Milyen perspektívái vannak a szomszédos országok magyar kisebbségeinek?

A címben jelzett ügyben tett fel azonnali kérdést a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti képviselője Magyarország külügyminiszterének februárban a parlamentben.

kdnp.hu - Bartha-Szabó József; Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

Hoffmann RózsaHOFFMANN RÓZSA (KDNP): - Miniszter Úr! Alig egy hónappal ezelőtt, január 23-án Strasbourgban az Európa Tanács parlamenti közgyűlése igen nagy többséggel, 130:10 arányban elfogadott egy magyar jelentést. Magyarország mintegy negyed évszázada tagja az Európa Tanácsnak, de mindössze ez volt a második magyar jelentés, amelyet tárgyalt és elfogadott, és talán az is fontos, hogy ez a második jelentés is kereszténydemokrata politikus előterjesztésében készült. Tárgya és címe: „A regionális és kisebbségi nyelvek erősítése és helyzete egész Európában.”

- A jelentés európai kitekintést adott és az Európában élő több mint 50 millió kisebbség helyzetét akarta erősíteni és javítani,. Nekünk, magyaroknak szívügyünk volt, hiszen jól tudjuk, hogy önhibájukon kívül, a történelem viharainak, átkainak következtében több millió ember él határainkon kívül olyan kisebbségi sorsban, amely bizony számos problémát, élethelyzeti konfliktust okozott nekik az elmúlt évtizedekben.

- Manapság a helyzet változó a környező országokban, de sosem lehetünk elégedettek és nyugodtak. Ezt éppen a tavaly szeptemberi ukrán oktatási törvény igazolja, hiszen az látszik, hogy bár eddig elfogadható volt a helyzet, a politika hirtelen változása következtében romolhatnak ezek az állapotok.  Ezért is kérdezem miniszter urat:

- Hogy látja jelen esetben az európai, a szomszédos országokban élő magyar kisebbség jogainak helyzetét a közeljövőben?

***

SZIJJÁRTÓ PÉTER (külgazdasági és külügyminiszter, Fidesz): - Képviselő Asszony! Amikor mi a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikánkat alakítjuk, akkor nem akarjuk újra feltalálni a meleg vizet, hanem egész egyszerűen megkérdezzük a határon túl élő magyar közösségeket, hogy mit kérnek tőlünk, milyen álláspontot foglaljunk el az őket érintő kérdésekben. Mi nem akarjuk Budapestről megmondani a határon túl élő magyar közösségeknek, hogy nekik mi a jó, hanem tőlük várjuk és kapjuk meg azokat a koordinátákat, amelyek alapján a velük kapcsolatos álláspontunkat mindig ki tudjuk alakítani.

A mi alapkoncepciónk úgy szól, tisztelt képviselő asszony, hogy szerintünk a határon túl élő magyar nemzeti közösségnek sokkal jobb, ha jó és kiegyensúlyozott a kapcsolat az anyaország és a lakóhely szerinti ország között. Ez sokkal jobb, mint ha rossz lenne a kapcsolat. Sajnos, az elmúlt időszakban erre is volt példa. Mi mindig ahhoz adjuk meg a segítséget, hogy helyben tudjanak erősödni, és helyben tudjanak boldogulni a nemzeti közösségeink, akikre mi erőforrásként tekintünk. Ha pedig olyan eset áll elő, mint például az ön által is említett ukrajnai oktatási törvény esetében, akkor nem vonakodunk attól sem, hogy alapvető nemzetközi politikai eszközöket ragadjunk meg annak érdekében, hogy nyomást tudjunk helyezni a másik országra, hogy ne sértse meg a magyar nemzeti közösség jogait.

- Ukrajna vonatkozásában el kell mondani, hogy a nemzetközi jog lábbal tiprásával találkozunk, hiszen egy létező jogot akar elvenni a nemzeti közösségektől, így a magyar nemzeti közösségtől is. Ezért természetesen a nemzetközi politika eszköztárának valamennyi rendelkezésünkre álló eszközét használjuk annak érdekében, hogy rászorítsuk a szomszédos országot arra, hogy a nemzetközi jogszabályokat és a kétoldalú kötelezettségeit tartsa be. A frakciók által nyújtott segítséget pedig természetesen köszönettel vesszük.

***

HOFFMANN RÓZSA: - Miniszter Úr! Őszintén azt kell mondanom, hogy elismerés illeti a magyar kormányt azokért az erőfeszítésekért és eredményekért, amelyeket a határon túl élő nemzeti kisebbségeink érdekében tett mind az odafigyelés, mind az anyagiak, mint pedig a nagyon határozott kiállás tekintetében.

- Nagy öröme az életemnek, hogy ebben a témában dolgozhattam, és a képviselői munkámat egy ilyen sikeres jelentéssel fejezhetem be. Ebben az ügyben mind itthon, mind az Európa Tanács parlamentjében pártállástól függetlenül egyetértettek a képviselők és ez kellő garanciát, reményt nyújt talán a tekintetben, hogy majd a Minority SafePack kezdeményezés is talán eredményes lesz. Ha megszületik az a jogszabály, amely szabályozza a kisebbségek sorsát, akkor talán vége lesz azoknak a rossz időknek, amelyeket mindannyian ismerünk az irodalomból, a történelemből és a valóságból.

***

SZIJJÁRTÓ PÉTER: - Képviselő Asszony! Szeretném önnek elmondani, hogy a szomszédos országokkal kapcsolatban több esetben tudunk megnyugtató fejleményekről beszámolni, azonban az is világosan látszik, hogy sok munka van még előttünk, hiszen dacára annak, hogy több szomszédos országgal is sikerült komoly közös sikertörténeteket építenünk és megácsolnunk egyfajta bizalmi alapot ahhoz, hogy a mégoly érzékeny és nehéz kérdéseket is napirendre tudjuk tűzni a megoldás reményével, azért bizonyos esetekben még a saját célkitűzéseinknél is lassabban tudtunk haladni. Azonban egy dolog világos:

- Magyarország Kormánya minden körülmények között megvédi a határon túl élő kisebbségek jogait, és látszik, hogy ezt akkor tudjuk igazán eredményesen megtenni, ha széles körű politikai konszenzus övezi ezeket a lépéseinket! Hála a Jóistennek, azt mondhatjuk, hogy az elmúlt időszakban, ha másban nem is, legalább a határon túl élő magyarok megvédésében számíthattunk egyfajta pártokon is átívelő nemzeti konszenzusra és politikai támogatásra. A jövőben is szükség lesz erre ahhoz, hogy a kisebbségeink, a nemzeti közösségeink védelmének érdekében sikeresen fel tudjunk lépni. Ebben az ügyben kifejtett tevékenységét pedig köszönettel vettük.