Nemzetpolitikai forradalomról, Brüsszel dühéről és Vona aposztáziájáról. A GONDOLA exkluzív interjúja Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettessel, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével.
Felkaptam a fejem, amikor előadásában azt mondta, hogy a nemzetpolitikai forradalom az időjárás-jelentésben is megvalósult.
Így van. Persze történelmi tett – ami személyes életcélom – a honosítás, egymillió új magyar állampolgár; az identitás erősítés – ezer magyar kárpát-medencei óvodától a Sapientia erdélyi egyetemig –, megtízszereztük a támogatás összegét; és a gazdaságfejlesztés az egész Kárpát-medencében; - de ennek az élet minden területén meg kell jelennie.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke
Az apróságok fontosabbak, mint gondolnánk: például hogy ne csak az legyen az időjárás-jelentésben, hogy milyen az idő Budapesten és Szegeden, hanem pontosan ugyanúgy, hogy milyen Kolozsváron és Kassán. És ugyanúgy legyen a sporthírekben az, hogy jégkorongban mit játszott a Csíkszereda, vagy fociban a Dunaszerdahely, mint az, hogy mit játszott a Fradi. Ezt nevezem én össznemzeti paradigmának.
Kiemelne még valami újdonságot?
Például az Operaház Kárpát-medencei körútját. Mivel úgyis teljes tatarozása folyik az Operaháznak, megbeszéltem Ókovács Szilveszterrel, hogy – kerül amibe kerül – grandiózus turnékat tartunk Beregszásztól Sepsiszentgyörgyig, ingyenesen, mint az Anyaország ajándékát a külhoni magyarságnak. Katartikus így és ott Erkel Hunyadija! A lélegzetem is elállt attól az erőtől, ahogy a kamionkonvoj végigdübörgött Erdély útjain.
Csodálom, hogy ezt le tudták tolni az utódállamok torkán… Migránspolitikájuk viszont Brüsszel torkán akadt…
Nem a brüsszeli bürokratáknak kell megfelelnünk, hanem a magyarságnak! Történelmünk során hány millió magyar áldozta az életét azért, hogy Magyarország magyar ország maradjon! A franciáktól a németekig, ha akarnak, legyenek, de mi nem leszünk kevert népességű és kultúrájú bevándorlóország, ráadásul a dzsihadista terror fenyegetettségében. 150 év iszlám hódoltság elég volt…
Ez a brüsszeliek szerint nacionalizmus. Önöknek pedig vállalniuk kellene a biztonsági kockázatokat is. Mert a jó emberek befogadók.
Timmermans úr annyira jó ember, hogy vállalja a kockázatot, hogy felrobbantsák a mi gyerekeinket. Avramopulosz úr annyira jó ember, hogy vállalja annak kockázatát, hogy a mi lányainkat megerőszakolják. Juncker úr annyira jó ember, hogy vállalja, hogy mi vértanúk legyünk. Mindenki vállalhatja a vértanúságot, de csak a maga nevében. Én nem mondhatom azt, hogy én bátran vállalom, hogy szerkesztőasszonyt megerőszakolják, fényképész úr torkát pedig elvágják lelkes dzsihadisták. Itt is bölcs dolog szem előtt tartani a klasszikus katolikus tanítást az állapotbeli kötelességről. Ez koncentrikus körökként írható le: elsődleges konkrét felelősségem a családomért van, aztán a nemzetemért, és legeslegvégül – úgy általában – az emberiségért.
Ezzel a politikával nem csoda, hogy magukra vonták – a multikulturalizmust és a migrációt jó dolognak tartó – Brüsszel dühét és bosszúját és most szankciókkal fenyegetik Lengyelországot és Magyarországot.
Amiből persze semmi sem lesz, mert lengyel barátainkkal vétózunk egymás védelmében. Különösen jól esett, amikor még nyár előtt bejelentettem a magyar vétót Lengyelország mellett és Brüsszellel szemben!
Nem csak Brüsszelben, de az itthoni ellenzék is támadja Önöket, beleértve a Jobbikot is.
1919-től Rákosin és ’56 november 4-én át mostanáig mindig is hajlamosak voltak a hazaárulásra. Az újdonság a Jobbik árulása. Ahogy a Magyar Gárdától a Spinoza-házig, Budaházytól Heller Ágnesig jutottak. A mai Jobbik két árulás eredője: egy alkoholista oligarcha – Simicska Lajos – beteges bosszúja és Vona Gábor aposztáziája.
Hittagadás?
Tételmondata, hogy „az iszlám az emberiség utolsó reménye”. Az emberiség reménye Jézus Krisztus. Ez a tételmondat keresztény szempontból: aposztázia. De ugyanez igaz politikai értelemben is. Azt mondta: „én adtam a Jobbik lelkét, én vettem el”. A lélekgyilkosság politikai aposztázia. Persze Vona Gábor nem más, mint egy jelentéktelen lábjegyzet napjaink politikatörténetében, amiként Sargentinire ugyanúgy nem fognak emlékezni pár év múlva, mint ahogy alig emlékszik már valaki Tavaresre.
De mi politikatörténeti csodaként harmadszor győztünk egymás után parlamenti választáson kétharmaddal; valóban maradandó történelmi tettként megcselekedtük a nemzet közjogi egyesítését és megvédtük hazánkat; és az európai nemzetek identitása, szuverenitása, és a keresztény civilizáció védelmében – a józan ész és az önvédelem jegyében – felráztuk és most már tematizáljuk az európai politikát!
