A független (értsd ellenzéki) sajtó nem győzi szapulni a rezsicsökkentést, amelyet előszeretettel blöffnek neveznek a korlátlan piac hívei. Megkérdeztem a copilot mesterséges intelligenciát, hogy miért blöff, ha olcsóbb a gáz, villany, víz. A válasz logikus, már-már hihető:

„A »rezsicsökkentés« kifejezés Magyarországon azt jelenti, hogy a kormányzat mesterségesen alacsonyan tartja a lakossági energiaárakat, például a villany, gáz vagy víz díját. Sokan azért tartják blöffnek, mert ez a látszólagos árcsökkenés gyakran nem piaci folyamatok eredménye, hanem állami beavatkozásé, amelynek valódi költségeit végső soron az adófizetők vagy más gazdasági szereplők viselik. Más szóval: »ingyen ebéd nincs« – bár a fogyasztók közvetlenül kevesebbet fizetnek, a különbözetet az államnak kell kipótolnia, ami hosszabb távon adóemelésekhez, elmaradó fejlesztésekhez, vagy a szolgáltatások minőségének romlásához vezethet. Így a rezsicsökkentés sokak szerint inkább politikai eszköz, mint valódi, fenntartható megoldás az energiaszámlák csökkentésére.”

Tény, hogy az államnak nincs pénze. Ugyanakkor joga van a polgárok adóztatására. Ha az adóbevételeket a polgárok rezsijének egy részére költi, az a fentiek szerint blöff. Ezek szerint az egészségügy működésére fordított összeg is blöff. Az oktatási ráfordítások szintén. Ráadásul az állam olyan módon is megkönnyítheti a polgárok életét, hogy a szolgáltató hasznát szabályozza. Más szavakkal: csak mérsékelt profitot engedélyez, de az ún. extra profitot nem.

Az egész vita lényege – ha eltekintünk a kampányidőszak minden szakmaiságot felülíró természetéről – akörül forog, hogy van-e a piac szabadságának korlátja. Szerintem van, szociális piacgazdaságnak hívják.

A Magyar Péter körül sündörgő, korábban már levitézlett piachívők szerint nincs. Tehát mi kereszténydemokraták Magyar Pétertől és a kimúlni készülő kis pártoktól balra állunk.

Ezek szerint – úgy tűnik nekem – a rezsicsökkentést blöffnek tartani a polgárok átverése, választásokra készült politikai termék, azaz blöff.

Surján László