„Európa sorsfordító pillanatok előtt áll. Ha a bevándorlás kihívására rossz válaszokat adunk, soha nem fogjuk tudni jóvátenni. Itt Európa léte vagy nem léte a kérdés. Mert Európa annyiban Európa, amennyiben nemcsak egy semleges földrajzi fogalom, hanem szellemi valóság is. Amennyiben pedig szellemi valóság, annyiban a zsidó-keresztény civilizációt jelenti. Ez az európai civilizáció, amely most végveszélyben van, két ok miatt. 

Az egyik egy külső ok: az iszlám invázió. Szeretném hangsúlyozni, hogy én egy nagy civilizációnak, egy nagy világvallásnak tartom az iszlámot. De ez nem változtat azon, amit a Biblia úgy mond, hogy „mindenki a saját fügefája alatt.” Tehát az európai civilizációnak nem része az iszlám. Következésképpen: ha iszlám tömegek özönlenek Európába, figyelembe véve a családegyesítést, a demográfiai trendeket, azt, hogy az iszlám nem akar nemhogy asszimilálódni, de még integrálódni sem az európai civilizációba – mindez azt jelenti, hogy nagyon hamar kisebbségbe kerülhetünk a saját kontinensünkön. Először párhuzamos társadalmak alakulnak ki, majd végül mi magunk is a saría árnyékában élhetünk. Úgy gondolom, hogy ez az utolsó pillanat, amikor ezt a folyamatot még meg lehet állítani, sőt szerintem vannak olyanok, akik már elvesztek – megkockáztatom, hogy ez az utolsó francia generáció, amely Franciaországban még francia életet élhet…

               A második ok: abban, hogy az iszlám úgy hatol be Európába, mint kés a vajba, vastagon benne van a jakobinus, kommunista, ’68-as egyházellenesség is, amely évszázadok óta tudatosan próbálta elfojtani, száműzni Európa keresztény identitását. Ez a folyamat az utóbbi évtizedben brutálisan felerősödött. Ezért van, hogy az iszlám nem a zsidó-keresztény civilizáció ellenállásával találkozik, hanem egy vákuummal. A keresztény civilizációt az EU döntéshozói belülről relativizálták, mállasztották szét. Ráadásul olyan devianciákat erőltettek Európára, amelyeknek következménye például a családellenesség, hogy nem születik elég gyerek. És ennek következménye a drogliberalizáció, a házasság relativizálása is, amely az iszlám megvetését joggal váltja ki.

                   Ahhoz, hogy ezzel szemben védekezni tudjunk, először a saját keresztény civilizációnk önbecsülését és büszkeségét kell feléleszteni! Itt nagyon fontos látni, hogy a keresztény civilizációt a keresztény hit és vallás hozta létre, de ennek a civilizációnak tagjai azok is, akik nem templomba járó emberek. Ez tehát nem egy szoros értelemben vett vallási kérdés Isten és az én személyes kapcsolatom tekintetében (persze jó, ha van ilyen). A keresztény civilizáció azoknak is lételeme, akik a valódi európai identitás hívei. Ezért itt valójában európai önvédelemről van szó…

A kis, 10 milliós Magyarország a határain meg tudta állítani ezt az inváziót. A V4-ekkel együttműködve egy megkerülhetetlen európai tényező lett, ellentmondva a brüsszeli diktátumoknak. Azoknak, akik azt mondták, hogy a migrációt úgyse lehet megállítani, sőt igazából nem is kell, végül is jó dolog, mert minek ide kereszténység, minek ide nemzetállamok! Ebben a kérdésben lassan Európában is egyre nagyobb egységfront látszik kialakulni. Velünk tart már Ausztria, az olasz választások pedig fekete-fehéren megmutatták, hogy az olaszok nagy része sem akar bevándorlóország lenni, nem akarja feladni az olasz életstílust, a keresztény civilizációját.

Ez szerintem ma egy olyan éledő erő, hogy elgondolkodnak a német és a francia polgárok is, hogy ha Magyarországon meg tudták állítani a bevándorlást, és nem lesznek bevándorlóország, akkor talán nekik is van még esélyük más utat választani. És azért támadnak minket az EU vezetői minden fórumon, mindenféle hazugságokkal, mert be akarják bizonyítani, hogy nem lehet megállítani a migrációt – ezért akarják tönkretenni Magyarországot, és megdönteni a magyar kormányt!”