A nemzetpolitika 2010 óta a mindennapok része – mondta egy beszédében. Miként jelenik ez meg?

Ez volt az egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy a nemzetpolitika az intézmények és vezetők közötti kapcsolatokból a mindennapok részévé váljon, kialakuljon a nemzeti összetartozás. A magyarországi családok nagy részében vannak külhoni ősök és családi kapcsolatok. Az én családomban is vannak erdélyi, felvidéki és vajdasági felmenők. A Határtalanul Programmal évente mintegy 50 ezer magyarországi fiatal utazik külhonba, és ismerkedik meg az ottani magyar közösségekkel. Jelenleg is több tucat csoport van úton, hogy iskolásaik megismerhessék a külhoni területeket. Az is fontos, hogy az iskolákban a nemzeti összetartozás napját megtartsák. Emellett összehozzák a fiatalokat az egyházi táborok, valamint a sport is. Fellendült a turizmus az anyaországiak és a külhoniak között, továbbá barátságok szövődnek a cserekapcsolatoknak köszönhetően.

A sok program, a testvértelepülési kapcsolatok eredményeként kialakulhatott a Kárpát-medence és egyben a nemzet egyre sűrűbb szövete.

Június 4. a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója, amely gyásznapból 2010 óta a nemzeti összetartozás napjává vált. Hogyan tekintsünk az emléknapra?

A gyászmunka fontos, de még fontosabb, hogy miből tudunk erőt meríteni, és merre megyünk tovább. Természetesen június 4-én mindig megemlékezünk az 1920-ban történt nemzeti tragédiáról, de 105 évvel később még mindig mi vagyunk a legnagyobb nemzet a Kárpát-medencében. Az anyaország – bár területének kétharmadát elvesztette – most újra elég erős ahhoz, hogy felelősséget vállaljon, és támogassa a külhoni közösségeket. Folyamatosan erősödünk, és ezért nemcsak gyászolunk, hanem erőt is merítünk a nemzeti összetartozásból.

Június 4-én nem Trianont ünnepeljük, hanem azt, hogy erősek vagyunk, összetartozunk, valamint azt is, hogy van egy olyan magyar nemzet, amelyre lehet számítani a jövőben is.

A teljes interjú itt olvasható el.