Soltész Miklós hozzátette;

egy népcsoportot büntetni, mert anyanyelve azonos a megszállókéval, az alávaló és teljességgel elfogadhatatlan.

 

Az államtitkár felidézte, 1941-ben közel félmillió honfitársunk vallotta meg a német nemzetiséghez tartozását, addig az 1949-ben tartott népszámláláskor már csak 2600-an merték ezt vállalni.

Ritter Imre német nemzetiségi képviselő, az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottságának elnöke köszöntőjében németül és magyarul foglalta össze azokat az eseményeket, melyek után az Országgyűlés 2012-ben január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánította.

„Előre kell néznünk, hogy a magyarországi németség újra virágozhasson” – mondta a képviselő, aki szerint ennek egyik jele, hogy a német nemzetiség 72 oktatási és nevelési intézményt tart fent, ahol csaknem 15 ezer fiatalt oktatnak.

Ritter Imre szólt arról is, hogy a kormány a nemzetiségi oktatásban résztvevő pedagógusoknak jelentősen emelte pótlékát, továbbá ösztöndíjprogramot is kidolgoztak. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata csaknem 500 fiatallal kötött szerződést 2020 szeptemberéig.

A környei katolikus templomban Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök celebrált misét, majd a megemlékezők megkoszorúzták a kitelepítettek emlékművét, mely egy sínszálon nyugvó vagonkerék, mellette egy bőrönd áll.

Környéről 101 családot kényszerítettek csekély ellátással zárt teherkocsikba és szállítottak Németországba.

A kollektív bűnösségre hivatkozva 1946 és 1948 között csaknem kétszázezer német nemzetiségű magyar állampolgár vált jogfosztottá és kényszerült hazája elhagyására. A magyarországi németek nyugatra telepítése 1946. január 19-én a budaörsi németeket szállító szerelvény elindításával kezdődött.