– A napokban tett közzé egy videót a Facebook-oldalán arról, hogy a KDNP és a Fidesz képviselői megalakították az újonnan felálló Országgyűlés imacsoportját. Sokan tudják, hogy korábban is létezett Magyar Parlamenti Imacsoport, amelyet Vejkey Imre vezetett. Mi hívta életre korábban az imacsoportot, s mi indít a folytatásra?

– Nagyon-nagyon fontosnak tartjuk, hogy mi, akik hívő keresztények vagyunk, saját hitünkből fakadó közösségeket is létrehozzunk, akár a Parlamenten belül – függetlenül egyébként a párthovatartozástól –, azért, hogy a hitünket együtt tudjuk megélni a hazánk érdekében, és hogy képesek legyünk közösen imádkozni a hazánkért, és azért, hogy a Jóisten alkalmassá tegyen bennünket arra, hogy ezt az országot előre vigyük. És

ha tudunk együtt, közösen imádkozni, akkor utána ebből már fakadhat a következő lépés, hogy tudjunk közösen tenni a hazáért.

– Tehát pártállástól függetlenül mindenki számára nyitott ez az imacsoport. A Parlamentben dolgozó nem országgyűlési képviselők számára is az?

– Az a célom, hogy teljesen nyissuk ki a parlamenti imacsoportot, ne csak az országgyűlési képviselők számára, hanem mindazok számára is, akik közreműködnek az Országgyűlés munkájában, akiknek a munkájára támaszkodunk, akik segítenek nekünk, akik szakmai anyagokkal látnak el minket. Hiszen mi, országgyűlési képviselők nagyban támaszkodunk a szakértőink munkájára, és nagyon fontos, hogy a szakértőink is olyan attitűddel, olyan gondolkodásmóddal, olyan nyitott szívvel és lélekkel végezzék a munkájukat, ami lehetőséget biztosít arra, hogy összefogjunk lelkileg és szellemileg is az ország gyarapodásának javára.

– Hol, mikor, milyen időközönként találkozik az imacsoport?

– Arról a teremről, amely az előző ciklusban az imacsoport számára rendelkezésre állt, mint parlamenti imaterem, az Országgyűlés elnökasszonya úgy rendelkezett, hogy sajtóterem legyen. Az eddigi sajtótermet alakítják át imateremmé. Ehhez egy kis időre van szükség. Ezt természetesen kivárjuk, utána viszont rendszeres időközönként – a terveink szerint –, minden úgynevezett A héten, tehát plenáris héten kedden reggel, az ülés előtt tartanánk az imaösszejöveteleinket.

– Ezek inkább politikai vagy inkább magánélethez kötődő találkozások?

– Én nem hiszek abban, hogy a hit magánügy volna. Főleg nem a keresztény hit. Úgy gondolom, hogy a keresztény hit nagyon komoly közösségi dimenzióval rendelkezik. A közösség felé szóló missziónk van, ennélfogva a hitünk megélése önmagában közösségi és így közügy. A képviselői munkámban is közügyként tekintek a hitem gyakorlására, arról nem is beszélve, hogy Magyarország egy keresztény kultúrájú ország; ezt még a Tisza Párt is belátta, amikor visszavonta azt a kezdeményezését, hogy kivegye az alkotmányból a keresztény kultúrára történő hivatkozást és annak az állami védelmi kötelezettségét. Gyakorlatilag

meghajolt a Tisza Párt a KDNP azon petíciója előtt, amit két nap alatt negyvenezren támogattak a keresztény kultúra megőrzése érdekében. Ebből is látszik, hogy vallásgyakorlástól függetlenül a keresztény kultúra beleivódott a hétköznapjainkba és az emberek gondolkodásába.

Ez nagyon helyes. Következésképpen a keresztény kultúra alapját képező keresztény hitünk gyakorlása annál inkább közügy, és annál inkább fontos, hogy a törvényhozói munkánkban is tanúságot tudjunk tenni a keresztény értékeinkről. Minél többen tesszük, annál nagyobb az esély arra, hogy ezen a pályán, a keresztény kultúra pályáján marad Magyarország. Ez a mi célunk, kereszténydemokrataként kiváltképp.