Szokatlan volt már a kezdés is.   ELNÖK: – Most pedig soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy pénzügyminiszter urat nem látom a miniszterek sorában, 5 perc (Közbeszólás: 10 perc.) - segítséget kapok a szocialista képviselőtársaim sorából, hosszú az út -, 10 perc technikai szünetet rendelek el miniszter úr megérkezéséig. Köszönöm a megértésüket! ELNÖK: – Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, foglaljanak helyet. Folytatjuk munkánkat. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Oszkó Péter pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, miniszter úr! (Oszkó Péter mikrofonja nem működik.) Miniszter úr, legyen kedves a kártyáját behelyezni, mert ennek hiányában nem fog működni. (Megtörténik.) Egy perc türelmet szeretnék még kérni. Kérdezem, hogy miniszter úr hangja ily módon rendben lesz-e? Köszönöm szépen a segítséget. Miniszter úr, parancsoljon! Hatvan percig beszélt a pénzügyminiszter. Kétszer is vitt a teremszolga friss vizet eléje. Egyetlen közbeszólás sem torpantatta meg, rózsaszínű fellegeket festett a ház mennyezetére, annyi számot, idézetet olvasott, hogy még az akadémikusok is megszédültek tőle. Következhetett a vitája. Eltart egészen november végéig. A játékszabályokat az elnöklő Harrach Péter ismertette: – A bekiabálás parlamenti műfaj, alaposan próbára teszi a felszólaló képviselő szónoki képességeit ennek kezelése, de azt kérem, hogy a sértegetésektől és a folyamatos zajongástól tartózkodjunk! A tévé és a rádió mindezeket kiszűri. A tévé és a rádió mindezeket kiszűri. A zajosabb, feszültebb pillanatok és mondandók közül tallózzunk.

Hol szolgálja ez a fejlődést, hol szolgálja ez a minőséget?

Hoffmann Rózsa KDNP): – Szépen hangzott a pénzügyminiszteri expozé egyik hívómondata: „a költségvetés az ország hosszú távú érdekeit szolgálja." Most tegyük fel a kérdést: mi szolgálja az ország hosszú távú érdekeit? Bizony nem más, mint a legnagyobb kincsünkbe, értékünkbe, a szellemi tudásba, a szellemi javakba, ha úgy tetszik, az emberi erőforrásba történő befektetés, azaz az oktatásba. Úgy, ahogy ezt felismerte a múlt évszázad húszas éveinek politikus- és szellemóriása, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és az akkori kormányzat. Nos, ha mostani költségvetés valóban az ország érdekét szolgálná, akkor azt kellene látnunk, hogy ezt a legfontosabb befektetést kedvezően bírálja el. Nem ez történt!  (Közbeszólás: Sőt!)

A pénzügyminiszter azt mondta: a tanulói létszám alakulása automatikusan alapja a költségvetésnek. Valóban, - ha csak matematikának tekintjük, felfogható így is! Nézzük: vajon mennyire szolgálja az oktatás fejlődését, és a szellemi fejlődést ez a költségvetés?  Nos, ha fejleszteni akarnánk, akkor bizony ebből az következne, hogy - a tanulólétszám csökkenése ellenére is - az oktatásban még bent levő pénzek emelkedjenek, de legalább ott maradjanak! (Közbeszólás: Visznek ezek mindent!)

Két kulcsszava, két hívószava volt az oktatásirányításnak az elmúlt időszakban: az egyik a minőség, a másik az esélyegyenlőség. Nos, nézzük, a minőség emelését mennyire tekinti sajátjának ez a költségvetés?  100 millió forinttal csökken a nemzeti tehetségprogram támogatása. Az osztályfőnökök pótléka 175 millió forinttal csökkent. Történik olyan korban, amikor laikusok és szakemberek egyaránt látják, hogy ellehetetlenült a nevelés. Történik olyan korban, amikor erősíteni kellene az iskolákban azt a pedagógust, aki a nevelésért felel – ő az osztályfőnök. Csökkentik a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó pedagógusok támogatását is.  Közben megcsonkítják a pedagógus-szakvizsga és továbbképzés támogatását, ami az elmúlt 10 éves időszak egyik leginkább előremutató kormányzati cselekedet volt. Már elkészült az a kormányrendelet-tervezet, amely a pedagógusok eddig államilag finanszírozott továbbképzéséről azt írja: 75 százalékban a pedagógusok önképzéssel is teljesíthetik a továbbképzést. (Közbeszólás: Persze!)

Hol szolgálja ez a fejlődést, hol szolgálja ez a minőséget? - Bizony sehol! Nem sorolom tovább a minőség romlását előrevetítő mutatókat, nézzük a másik elmarasztalt területet: az esélyegyenlőség biztosítását! (Közbeszólás: Van bőven!)

Mindenki tudja, bizonyításra sem szorul, hogy az emberek fejlesztését kicsi korban kell elkezdeni. Ezt alapozhatná meg az óvodaprogram, amelyet mi is támogattunk. A most benyújtott törvények azonban a kötelező óvodáztatás időszakát újabb egy évvel szűkítik – kimarad egy korosztály a korai fejlesztés lehetőségéből! A kistelepülések ösztönző támogatása 100 millió forinttal csökken. Akkor, amikor az ottani iskolák segítése létérdekünk volna! Az alapfokú művészeti oktatás, amely az ember fejlődése szempontjából elengedhetetlen, radikális csökkenést szenved el. Most már ott tartunk, hogy nem csak a hátrányos helyzetűek maradnak ki a művészeti oktatásból, a középréteg sem tudja kifizetni azokat a díjakat, amibe a művészeti oktatás kerül. Diáksport. Mindannyian tudjuk, hogy az iskolába járó korosztálynak megközelítőleg ötven százaléka súlyos fizikai és mentális betegségekben szenved. Ennek a gyógyítása, megelőzése érdekében a diáksport sokat tehetne. Hihetetlen, de igaz: szinte teljesen megszűnik a támogatása! A szakképzést már nem is részletezem, holott prioritás kellene kapnia az oktatásügyben. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Kap is!)

Tisztelt Kormányzó Párt! Az egész oktatási költségvetésből hiányzik az az elgondolás, hogy hová akarunk eljutni, mire helyezzük a hangsúlyt, hol kell erősíteni az állami szerepvállalást. Bizony azt kell látnunk, hogy mindenünnen csak elvonás, elvonás, elvonás! Kiszámították már, hogy egy átlagos méretű iskola a jövő évben legalább 20 millió forint hiánnyal küszködik? Hogyan fognak működni? (Közbeszólás: Sehogy! Vegetálnak!)

Tisztelt Kormányzó Párt! Az önök minisztere a tanévnyitó beszédeiben azt mondta: az „Új tudás" programot nem éri hátrány – holott akkor már a költségvetést benyújtották. (Közbeszólás: Hazudott!) Az oktatásügyből, mint látjuk, 30 milliárd forintot vontak ki. Hogyan tudnak önök a választóik szemébe nézni akkor, amikor ez a költségvetés példátlan módon magas, több mint 300 milliárd forintos tartalékot képez, gyaníthatóan politikai szándékkal, a jövő évi választásokra gondolva? Ez a költségvetés a Kereszténydemokrata Néppárt számára, ily' módon elfogadhatatlan – jobb lenne visszavonni! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)  

Bűn, mélyen tisztelt hölgyeim, és uraim!

Botka Lajosné (MSZP): – Képviselő asszony, tudnunk kell, hogy jelentős mértékű a pedagógus-továbbképzés támogatása. Jelentős része a felsőoktatási intézményekhez kötött másoddiplomás képzés százszázalékos támogatása.  50 százalékos munkaidő-kedvezmény társul hozzá. Minden költség, az Új Magyarország fejlesztési terv segítségével, európai uniós forrásból pályázat útján fedezhető. (Domokos László: Hány iskolába jut el ez?)  Képviselő asszony, ha rendelkezésre áll ez a forrás, tessék mondani: nem pazarlás a nemzeti költségvetésből ennek a töredékét normatívaként néhány ezer forinttal odaadni? (Domokos László: A haveroknak jut belőle! – Taps az MSZP padsoraiban. )

Bácskai János (Fidesz): – Egy, a fejlesztéssel kapcsolatos riasztó szám: A 2009. évhez viszonyítva az érettségi és szakmai vizsgák lebonyolítása 69 százalékkal csökken. Még egy nagyon súlyos adat: a közoktatási fejlesztési célok támogatása 5,7 milliárd forinttal lesz kevesebb. Azokban a közösségekben, ahol iskola van, ezek az elvonások végzetesek lehetnek! (Közbeszólás: Nekik nem számít már semmi! – Taps a Fidesz-KDNP soraiban.)

Arató Gergely oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: – Az ellenzék pontatlan adatokkal számolva próbál valamifajta katasztrófaképet kelteni az oktatás jövő évi költségvetéséről. Holott mindannyian tudjuk, hogy a jövő évi költségvetés nem egy választási költségvetés. A tervezete az alapnormatívákban garantálja az idei reálszintet. Garantálja azt, hogy érdemben ugyanannyi forrása legyen az önkormányzatoknak a közoktatási intézmények működtetésére, fenntartására, mint idén. De miután jövőre kevesebb gyerek lesz a közoktatásban, körülbelül tízezer fővel, kevesebb gyerek számára kell tehát megszervezni az oktatást. A költségvetés nem engedheti meg azt, hogy ezt a forrást változatlanul otthagyja az önkormányzatoknál. A pedagógus-továbbképzési normatíva pedig, csupán egy évig marad ki. Egy évig nem jutnak hozzá az önkormányzatok, de ez nem okoz megoldhatatlan problémát. Hasonlóképpen gondolkozunk a megyei közalapítványok támogatásáról is. Tudjuk, hogy ezek a közalapítványok fontos fejlesztési célokat szolgálnak, de egy évig lehet nélkülözni a rajtuk keresztül elosztott forrást. (Közbeszólás: Persze, te könnyen beszélsz! – Taps az MSZP padsoraiban.)

Hoffmann Rózsa (KDNP): – A pedagógus-továbbképzés tíz éve egy olyan stabil rendszere volt a közoktatásnak, amelyből ha a költségvetés kivonul, komoly minőségromlást eredményez. Az alapfeladatokat sem szerencsés pályázatokra bízni. (Közbeszólás: Vagy kapják, vagy nem!) Ijesztő jel: elkészült az a kormánytervezet, amely a pedagógus-továbbképzést 70-75 százalékban a pedagógusok önképzésére építi! (Közbeszólás: Szégyen!)

Az Állami Számvevőszéknek is igen súlyosak a megállapításai, csak egyet idézek: „A költségvetési törvényjavaslat előirányzatait alátámasztó számítások hiányában azok megalapozottsága, teljesíthetősége nem megítélhető." Nincs tehát ok a melldöngetésre! Elkészült egy adatokkal teleírt papír, amelyet - számítógép segítségével - matematikából kiváló gimnazisták is össze tudnának állítani. De, hiányzik mögüle a koncepció, és nemhogy nem szolgálja az ország fejlődését, hanem – biztosak vagyunk benne –, hogy csak a hézagpótlást, azt a toldozgatást, foldozgatást szolgálja, amellyel az ország valószínűleg elvegetál még jövő áprilisig! (Közbeszólás: Szerencsére nem tovább! – Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Babák Mihály (Fidesz): – Hoffmann képviselő asszonynak teljesen igaza van. Úgy gondolom iskolafenntartóként és kötelező feladatként működtető polgármesterként is, hogy koncepciótlanság uralkodik a 2010-es költségvetésben. Szent meggyőződésem, hogy az oktatásból pénzt kivenni a jövővel szembeni bűn! (Közbeszólás: Mi az, prédikálsz?) Bűn, mélyen tisztelt hölgyeim, és uraim! Önök nem kímélik az oktatást sem az elvonástól, sem a pénzbehajtástól. Gondolják végig: a művészeti oktatás teljesen ellehetetlenül! A diáksport, a szakképzés teljesen ellehetetlenül! És sorolhatnám még az anomáliákat. (Közbeszólás: Sorold!)

A képviselő asszony teljesen reálisan beszélt!  Mondják meg nekem: az esélyegyenlőségnél hány évet késik az óvodáztatási program? Mikor indultak a beruházások? Kérem, három év pauza után most, 2009-ben kezdődtek el egyáltalán az iskola- és óvoda-felújítások. Magyarázzák meg: miért csúszott ennyit?  Megmondom: nem volt hozzá önerő, ezen kívül pedig olyan bonyolult döntési mechanizmust állítottak össze, ami csak kárt okozott! Tessenek mondani: miért vettek el az iskolák és óvodák felújítási kertéből 10 százalékot? Magyarázzák meg, ha tudják! (Közbeszólás: Magyarázni tudják! Taps a Fidesz-KDNP soraiban.)  

Hiller miniszter úr aligha volt érdekérvényesítési pozíciója teljében!

Móring József Attila (KDNP): – Botka képviselő asszony szerint pazarlás lenne normatív alapon támogatni a pedagógusok továbbképzését a költségvetésből, hiszen ez az Új Magyarország fejlesztési terv segítségével európai uniós forrásból megtörténik. Azt gondolom, hogy a normatív támogatás nem pazarlás, csökkentése viszont gyalázat! (Közbeszólás: Udvariasabban, hé!)

Van szerencsém polgármesterként ismerni a pályázati programokat. Akik például az intézményfejlesztési pályázatokon épület-felújításra támogatást nyertek, kötelező jelleggel kell részt venniük a pályázatokon. Sajnálatos módon olyan dolgokkal kell megküzdeni, mint például a pedagógusok továbbképzése. Pillanatnyilag ugyanis azon törjük a fejünket, hogyan lehetne őket pótolni, mert egyszerre kötelezik szinte az egész tantestületet a részvételre. Azt gondolom, ha maradtunk volna a jól bevált módszernél, és normatív alapon biztosítanánk a pedagógusok munkafeltételeit, akkor többet tettünk volna annak érdekében, hogy emberi körülmények között taníthassanak. Ezekkel az álfejlesztésekkel egyébként azt érjük el, hogy azok a gyerekek, akik felújított iskolákba járnak, a pedagógusok által eszköztelenül nevelve vagy meg nem nevelve, egyszerűen szétszedik az iskolákat, mert nincs, aki vigyázzon rájuk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ne túlozz!  – Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Botka Lajosné (MSZP): – Polgármester Úr! A költségvetési törvénytervezetben az a megfogalmazás, amely az önképzés szó alatt van, éppen azoknak a pedagógiai kultúráknak az elismerése, amely az egymástól tanulás, valamint a mentorálás szakmai kérdését rendezi. Az ő szakmai munkájuk elismerését például beépítettük ebbe a tervezetbe. Polgármester Úr! Végre nemcsak falat építünk, hanem technológiát és szaktudást adunk! Az, hogy elcsúszik egy-egy ilyen program, nagy baj. (Babák Mihály: Három évet?) Nagy baj, ha a tartalomfejlesztés és az épület felújítása ütemében nem esik egybe. (Babák Mihály: De még mekkora!)

Ön persze, remélem nem azt üzenni a településének, hogy a gyerekeik felügyelet nélkül maradnak. Önnek megvannak az eszközei, forrásai, és kötelessége is, hogy   értelmesen, okosan használja. Remélem, hogy nem csorbul önöknél sem az oktatás minősége, hiszen jó vezetői, polgármesteri szervezéssel ezt a dolgot meg kell, hogy oldják – a cél érdekében! (Közbeszólás: Innen könnyen beszélsz! Taps az MSZP padsoraiban.)

Horn Gábor (SZDSZ): – A költségvetés egy gáláns gesztussal megszünteti, a két tannyelvű iskolák támogatását. Nem nagy pénzről van szó, néhány száz millió forintról. Ha a magyar közoktatási rendszerből száműzik a művészeti alapoktatást, az csak borzasztó keservesen éleszthető újra. Lehet szidni, lehet azt mondani, hogy mennyi visszaélés volt, és mit tudom én, de azt tudni kell, hogy ma a települések jelentős részében a kultúra egyetlen igazi forrása a művészeti alapoktatás. Aki azt gondolja, hogy ezt ki lehet húzni, meg lehet vonni a már tavaly is megfelezett támogatást, annak azt tudom mondani: ezzel olyan lépést teszünk, amivel tönkreverjük azokat az iskolákat is, amelyek már 15-20 évvel ezelőtt rájöttek arra, hogy az Európához tartozás meghatározó kérdés, és tettek ezért kínkeservesen – az esetek jelentős részében szülői, önkormányzati támogatással. Január elsejétől nem lesz erre pénz, ráadásul a gyerekek már beiratkoztak, még odajárnak! Mi lesz velük? Januártól már nem lesz két tannyelvű oktatás? Még egyszer mondom: nem sok pénzről van szó, de nagyon jelentős lesz a kár! (Közbeszólás: Az biztos!)

A tanártovábbképzés helyzete sem rózsásabb. Olyan érték, amelyet közösen, még a '90-es évek közepén kezdtünk el végigvinni. Akkor 22 ezer forint volt az egy tanárra jutó költségvetési támogatás, ez mára „felemelkedett" 11 ezerre, Ez a fantasztikus növekedés, az inflációval együtt. Ráadásul egy évig még ezt is felszámolják! Ez azt jelenti, hogy az a tanár, aki beiratkozott egy kétéves tanfolyamra, nem tudja  befejezni. Mit fog csinálni? Azt gondolom - elismerve azt, hogy egy ilyen nehéz időszakban alapvetően más típusú költségvetést nem lehet összeállítani - közös felelősségünk, hogy bizonyos elemeiben, ahol olyan rombolást végez, amit utána nem lehet jóvátenni, korrekciókat hajtsunk  végre! (Taps az SZDSZ és a Fidesz padsoraiban.)

Révész Máriusz (Fidesz): – Nem gondoltam volna, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor Horn Gáborral egyet fogok érteni egy költségvetési vitában. Most ez történt. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Teljesen egyetértünk abban, hogy ez a költségvetés alkotmányossági aggályokat is felvet. Beíratja a szülő a gyermekét az iskolába, annak tudatában, hogy ott két tannyelvű oktatásban fog részesülni, mondjuk angolt tanul az elkövetkező nyolc évben. És akkor, egyik évről a másikra, a költségvetés azt mondja: bocsánat, ezt nem fogjuk finanszírozni. Ez kérem teljesen elképesztő, alkotmányosan is aggályos helyzetet teremt! Innentől kezdve a két tannyelvű oktatás gyakorlatilag megszűnik ebben az országban! (Kovács Tibor: Túlzol, nem így van! )

Ugyanez a helyzet a tanári továbbképzés tekintetében is. Pontosan, ahogy a képviselőtársam elmondta: a tanároknak kötelező jelentkezniük a továbbképzésre, törvény írja elő, erre a költségvetés eddig biztosította a forrásokat. Most felszámolja, - ez is alkotmányossági kérdés! Nagyon örülnék, ha szocialista képviselőtársaim, akik ezt a törvényt beterjesztették, legalább ezekben az alkotmányos alaprendelkezéseket érintő pontokban hajlandóak legyenek egyeztetni. (Kovács Tibor: Nem mi, a kormány terjesztette be!) Képviselőtársam azt mondja, hogy a kormány terjesztette be, nem az MSZP. (Közbeszólás: Nem mindegy? Derültség a FIDESZ-KDNP padsoraiban.)

Nagyon fontosnak tartom, hogy az alkotmányos problémákat felvető költségvetés-módosításokat a parlament közösen orvosolja. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)  

A vak is láthatja..!

Katona Tamás, pénzügyminisztériumi államtitkár: – A tények alapján kell beszélni képviselő urak, mert másképp nem jutunk előbbre. Önök voltak szívesek a tényeket meghamisítani. Kijelentem: az oktatásban nem keletkezik katasztrofális helyzet, nem, mert nem keletkezhet! A normatívák változatlanok maradtak. (Közbeszólás: Hazudsz!) Csak a járulékcsökkenés hatását vettük figyelembe.  A bérek sem lesznek kevesebbek!  Emlékezzenek, nem önök, hanem mi emeltük 21002-ben ötven százalékkal a fizetéseket! (Közbeszólás: Így igaz! – Taps a kormánypárt soraiban.)

Révész Máriusz (Fidesz): – Államtitkár Úr! Ön azt állítja, hogy az oktatás jövőre sem kerül nehezebb helyzetbe, mint idén. Ön, úgy tűnik, egy másik országban él! Hivatkozik a 2002-es 50 százalékos béremelésre. És az elmúlt három évben mi történt? Volt béremelés a közszférában? (Közbeszólás. Göndör István: Ezt nem tagadhatjátok, volt!) Nem volt! Nemhogy béremelés nem volt, Göndör úr, hanem az történt, hogy a pedagógusok, és az egyéb közalkalmazottak, köztisztviselők jelentős bércsökkenést voltak kénytelenek elszenvedni. Csak azzal, hogy elvették önök a 13. havi fizetésüket, 8 százaléknyi fizetéscsökkenés volt. Ha még hozzávesszük, hogy volt infláció, meg áfa, akkor hol van már az az 50 százalék, Göndör úr, amiről ön beszél? Elképesztő most a helyzet! Nézzen már szét az országban, menjen be egy iskolába, egy szociális intézménybe, beszélgessen a polgármesteri hivatalok dolgozóival, és meséljen nekik az 50 százalékos béremelésről! (Derű és taps a Fidesz–KDNP padsoraiban.)

Tatai-Tóth András (MSZP): – 2002 óta önök, ellenzéki képviselőtársaim, azt állítják, hogy válság van ebben az országban, és világvége-hangulatot gerjesztenek minden lehetséges eszközzel. Hozzászóló képviselőtársaim figyelmét néhány adatra szeretném ráirányítani. (Közbeszólás: Csak az igazat!)

Révész Máriusz úr könnyeket ejt a csökkenő  fizetések miatt. Szerintem is  magasabbnak kellene lennie a pedagógusok fizetésének. (Kelemen András: Mint a végkielégítéseknek! – Derű a Fidesz-KDNP padsoraiban.) De szeretném elmondani önöknek, hogy a válság ellenére 2009-ben és 2010-ben a pedagógusok átlagbérének a reálértéke még mindig 30 százalékkal meghaladja az önök utolsó évének az átlagát. (Göndör István tapsol. – Közbeszólások a Fidesz soraiból. – Kontur Pál: Az 1950-est is meghaladja! A háború előttit, azt is meghaladja!)

Tehát ahhoz, hogy Magyarország, benne a magyar pedagógusok túl tudják élni ezeket a válságos időket, bizony nem mindegy, hogy milyen szintről indulnak. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tudom, hogy zavarják önöket a tények, de szíveskedjenek ezekre odafigyelni! (Az elnök csenget.) Amikor az önök utolsó kormányzati éve volt, akkor 99 ezer forint volt egy pedagógus átlagbére – ma 214 500 forint. Amikor az önök utolsó éve volt, akkor a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset alatt kerestek a pedagógusok – ma még a sajnálatos visszafogás ellenére is csaknem 5 százalékkal meghaladja a nemzetgazdasági átlagot a pedagógusbér. Tehát kérem, hogy mielőtt a vészharangot ilyen erővel kongatják gondolkodjanak, és legyenek szerényebbek! (Felzúdulás a Fidesz-KDNP oldalon. Taps az MSZP soraiban. – Az elnök csenget.)

Ékes József (Fidesz): – Érdekes a megközelítés, Tatai képviselőtársamé! Csak egy dolgot  tetszett  kihagyni az okfejtésből: 2002 óta több száz iskola zárt be! 2002 óta több mint húszezer pedagógus veszítette el a munkahelyét! Tehát ha erről az oldalról közelítjük meg a normatívákat, akkor önnek abszolút nincs igaza! (Közbeszólás: Eddig sem volt! – Taps a Fidesz padsoraiban.)

Becsó Zsolt (Fidesz): – Tisztelt Ház! Az elmúlt három évben több mint 1,2 milliárd forintot vontak el Nógrád megye önkormányzatától, amit jövőre közel 700 millióval tetéznek. Csak az oktatást nézve: a zeneművészeti, képzőművészeti oktatás normatívái közel 30 százalékkal csökkennek. A megyei igazgatási, sport-, közművelődési és kulturális feladatokra 40 millió forintot meghaladó az elvonás. Az illetéktörvény, változása 200 millió forintos kiesést jelent Nógrádban. Az áfa-emelés hatása, és a regisztrációs hozzájárulás növekedése csak tetézi a bajt. (Közbeszólás: Senki sem mondta, hogy itt a Kánaán!)

Ismét bebizonyosodott Karinthy Frigyes megállapítása, ami szerint: a kormány az a testület, ami mindig megtartja, amit ígér – ha pénzt ígér, azt is megtartja!  Főként a saját zsebében! Nógrádban átszerveztük, ami átszervezhető, eladtuk, ami eladható, elküldtük, aki elküldhető, hogy a működés finanszírozásán a kormány által ütött lyukakat toldozzuk-foldozzuk, akár a drótos tót. (Közbeszólás: A munka nem szégyen! – Derű.)

A vak is láthatja, hogy a büdzsé jövő évi tervezete a rászorulók szükségleteivel, az önkormányzatokra leosztott feladatokkal, azaz az élettel,  köszönő viszonyban sem áll! Vajon hogyan néznek majd a választóik szemébe azok az országgyűlési képviselők, akik ezt a falu- és ország romboló költségvetést megszavazzák? Vajon felmerül-e bennük, hogy mennyi ember drámáját, tragédiáját idézik majd elő? Tisztelt kormány! Vonják vissza a költségvetést! Kérem, mentsenek életeket!  (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Bartha Szabó József