Halála után Szent László király azért tette elődje ünnepét augusztus 20-ra, mert 1083-ban akkor emelték az oltárra István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami a szentté avatásával volt egyenértékű.

Az ötnapos különbség abból adódott, hogy ennyi ideig hasztalanul próbálkoztak István koporsójának felnyitásával, majd amikor ez sikerült, a jelenlévők azt tapasztalták, hogy azt rózsaszínű folyadék töltötte ki, a maradványok balzsamillatúak voltak, jobb kezét pedig épen találták.

A legenda szerint az eseményt számos csodálatos gyógyulás követte. VII. Gergely kanonizálta, ezzel István lett az első magyar katolikus szent és egyben az első magyar szent király is. Érdekesség, hogy ugyanazon a napon avatták szentté fiatalon elhunyt fiát, Imre herceget és utóbbi feltételezett nevelőjét, Gellért püspököt is. Szent István királyt a római katolikus egyház Magyarország fővédőszentjeként és a nemzet mennyei patrónusaként tiszteli, valamint minden magyar katona védőszentje is egyben.

Az egész katolikus világ megemlékezik Szent István királyról

I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342–1382) kezdve augusztus 20-a egyházi ünnepként élt tovább. István király kultusza egész Európában elterjedt, az egyetemes egyház nevében azonban csak lényegesen később, 1686-ban nyilvánította hivatalosan szentté XI. Ince pápa, ünnepnapja pedig szeptember 2. lett. A pápa azt is elrendelte, hogy Buda töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ minden évben emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház 1969 óta augusztus 16-án, egy nappal Nagyboldogasszony napja után tart.

XIV. Kelemen pápa 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, és a Szent István-nap megülése is kimaradt az ünnepek közül. Mária Terézia szinte ugyanekkor – a pápa hozzájárulásával – elrendelte, hogy a szent király ünnepe, augusztus 20. Magyarországon nemzeti ünnep legyen, és a naptárakba felvétessék. A királynő ugyancsak 1771-ben Raguzából – Dubrovnik – Bécsbe, majd Budára hozatta István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ettől kezdve minden év augusztus 20-án körmenetben vittek végig a városon.

A Szent Jobbot, amelynek ereklyetartóját 1862-ben készítették, a második világháború végén a Szent Koronával együtt Nyugatra menekítették, és 1945. augusztus 18-án hozták haza. Ma Budapesten, a Szent István-bazilikában őrzik.

Az 1848–49-es szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg az ünnepet, mert Szent István a független magyar államot jelképezte. Az 1867. évi kiegyezés után az ünnep visszanyerte régi fényét, 1891-ben I. Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte, hogy ezen a napon címeres zászlóval lobogózzák fel a középületeket.

A második világháború után augusztus 20-át egyházi ünnepként csak 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan a magyarok, az akkor több százezer embert vonzó Szent Jobb-körmenetet a következő évben már betiltották. A kommunista rendszer az ünnep vallási és nemzeti tartalmával nem vállalt közösséget, de teljes megszüntetését sem látta célszerűnek, inkább változtatott rajta. A munkaszüneti nap megmaradt, azt először az új kenyér ünnepének nevezték el, majd az új, szocialista államalapításként 1949. augusztus 20-ára időzítették a szovjet mintájú alkotmány hatályba léptetését. 1949 és 1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték, 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Magyar Népköztársaság ünnepévé nyilvánította.

A Magyar Köztársaság hivatalos ünnepe

A rendszerváltozással felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ismét megrendezik a Szent Jobb-körmenetet. Az 1990-es első szabad választások után megalakult Országgyűlés 1991. március 5-én a nemzeti ünnepek – március 15., augusztus 20., október 23. – közül Szent István napját nyilvánította a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé. A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény is nemzeti ünnepként, Magyarország hivatalos állami ünnepeként rögzíti augusztus 20-át.