A Fraknói Vilmos-díjjal kitüntetettek azt a tevékenységet folytatják, amit az egyházak a múltban végeztek a tudomány, a kultúra területén azokban a műhelyekben, amiből a mai tudományos élet fakad – mondta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, a KDNP politikusa az elismerések keddi budapesti átadásán.
Soltész Miklós a díjakat Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, nemzetiségpolitikáért, egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős miniszter, miniszterelnök-helyettes nevében adta át. Soltész Miklós a kitüntetetteket méltatva köszönetet mondott kimagasló elkötelezettségükért, lelkiismeretes szakmai munkájukért.
Fraknói Vilmos-díjat vehetett át Szelestei Nagy László irodalomtörténész, Baranyainé Kontsek Ildikó művészettörténész, Lukácsi Zoltán kanonok-plébános, főiskolai tanár, valamint és Lakatos Andor történész, levéltáros, muzeológus.
Szelestei Nagy László a kitüntetést kimagasló tudományos szakmai munkásságának, az egyházi gyűjtemények szakfelügyeletében betöltött szerepének, valamint a Lelkiségtörténeti műhely, majd a barokk irodalom és lelkiségkutató csoport létrehozójaként végzett, úttörő jelentőségű, iskolateremtő munkájának elismeréseként kapta.
Baranyainé Kontsek Ildikó számos intézményben végzett kimagasló szakmai tevékenysége, valamint egyházművészeti elméleti és gyakorlati oktatói munkásságának elismeréseként. Méltatása szerint egyebek mellett számos kulturális esemény szervezése, szakmai felügyelete kötődik a nevéhez. Szolgálatvállalásának kiemelt terepe volt a 2021-es és 2023-as pápalátogatás előkészítése, a pápa szertartásokon használt liturgikus tárgyak gondozása, előkészítése, restaurálása, az események alatt és után való megóvása.
Lukácsi Zoltán az irodalomtudomány, a hittudomány és a történelemtudomány területén végzett lelkiismeretes munkássága és példaértékű lelkipásztori szolgálata elismeréseként érdemelte ki a díjat.
Lakatos Andor levéltári szakmai munkásságáért, valamint egyháztörténeti szempontból eddig ismeretlen, ugyanakkor számottevő levéltári források felkutatásában végzett tevékenysége és a közösségért végzett szolgálata elismeréseként kapta a díjat.
Méltatásában elhangzott, hogy levéltáros munkája révén, több mint 25 éve találkozik rendszeresen a családkutatókkal, szakmai tevékenységében hangsúlyos az egyházi levéltárak anyakönyvi és helytörténeti forrásainak feltárása és bemutatása.
A Fraknói Vilmos-díjat 2000-ben adták át először, Fraknói Vilmos (1843-1924) egyháztörténészre emlékezve, aki 1879-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, majd 1889-től 1892-ig másodelnöke volt. Fraknói Vilmos a középkori magyar történelem több, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel, 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát, 1892-ben pedig arbei címzetes püspök lett.
