Simicskó István, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője (Fotó: Mandiner)

A nyár fontos történése volt, hogy Orbán Viktor és a kormány megmérette magát a brüsszeli páston. Az ellenzék és a Fidesz is a saját szájíze szerint értelmezte aztán a miniszterelnök szereplését. Ön mit gondol, megtérült a brüsszeli út?

Meggyőződésem, hogy a miniszterelnök úr maradéktalanul képviselni tudta a magyar országgyűléstől kapott kétharmados felhatalmazást, sőt, a tervezettekhez képest plusz hárommilliárd euróval térhetett haza. Ez nyugodt szívvel nevezhető történelmi sikernek. Álláspontunk volt, hogy ha már 750 milliárdos hitelt szeretne felvenni az Unió, akkor tegye átgondoltan, igazságosan. Hozzáteszem, Magyarország felelős gazdálkodásának tükrében nem lett volna szükség erre a mentőcsomagra. Az általunk támasztott kritériumok mindegyike teljesült Brüsszelben: ilyen volt az igazságos elosztás elve, aztán az is, hogy

ne kössék politikai zsaroláshoz a támogatások kifizetését,

vagyis ne a jogállamiságra vonatkozó alaptalan támadásoktól függjön ez, illetve megőrizhessük az önálló bevándorláspolitikánkat. Végül feltételül támasztottuk a gazdaság újraindíthatóságát is. Természetesen üdvös lett volna, ha ebben a küzdelemben a baloldal támogatására is számíthatunk, mégiscsak nemzeti ügyről volt szó. Ez azonban megint nem valósult meg.

Miért ilyen fontos még mindig a bevándorláspolitika napirenden tartása? A 2015-ös tetőzés óta jelentősen visszaesett a menekülthullám intenzitása.

Ez egy időzített demográfiai bomba, a harmadik világ országainak népessége folyamatosan növekszik, és a jövőben is számítani lehet arra, hogy újabb milliók kelnek útra a válságövezetekből. A menekültáradat alapvetően írhatja át Európa kultúráját, és a keresztény civilizáció egészét. Fejlődéstörténeti tanulság, hogy minden birodalmat a belső széthúzás és a külső invázió dönt meg, így nekünk kötelességünk az európai kultúra és a keresztény értékvilág megőrzése a következő nemzedékek számára. Ami pedig a migrációs válságot illeti: mindig is azt vallottuk, hogy oda kell vinni a segítséget, ahol a krízis keletkezik, nem pedig azt Európába importálni.

Kontinensünk nem olyan erős, hogy európai és nemzeti értékeit megvédelmezhesse, amennyiben a korlátlan és ellenőrizetlen bevándorlási hullám eléri.

Van egyáltalán még legitimitása a nemzetállamokban való gondolkodásnak? A globalizációs folyamatok elmossák a nemzeti határokat.

Csak a nemzetállamokban való gondolkodásnak van létjoga. Az Európai Unió akkor lesz erős, ha erős nemzetállamok alkotják. A közösségben létezés pedig emberi alapérzés, és ezt a család, illetve tágabban a nemzet keretében lehet megélni.

Az elmúlt hónapok a BLM-mozgalom térnyeréséről is szóltak. Hogy látja, Magyarországon mennyire aktuálisak a tengerentúlról induló, majd Nyugat-Európán is végigsöprő progresszió követelései? 

Érdemes észrevenni, hogy a BLM-mozgalom és ennek nyomán kitörő zavargások egy politikai motivációval zajló eseménysorként értelmezhetőek, amelyek az amerikai elnökválasztási harchoz kapcsolódnak. Felelős politikusként el kell ítélnünk a lázongást, az anarchiát, a zűrzavart, az utcai harcokat. Ráadásul a koronavírus-járvány okozta krízisben inkább az összefogást érdemes erősíteni, nem pedig az abszurd, szobordöntögető ideológiai csatározásoknak terepet adni. Bízom benne, hogy Magyarországon a normalitás lesz az úr ebben a kérdésben is, a kormány minden erejével ezen lesz.

Hogy élt a kormány a Covid-járvány alatt a rendkívüli felhatalmazással? A nagyobb halálozási hullám elkerült minket, de számos hír szólt a túlzott mennyiségben beszerzett lélegeztetőgépekről és a felesleges ágyfelszabadításról.

A magyar kormány a leggyorsabbak között volt a védelmi intézkedések bevezetésénél, ezért sikerült a fertőzöttségi és a halálozási arányt is rendkívül alacsonyan tartani – európai és világviszonylatban is. A járvány kezelésében az Operatív Törzs intézkedésein túl szükség volt az oktatás és az egészségügy szerepelőinek megfeszített munkájára is, ezért nagy köszönet jár nekik. Ahogy egyébként az állampolgárok többségének is, akik fegyelmezetten vállalták a korlátozásokat és a karanténhelyzettel járó lemondásokat. A lélegeztetőgépekre és az ágyfelszabadításra visszatérve: egyetlen ország sem volt felkészülve a járványra, nem tudhattuk annak mértékét és pusztítását, így a legrosszabbra készülve kellett feltölteni a készleteket.

A jövőben magyar gyártmányú lélegeztetőgépekre és védőfelszerelésre van szükség,

hogy ne csak a világpiactól függjünk a kritikus helyzetekben. Nem lehet ugyanis pontosan előrejelezni a járvány második hullámát és a hatékony védőoltás kifejlesztésének idejét sem.

Komoly bírálat érte a kormányt amiatt is, hogy a rendvédelmi szervek túlzott szerepvállalása jellemezte a járvány kezelését. Valóban szükséges volt biztonsági kérdéssé formálni az egészségügyi válsághelyzetet?

Kezdjük azzal, hogy sarkalatos törvények szabályozzák a válsághelyzetben a felelősségi köröket, így a katonaság és a katasztrófavédelmi szervek működését is. Ám ha gyakorlati szempontból közelítenünk: a válsághelyzetekben az állampolgárok a kormánytól, az állami szervektől, végrehajtó hatalomtól várják el a civil lakosság védelmezését, a közrend és a normális napi élet feltételeinek biztosítását. Az Operatív Törzsben is ezek a szempontokat jelenítették meg a rendvédelmi szervek képviselői. Az elmondható, hogy Magyarország jelesre vizsgázott az első hullám elleni harcban.

Ha már honvédség: az ön minisztersége idején indult el a kadétképzés. Mi szükség van a honvédelmi nevelésre ma, amikor Magyarország egy szilárd katonai szövetségi rendszer része?

Még honvédelmi miniszterként, néhány kollégámmal közösen dolgoztuk ki a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderő-fejlesztési Program megvalósításának lépéseit, amit a magyar honvédség korábbi, szocialistáktól örökölt állapotán túl a hadviselés megváltozott technikái is indokoltak. Új kompetenciákra van szükség, hogy alkalmazkodjuk a digitális kor kihívásaihoz, a kiberháborús időszakhoz. Azt látjuk, hogy a világháló révén, a digitális forradalom korában a nyílt társadalmak kiszolgáltatottá válnak, az egyén felelőssége pedig megnő. Mi az oktatás-nevelés során tudjuk kialakítani azokat a képességeket és értékszemléletet, amik révén a fiatalok felelős állampolgárként léphetnek a felnőttkorba. Ilyen átadandó értékek közé tartozik a hazaszeretet, a hagyományok tisztelete vagy a közösségi lét fontossága.

Gyökereket és szárnyakat adunk a gyerekeknek, ahogy ezt Goethe is vallotta.

A magyar honvédség korábban sohasem tapasztalt, 780 milliárdos költségvetésből gazdálkodhat jövőre, azonban lényeges, hogy ne csak anyagi értelemben becsüljük meg a katonákat, hanem feladatunk a szellemiség megerősítése, a belső tűz felélesztése és táplálása. Fontos a technikai eszköztár megújítása, de mindig első a humánerőforrás, az ember, a katona, mert minden emberi közösség igazi ereje, a szellemiségében rejlik.

Nemrég lett a KDNP frakcióvezetője. Milyen feladata és létjoga van a pártnak a Fidesz mellett?

A KDNP a legrégebbi történelmi gyökerekkel rendelkező párt, amely történelmi folytonosságot képvisel. Az Unió alapjait is kereszténydemokrata politikusok rakták le, az európai népek együttműködését keresztény alapokon képzelték el. Ezt a szellemiséget viszi tovább pártunk. A Fidesz sokat köszönhet nekünk, ahogy mi is a Fidesznek, hosszú évekre visszanyúló, eredményes együttműködésünk egyedülállónak mondható a rendszerváltás utáni politikatörténetben. Frakcióvezetőként először minden képviselővel egyeztetek az előttünk álló feladatokról. Célunk megerősíteni a saját karakterünket. Sok munka áll előttünk a ciklus második felében is, amit egy ilyen összetartó közösségben öröm végezni.