Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején egész Magyarország megmozdult, és a túlerővel szemben kitartott a végsőkig. A nemzet sorsát alakító államférfiak mellett mindenki, aki segítette az elnyomók elleni küzdelmet - akár a legapróbb módon is -, hős volt. A bátorság és a haza szeretete ott izzott a szívükben.

Hétköznapi hősök voltak ők, de akár a legnagyobb áldozatra is képesek a hazájukért. Több mint másfél évszázada egy nemzet küzdött a jövőjéért, egy szabad Magyarországért. 1848 öröksége minden magyarban ott él. Azóta is számtalanszor megharcoltunk a függetlenségünkért, néha nagyon nagy áldozatok árán.

Történelmünk során időről időre meg kellett tanulnunk, a szuverenitásunkat könnyű elveszíteni, de nagyon nehéz visszaszerezni.

A 21. század csatáit már legtöbbször a nemzetközi politika színterén vívják. A diplomáciai harcmezőn mindig lesznek olyan érdekcsoportok, melyek Magyarország szuverenitása ellen munkálkodnak és a nemzeti érdek köntösét magukra öltve próbálnak a magyar emberek szívébe férkőzni. A felvett álarc azonban hamar lepereg a hamis hősökről, mert az igazi hazaszeretet belülről fakad, az nem idegen hatalmak szolgálata.

A történelem emlékezet is, identitásunk meghatározó része. Nemzetünk nagyjai tértől és időtől függetlenül, jelzőfényként mutatnak utat ma is számunkra. A lángot azonban nekünk kell életben tartani, s amíg ez sikerül, mindig felnőnek újabb nemzedékek, akik kiállnak Magyarország jövőjének záloga, a szabadság mellett.

Dr. Simicskó István
a KDNP frakcióvezetője