Semjén Zsolt: A kormány jól döntött, hogy történelmi emlékhellyé nyilvánította az egykori Irinyi-kúriát

Történelmi emlékhellyé avatták az egyházi iskolák államosítása elleni 1948-as tiltakozás helyszínét, a polgármesteri hivatal épületét kedden a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pócspetriben.

Semjén Zsolt (KDNP), nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes beszédet mond az egyházi iskolák államosítása elleni 1948-as tiltakozás helyszínének, a pócspetri polgármesteri hivatal épületének történelmi emlékhellyé avatásán 2019. szeptember 17-én. (KDNP fotó: Váli Miklós)

Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Semjén Zsolt (KDNP), nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes, Palánki Ferenc Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Tamás György polgármester (b-j) érkezik az egyházi iskolák államosítása elleni 1948-as tiltakozás helyszínének, a pócspetri polgármesteri hivatal épületének történelmi emlékhellyé avatására 2019. szeptember 17-én. (MTI fotó: Balázs Attila)

Semjén ZsoltSemjén Zsolt (KDNP), nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes az egyházi iskolák államosítása elleni 1948-as tiltakozás helyszínének, a pócspetri polgármesteri hivatal épületének történelmi emlékhellyé avatásán 2019. szeptember 17-én. (KDNP fotó: Váli Miklós)

Az emlékhelyet jelölő sztélé leleplezési ünnepségen Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes a hetvenegy évvel ezelőtt a felekezeti iskoláiért harcoló, majd a kommunista megtorlást elszenvedő falu lakosai történetét felidézve azt mondta, a község nagyon rászolgált erre a kitüntető címre, nemcsak a cselekvéssel, hanem a mártíromságával is.

Semjén Zsolt
    
Az egyházi iskolák államosítása elleni 1948-as tiltakozás helyszínének, a pócspetri polgármesteri hivatal épületének történelmi emlékhellyé avatása 2019. szeptember 17-én. (KDNP fotó: Váli Miklós)

Pócspetri népe belerokkant az igazságtalanságba, majd a megaláztatásba, a megfélemlítésekbe és az évtizedekig tartó kiközösítésbe, ez az elismerés azonban az áldozatoknak és rokonaiknak „egy igazságtétel, egy kései, utólagos köszönet" - fogalmazott Semjén Zsolt.

Semjén Zsolt
    
Semjén Zsolt (KDNP), nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes (b2) az egyházi iskolák államosítása elleni 1948-as tiltakozás helyszínének, a pócspetri polgármesteri hivatal épületének történelmi emlékhellyé avatásán 2019. szeptember 17-én. (KDNP fotó: Váli Miklós)

A kereszténydemokrata politikus arról beszélt, a magyar kormány jól döntött, hogy a Nemzeti Örökség Intézetének és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság felterjesztése alapján történelmi emlékhellyé nyilvánította az egykori Irinyi-kúriát. Ezzel örömet és büszkeséget szerzett a helyieknek és az innen elvándoroltaknak, de ez a gesztus a katolikusoknak is különösen fontos, mert az 1948-as események az egész magyar katolikus egyházat súlyosan érintették - hangoztatta.

Semjén Zsolt
    
Sztélé: az egyházi iskolák államosítása elleni 1948-as tiltakozás helyszínének, a pócspetri polgármesteri hivatal épületének történelmi emlékhellyé avatása 2019. szeptember 17-én. (KDNP fotó: Váli Miklós)

A sztélét Semjén Zsolt, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, Seszták Oszkár (Fidesz-KDNP) megyei közgyűlési elnök, Simon Miklós fideszes országgyűlési képviselő és Tamás György, Pócspetri független polgármestere leplezte le.

Semjén ZsoltSzocska Ábel bazilita szerzetes, nyíregyházi megyéspüspök, Palánki Ferenc Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Semjén Zsolt (KDNP), nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója, Tamás György polgármester és Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke (b-j) az egyházi iskolák államosítása elleni 1948-as tiltakozás helyszínének, a pócspetri polgármesteri hivatal épületének történelmi emlékhellyé avatásán 2019. szeptember 17-én. (MTI fotó: Balázs Attila)

A Máriapócshoz közeli Pócspetri lakosai 1948. június 3-án este a plébános felhívására az esti litánia után a helyi iskola védelmében a községháza elé vonultak, ahol a képviselő-testület az egyházi iskola megszüntetéséről tárgyalt. Néhányan megkíséreltek bejutni az ülésre, amit két rendőr próbált megakadályozni. A dulakodásban egy riasztólövés is eldördült, majd Takács Gábor őrvezető csőre töltött puskája a lépcsőhöz ütődve elsült, és a golyó halálra sebezte a rendőrt.

Senjén Zsolt
    
Az egyházi iskolák államosítása elleni 1948-as tiltakozás helyszínének, a pócspetri polgármesteri hivatal épületének történelmi emlékhellyé avatása 2019. szeptember 17-én. (KDNP fotó: Váli Miklós)

A községet megszállta az ÁVO, kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon szinte minden helybélit bántalmaztak, hárman közülük később belehaltak a verésbe. Királyfalvi Miklóst, a község segédjegyzőjét pár nappal később kivégezték, Asztalos János plébánost halálra ítélték, de az ítéletet másodfokon életfogytiglani börtönre enyhítették. A hatalom még tizennyolc embert ítélt különböző vádakkal szabadságvesztésre, de lényegében az egész falut meghurcolták. A történtek miatt Pócspetrin a rendszerváltásig rajta maradt a „rendőrgyilkos" bélyeg.

Semjén ZsoltAz egyházi iskolák államosítása elleni 1948-as tiltakozás helyszínének, a pócspetri polgármesteri hivatal épületének történelmi emlékhellyé avatása 2019. szeptember 17-én. (KDNP fotó: Váli Miklós)

A pócspetri eseményekről Ember Judit rendező 1983-ban dokumentumfilmet készített, amelyet akkor betiltottak, az alkotást először 1989-ben láthatta a közönség. A rendszerváltás idején, 1990. január 17-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, Asztalos Jánost és Királyfalvi Miklóst a vád alól felmentette, és hatályon kívül helyezte négy másik vádlott ítéletét is. 1993. december 20-án a Fővárosi Bíróság perújítási tárgyalás alapján bűncselekmény hiányában újabb két vádlottat mentett fel.
    
Királyfalvi Miklós újratemetési szertartását 2017 júliusában tartották meg a község temetőjében; a segédjegyző hamvait korábbi nyughelyéről, Rákoskeresztúrról kihantolták, és Pócspetriben helyezték örök nyugalomra.

Semjén Zsolt beszéde – Pócspetri történelmi emlékhely–sztélé avatás

2019. szeptember 17.

Excellenciás Püspök Úr, Főtisztelendő Plébános Úr, Polgármester Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ünnep genezise mindig emlékezés.

A mai ünnepen azért jöttünk ide, hogy felavassuk azt a sztélét, amely jelzi, hogy az egykori Irinyi-kúria épülete, Pócspetri községháza, magyar történelmi emlékhely lett. A Nemzeti Örökség Intézete, valamint a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság felterjesztésére a magyar kormány jól döntött, hogy ez a kis szabolcsi falu magyar történelmi emlékhely legyen. Örömet és büszkeséget szerezve az ittenieknek és az innen elvándoroltaknak. De nekünk, katolikusoknak különösen is fontos. Hiszen az ezt kiváltó, hetvenegy évvel ezelőtti esemény az egész magyar katolikus egyházat súlyosan érintette.

A történelem nem csupán tudomány, ahol régészek, levéltárosok és történészek különböző kutatómunkákat végeznek. A történelem maga az élet, az emberi lét – secula seculorum – hömpölygő folyama, s minden, ami volt, ami megtörtént, valóság volt, az egykori jelen valósága.

Tegyük fel a kérdést: mit tett ez a kis szabolcsi falu, hogy kiérdemelte a történelmi emlékhely megtisztelő rangot? Tett érte valami világrengetőt? Mielőtt gyorsan és elhamarkodottan válaszolnánk, forduljunk a csodálatos és egyedi magyar nyelvhez, a magyar nyelvtanhoz. Már kisiskolás korunkban megtanultuk, hogy az ige cselekvést, történést és létezést fejez ki. És akkor, az iskolában azt hittük, hogy ez csak a grammatika szabálya. De valójában ez az élet minden részére kiterjedő igazság. Cselekszünk-e, vagy megtörténnek velünk a dolgok.

Mit tett tehát Pócspetri? A falu apraja-nagyja oda mert menni a községháza elé, hogy tiltakozzon az iskola államosítsa ellen. Az összes többi már történés és következmény.

A kivezényelt rendőrök egyikének elsült a fegyvere. Idézzük a korabeli sajtót: „Pócspetri községháza előtt a fekete reakció uszítására meggyilkolták Takács Gábor rendőr alhadnagyot. Az uszító pap, aki a véres eseményt előkészítette, megszökött, a szalmakazalban találtak rá. A gyilkos bűntársai még a távbeszélő drótot is elvágták. A demokrácia ökle lesújt a nép ellenségeire, akik még gyilkosságtól sem rettennek vissza, a fekete reakció sötét céljainak szolgálatában” – harsogta a Filmhíradó a következő napokban.

Kevéssé ismert Márai Sándor ide vonatkozó naplóbejegyzése: „A katolikus egyháztól most nyilatkozatot kívánnak, melyben helyesli a köztársaság intézményét, a földreformot, a gyáripar és az egyházi iskolák államosítását… Ugyanilyen joggal követelhettek volna lelkes hűségnyilatkozatot a földbirtokosoktól a pillanatban, amikor elvették földjüket, a gyártulajdonosoktól, amikor kisétáltatták őket gyáraikból. Az egyháztól sem lehet kívánni, hogy lelkes hűségnyilatkozattal ünnepelje a rezsimet a pillanatban, amikor nem adnak neki sajtót, elveszik a birtokait és megfosztják iskoláitól. Az egyház legfeljebb elviselheti mindezt.

De mi történt valójában? Takács Gábor rendőr, hogy a tömeget visszatartsa, riasztólövést adott le a levegőbe – áll az állambiztonság egyik első jelentésében. „A tömeg izgalma és ordítása ekkorra tetőfokára hágott. Ez a tömegizgalom a felzaklatott Királyfalvi Miklósra, a jegyzőre is rátapadt, aki észrevette, hogy Takács Gábor fegyverét csőre tölti, és azt a tömeg felé védekezőleg lövésre készen tartja. Nekiugrott nevezett rendőrnek, és mivel azt mások is szorongatták, annak kezéből hatalmas rántással kitépte a fegyvert”, majd – a hivatalossá tett verzió szerint – 70 centiméterről szíven lőtte a rendőrt. Hogy hogyan halt meg pontosan a kivezényelt Takács alhadnagy, azóta is vitatott. Eleinte még dulakodásról szóltak, az ítéletben azonban már szándékos emberölésről.

A rendszerváltoztatás utáni kutatásokból azonban az derül ki, hogy a legnagyobb valószínűséggel a rendőr véletlenül saját magát lőtte le, tehát baleset történt.

Van még egy másik forrásunk is, és van még egy szereplője az eseményeknek. Asztalos János kanonok, pápai káplán 1945-ben lett Pócspetri plébánosa. 1948-ban a kommunista hatalom vallásüldözésének egyik eleme volt az egyházi iskolák államosítása, és már akkor elkezdték üldözni az államosítás ellen tiltakozó Mindszenty József hercegprímást. Pócspetriben Asztalos János plébános kezdeményezésére június 3-án nagygyűlésen tiltakoztak a hívők az iskola államosítása ellen.

A kivezényelt két rendőr egyikének kezében elsült a kibiztosított fegyver, és a golyó a saját testébe fúródott. Alig nyolc nappal a véres események után koncepciós perben a budapesti statáriális bíróság Asztalos János atyát mint felbujtót, és Királyfalvi Miklóst, a falu jegyzőjét halálra ítélte. Az utóbbin a halálos ítéletet végre is hajtották, míg a plébános ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták. Nyolc évet ült börtönben, a legkegyetlenebb kínzásoknak vetették alá, és egyszerre szabadult Mindszenty Józseffel.

Királyfalvi Miklós a végtisztességet csak 2017-ben kapta meg. Isten áldja ezt a derék jegyzőt, az idő, ha lassan is, de igazságot szolgáltat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Íme hát a válasz a kérdésünkre. Pócspetri nagyon is rászolgált a történelmi emlékhely kitüntető címre. Nemcsak a cselekvéssel, hanem a mártíromság sorsával is. Az esemény után ugyanis hónapokig üldözték a falu lakosságát, gumibotos kihallgatásokkal. Véres és kegyetlen bosszú állt a koncepciós eljárások hátterében. Pócspetri népe pedig belerokkant a megfélemlítésekbe, évtizedekig kiközösített falu volt.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Méltó tehát, hogy mindannyian elismerjük a mártíromságot, az igazságtalanul elszenvedett meghurcoltatást. Pócspetri lakossága méltó az elismerésre. Az egykori szenvedők nagy része már nem él. Nekik a megaláztatás jutott, de ma is élő rokonaik könnyezve érezhetnek most némi igazságtételt.

Mert ez az elismerés, a történelmi emlékhely cím nem más, mint igazságtétel. Kései, utólagos köszönet.

Köszönöm, hogy meghallgattak!