válságáról, az életvédelemről és a nemrég véget ért, Rómában tartott pán-amazóniai szinódusról is kérdezte a mandiner.hu.
A konferencián is elhangzott, hogy új kihívások elé állítja a kor a kereszténydemokrata politikát. Ez abból is látszik, hogy a nyugat-európai, nevükben kereszténydemokrata pártok – ékes példája ennek a CDU – még véletlenül sem folytatnak a hagyományaikhoz illő politikát. Milyen megújulás hozhatja el a nyugati, keresztény és konzervatív pártok visszatérését az alapokhoz?
Sajnos a probléma nem csak a nyugati elitnél jelentkezik, hanem a nyugati társadalomban is. Végbement egy változás, amiben a politikának persze volt szerepe például a politikai korrektség kultúrájának megteremtésével, vagy a nyílt társadalom elméletének terjesztésével, amelynek eredményeképpen a keresztény alapok meggyengültek ezekben a társadalmakban.
A házasság és a család intézményének, az egyházi és a nemzeti közösségek fontosságának tudata nem jelenik meg úgy, mint ahogy meg kellene jelennie. Tehát azok a keresztény alapok hiányoznak, amire aztán épülhetne a keresztény politika. A KDNP is arra a társadalmi bázisra épült annak idején, amit civil szervezetek fogtak össze.
Ezek akkor nagyon erőteljes, nagy taglétszámmal rendelkező és aktív szervezetek voltak, amelyek a nemzeti problémákat átérezve működtek. Kérdéses, hogy Nyugat-Európában mikor valósulhat meg újra egy hasonló bázis, ezt a negatív jelenségek pozitív hozadéka is előidézheti, például ha a migráció hátrányait megérzik, akkor a saját identitásuk megerősítésével tudnak egy párhuzamos társadalomban megerősödni és ez talán majd a politikában is megjelenik.
Elképzelhetőnek tartja, hogy ezt a megújhodást nem a hagyományos, nevükben a kereszténységet megjelenítő pártok hozzák el, hanem olyan, a szó pozitív értelmében populistának nevezett szervezetek, mint mondjuk a Salvini-féle Liga? Hiszen Matteo Salviniről köztudott, hogy nem szívesen mozdul ki sehova a rózsafüzére nélkül.
Nem a címke a fontos, hanem az elkötelezettség. Ez többféle lehet. Meg kell különböztetni a keresztény politikust és a keresztény kultúrát támogató politikust.
Mi az alapvető különbség a kettő között?
Keresztény politikus az, aki a magánéletében elkötelezett hívő, a közéletben pedig az egyházának társadalmi tanítását képviseli. A keresztény kultúrát képviselő politikus lehet, hogy a magánéletében nem gyakorló keresztény, viszont annak a politikai közösségnek a tagja, amely képviseli a hagyományos értékeket, és a keresztény ember- és társadalomképet. Ez a normális emberi magatartást jelenti, a teremtett világ rendjének megélését, tehát gyakorlatilag semmi különös nincs benne. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a liberálisok sajátosan értelmezik például az emberi jogokat, amikor valamelyiket kiragadják és abszolutizálják, vagy egy alcsoport kreált jogait emlegetik ahelyett, hogy az emberi jogok egyetemességét képviselnék.
Sokan kárhoztatják a keresztény alapú politikát, mondván, kevéssé tud reagálni a modern kor kihívásaira, például a klímavédelem kérdéskörére.
A keresztény tanítás része, hogy a teremtett világot védeni és tisztelni kell, ez két évezred óta így van, és ez emberi magatartást jelent. Ha minden ember így gondolkodna, akkor fel sem merülhetne a környezetszennyezés problémája. Tehát nem egy aktuális probléma ötletszerű megoldására van szükség, hanem alapmagatartásra.
A konferencia beszédeiben is felmerült a többségnek és az igazságosságnak a sajátos problematikája. Így, hogy az északír abortusztörvény kapcsán újra előtérbe került az életvédelem kérdése, lát arra esélyt a közeli vagy távoli jövőben, hogy a KDNP benyújt egy törvényjavaslatot a magyar szabályozás szigorítása érdekében?
Egy határozott életvédő törvény a magyar társadalom egészét és a Parlament többségét figyelembe véve, nem valósítható meg. Természetesen a véleményünk egyértelmű az élet védelméről – beleértve az eutanázia kérdéskörét is –,
de a lehetőségeink korlátozottak.
Azonban úgy érzem, hogy az anya döntési jogát – ami a törvényben szerepel – megfelelő információkkal tudjuk segíteni, konkrétan azzal, hogy tudomására juttatjuk, a magzata nem egy sejthalmaz, hanem élő ember, erre szolgál a szívhang meghallgatása is. Az érvényes törvény adta lehetőségeinket kell kihasználni és a közgondolkodást alakítani. Talán ez fontosabb is egy szigorú törvénynél, mert itt arról van szó, hogy bemutassuk, a magzati élet csodálatos dolog, ami nem csak védelmet, de tiszteletet is érdemel. A megfogant élet meg kell, hogy szülessen.
Mi a véleménye a minap lezárult amazóniai szinódus záródokumentumáról? Gondolok itt arra, hogy ezentúl kipróbált, házas férfiakat is felszentelhetnek, illetve a női diakonátus is felmerült, mint erősen javasolt lehetőség az amazóniai vidékeken. Milyen következményei lehetnek ennek a világegyházban?
Az a sajátos amazóniai társadalmi környezet és szellemiség, ami ezt életre hívta, fontos és tiszteletben tartandó szempont. A világ az előbb említett két gondolatra figyelt fel, de sok minden más is szóba került, szociális kérdésektől a lelkipásztori feladatokig. Kétségtelenül meglepő gondolat a női diakonátus bevezetése, a katolikus egyház hagyományában ez ismeretlen. Bár az is igaz, hogy a karitatív munkát végzők többsége nő. A házas férfiak felszentelésének igénye az adott térségben nyilván még erősebb, mint az egyház más régióiban. Ez nem teológiai, hanem egyházfegyelmi kérdés. Ha az ottani püspökök ezt szükségesnek tartják, tegyék. Ettől még nem borul fel a világ.
